Osztott nagy átmérőjű gyűrű esztergálása házilag

Ennek a munkának a története az volt hogy egy csigalépcső befejezése után a födém kivágást takarni kellett valamivel. Ekkor jött az ötlet, hogy ha már úgy is esztergált minden, akkor legyen a takaró léc is esztergálva.

Először is felrajzoltam az 1550 mm -es átmérőt egy asztalra, körző segítségével. A megfelelő megmunkálási ráhagyás figyelembevételével. Ez nálam a technológia miatt 20 mm-volt oldalanként. Ez elsőre soknak tűnik, de később majd látható, miért ennyi.

A felrajzolásból meghatároztam a szegment darabok méretét, majd vastag kartonból megcsináltam a sablont. A faanyag lucfenyő, kb. 8-10%-os nedvességtartalmú, ezt az anyagot vastagoltam 42 mm-re. A megmunkált anyagra rárajzoltam sablonnal a szegment darabokat. Legunalmasabb munka következett, a fűrészelés: 160db volt a mennyiség. A nagyon unalmas fűrészelés után, jött a még unalmasabb összecsiszolás, illetve a ragasztás. Egy gyűrű készítése a cél.

Ragasztásra diszperziós faipari ragasztót használtam.    

A gyűrűkből összesen 10 sort kellett készíteni, azért hogy meglegyen a 420 mm magas rész. Az összes sor elkészítése után a sorokat is össze kellett ragasztani. Én Arbacol-H ragasztót használtam. Ez a típusú anyag biztos mindenki számára ismerős. A ragasztó szalmiáksó hatására keményedik ki. Szeretek ezzel ragasztani, mert kiadós és gyors a kötés ideje. A sorokat meg is szegeztem, hogy el ne csússzanak egymáson, szorítás közben.

Mielőtt az esztergálás menetéről írok, szeretnék egy pár szót említeni a gépekről, "mert megérdemlik". Mint speciális faeszterga, a faipari fejeszterga nálunk idehaza nem nagyon ismert gép. Az öntőminta-készítésben viszont napi rendszerességgel használt faeszterga típus volt. A külföldi internetes oldalak viszont gyakran említik. Egy Osztrák oldalon találtam ezt a gépet, érdemes megnézni.

Az én gépem sajnos nem eredeti fejeszterga. Egy 1935-ös fémipari síkágyazatú eszterga átalakításából származik. A vonóorsót és a szánt leszereltem, illetve az eszterga főorsót megfordítottam. Ráraktam egy veterán GANZ motort 930 ford/perces fordulattal. Ragasztattam hozzá egy új lapos szíjat, és már forgott is. A gép sajátossága hogy 6 sebességgel rendelkezik egy közlőmű segítségével (tudtak a régiek gépet készíteni az biztos!)

A másik eszterga, pedig a kézi késtartót helyettesíti. Ez a gép még ennél is öregebb, ismerőseim szerint 1900-as lehet talán. Elég megviselt állapotban van az biztos, viszont jó nehéz, vagy 400 kg csak békával tudom mozgatni. Erre a gépre raktam a másik gép késtartóját, így biztos hogy 420 mm-t kereszt irányban át tud fogni. Még egy szerszám kell a munkához ez, pedig az úgynevezett felfogó "kereszt". Ezt a készüléket masszívra kellett készítenem, mert a munkadarab mérete ezt kívánta. 3"-os fenyő padlóból csapozva, ragasztva és némi csavar felhasználásával készítettem.

Visszatérve az esztergálásra. A munkadarab felfogása előtt a keresztet fel kellett oldalazni, majd feljelölni a központot illetve a kör belső átmérőjét. Ehhez a jelhez ütköztetem a félbevágott gyűrűt. Mivel a munkadarabot utólagos felszerelése miatt osztott kivitelben kell készíteni, ezért szalagfűrésszel félbe kellett vágni a gyűrűt. A fűrésznyom eltüntetése végett, pedig megcsiszoltam a vágott felületet. Ezért kellett oldalanként 20 mm-t ráhagyni, amit az elején említettem, különben elég lett volna a fele.

Ezután a gyűrűt felhelyeztem a keresztre. Egy láncos emelő kellett a felrakáshoz. 240-es állványcsavarral rögzítettem a kereszthez a munkadarabot. Egy érdekes szerszámot akarok még bemutatni, ez egy pici ácskapocs. A lényege ennek az eszköznek, hogy az osztott gyűrűket forgácsoláskor összefogja. A megmunkálás előtti utolsó művelet az ácskapcsokat az osztósíkba beütni.

Most érkezett el az idő az esztergáláshoz.  Ennyi vesződség, amire eljutottam a tényleges munkához. A forgácsolást a belső oldallal kezdtem. A fordulatszám kb. 270 ford/perc. Nem sok, de ekkora átmérőnél azért életveszélyes. Ne feledjük el, hogy az egész munkadarab 80 kg volt munkálat előtt. Kézi késtámaszt ezért nem is mertem használni. Majd váltás és a külső felület is sorra került, ugyan ilyen paraméterekkel. Az esztergálás legvégén, pedig a homlokfelület is megmunkálásra került. Így a gyűrű magassága 415 mm lett.

A csiszolást először 40-es, majd 60-as, végül 80-as papírral végeztem. A felületkezelést majd a bepróbálás után fogják elvégezni.

Remélem senkit sem untattam ezzel a melóval, de sajnos ennyire vesződséges ez a típusú esztergálás. Legnagyobb baj az, hogy nem látványos. Ha valakinek tudtam valamit segíteni akkor annak örültem, további jó pörgetést mindenkinek.

Forrás: HobbiFaesztergálás