Mórahalom után Murauban tervezett az Artgroup Építész Stúdió. Tóth Zoltán és Nagy Csilla építészek tervéről az OCTOGON új, 158-as lapszámában számoltunk be, Fa és Idő címmel. Most teljes egészében közöljük az írást.
Fotók: Bujnovszky Tamás
Biztos vagyok abban, hogy sokan emlékeznek a mórahalmi Artkazalra. Ez az épület, a Tóth Zoltán és Nagy Csilla építészek tervezte nád panzió e magazin címlaposa volt (OCTOGON 2016/5), első hazai megjelenései után hamar a nemzetközi szaksajtó-figyelem középpontjába került, és – mint azt Tóth Zoltántól megtudtam – ma már sokan látogatnak el az Artkazal miatt Mórahalomra. A siker sajátos márkaépítést indított el, mostanra az “Art” határt is lépett: Csongrád után Stájerország, nád helyett fa, Artkazal után Artmur.
Hegyi kisvasút, remek sípályák, kristálytiszta patakok, “Holzmuseum” (hisz’ errefelé a faipar a gazdaság alapja). Az alpesi Sankt Georgen ob Murau falu, ahogyan a neve sugallja, Murau közelében található, nagyjából 6-8 kilométerre a középkori épületekkel tűzdelt kisvárostól. Építészetileg kétségtelenül a régmúlt határozza meg ezt a várost, ám aki arra jár, egészen biztosan átsétál majd az 1995-ben átadott Mursteg gyalogos-kerékpáros hídon (tervező: Meili, Peter Architekten, Zürich), ami a Mura folyó felett haladva át a városközpontot és a vasútállomást köti össze. A Holzzeit faipari kiállítás alkalmából megépített híd funkcióján túl stílusosan a helyi faipar lehetőségeinek szép és korszerű “mintadarabja”, préselt, ragasztott-rétegelt szerkezeti és burkolati elemei mutatják, mi mindent lehet a modern technológia segítségével kihozni a fából, e híd esetében vörös- és lucfenyőből.
Érthető, ha az olvasó ennél a pontnál felteszi a kérdést, hogy mi köze van egy hídnak az Artmur apartmanhoz? Egyszerű, számomra a Mursteg kortársi szépsége, a projekt sajátossága helyi fa alapanyag, külföldi tervező, osztrák kivitelező kicsit analóg az Artmur történetével, és őszintén remélem, hogy a nemzetközi visszhang is hasonló lesz. Történt ugyanis, hogy az Artkazal turisztikai és építészeti sikerén felbátorodva a tulajdonosok a magyar turisták számára kifejezetten kedvelt Murau környékét nézték ki folytatásul, és ismét Tóth Zoltánékat kérték fel tervezésre. A környékhez, a tájhoz kapcsolódó építészeti narratíva itt sem marad el. Már az első tervek is natúr fa épületre szóltak, de téglalap formájúra, aminek áttört, hófehér Kerlite (mázatlan kőporcelán) abroncsa úgy egészítette volna ki a központi, kompakt, fa épületmagot, mintha puha, változó vastagságú hótakaró borítaná a tetőt, ölelné, keretezné a házat.
Ez a terv aztán többször módosult, finomodott, s lett a végeredmény a táj karakteréhez, de a helyszín építészeti hagyományaihoz is roppant illeszkedő, a klasszikus hegyi terménytárolók sziluettjével megrajzolt, háromszintes épület. A bravúr épp a finom, kellő szakmai öntudattal, ízléssel, “sajátvilággal” létrehozott adaptációban van.
Ez a ház úgy teljesíti a helyi közösség által óhajtott környezeti illeszkedést, hogy az önmagába zárt, retrográd struktúra helyett nyitott, és ami igazán izgalmas az építészetében: kész egész, mégis folyton változásban van.
Fa és Idő, ténylegesen ezek az építőanyagai. Külső nézetében első pillantásra mintha ferde felmenőfalakkal épített, nyeregtetővel fedett szimmetrikus épületet látnánk, ám a főbejárat felőli nézetben határozott sziluett csupán keret, amit a cementlapos burkolat és esti világításban ívfények erősítenek.
Ezen a kereten belül minden mozgásban van. A lécezés eltérő irányú sávozása, a központi kubusból, szintén szürke cementlapokkal burkolt, kiugratott-visszaléptetett homlokzati zakaszok – a szinteket összefogó lépcsőház, a földszinti közösségi tér, a keret szimmetriatengelyében kialakított főbejárat; az északi oldal földszintjén a szaunadoboz. Dél felé (a Kreischberg sípálya irányába) döntött homlokzatú, lécezett, eltolható erkélyfal nyitja meg, formálja újra és újra át a házat. Észak felől acélhuzalokra vadszőlővel futtatott, élő növényfalat láthatunk majd, évszakokkal változót, ekként kacsos, rügyezős, zöld, ősszel vörösbe hajló lombozattal. Majd; mert jelenleg még alakul, pár hónapja adták csak át a házat, és a vegetációnak is kell egy kis idő, melegedés, mire beindul a növekedés.
És változik a külső homlokzat is, a fa idővel beérik, bizonyára még az is befolyásolja majd a változás mértékét, a színt, a tónust, hogy éppen melyik égtáj felé néz a homlokzat. Ami ennél az épületnél számunkra vonzó látvány, ha vendégek vagyunk, akkor meg plusz kényelmes közeg, az Artgroup Építész Stúdió tervezőinek újabb referenciát jelent, de jelentette hasznos, külföldi szakmai tapasztalat megszerzését is. Közel az elinduláskor hamar egyértelművé vált, hogy a beruházás szempontjából is az a legjobb, ha helyben, helyi munkaerővel oldják meg az épület kivitelezését. A ház teljes egészében fenyőből épült – a szerkezeti váz, a teherhordó és a válaszfalak, a födémek egyaránt -, ún. CLT-technológiával (rétegragasztott fapanel), ami felénk kevéssé, azon a tájon azonban már bejáratott.
Az alapot még jóval a tél beállta előtt készítették el – tudják, Alpok, más tájak, más szokások… -, a felépítményt nagyjából két hét alatt rakták össze a helyszínen. Külön érdekesség a hangszigetelés: lévén faépület és szálláshely, ezért ez a szakipar nagy odafigyelést igényelt: más és más akusztikai tulajdonságokkal bíró panelek kerültek a házba attól függően, hogy mondjuk épp milyen a tájolása az adott térrésznek, milyen funkció van benne, emelet vagy földszint stb.
Az Artmurban öt tágas, világos apartman közül választhatnak a vendégek: a földszinti szaunavilág és közösségi terek mellett egy akadálymentesített stúdiót találunk, az emeleteken pedig egy-egy kétszemélyes, pótágyazható, fürdőszobás, konyhás, étkezős STUDIO-t, továbbá kétszobás (2-6 személyes), ugyancsak fürdőszobás, konyhás, étkezős és plusz toalettel kialakított DELUX apartmant. Az építészet a belsőépítészet, de még az arculat is kellemes egységet alkot. Nem véletlenül, mert “egy kéz”, az Artgroup rajzolta a terveket, a stúdiótagok választottál ki az anyagokat, eszközöket, tárgyakat a csempéktől a csaptelepekig, és vitték végig a teljes megvalósítás folyamatát. Kellemes a szemnek, hogy az épület idomai, struktúrái formálták az infografikai elemeket, de még a helyszínen árusított, kóstolható borok címkéit is. Az már a kulináris élvezetekhez kapcsolódik, hogy jó magyar borokat töltöttek ezekbe a palackokba.
Szintterület (nettó): 600 m2 Tervezés éve: 2017-18 Megvalósítás éve: 2020
Vezető tervezők – építészet és belsőépítészet:
– NAGY CSILLA, TÓTH ZOLTÁN (ARTGROUP ÉPÍTÉSZ STÚDIÓ)
Munkatársak – építészet és belsőépítészet:
– KOLLÁR PETRA, KIMLE OLGA (ARTGROUP ÉPÍTÉSZ STÚDIÓ)
Arculattervezés:
– VARGA VIKTOR (FLAVADESIGN), TÓTH ZOLTÁN (ARTGROUP ÉPÍTÉSZ STÚDIÓ)
Forrás: octogon
