A csíkszeredai Eco Tiny House vontatható, minimalista faházakat gyárt, és bár a verseny nagy, több európai piacon is megvetette már a lábát. Pedig Szakács Botond és Szakács Emőke csak maguknak akartak építeni egy praktikusan kicsi, de kényelmes házat.
Fotó: Eco Tiny House
Szakács Botond életét sokan megirigyelnék. Botond és szintén építészmérnök végzettségű felesége, Szakács Emőke egy éve adták el a Csíkszereda központi részén lévő lakásukat, ma a város határában élnek két gyerekükkel egy tízezer négyzetméteres telken. Munka után és hétvégén idejük legnagyobb részét a szabadban töltik: ellátják az állatokat, rendezgetik a zöldségeskertet, véget nem érően nyírják a füvet, estére pedig visszahúzódnak a mindössze 25 négyzetméteres, guruló, általuk tervezett és épített faházba.
A házikó a Tiny Lincoln nevet viseli; ez a házaspár cége, az EcoTiny House legelső prototípusa. Az alváza egy Lincoln limuzinhoz tartozott egykor, egy évig tartott, amíg Botond és Emőke családjaik és barátaik segítségével ráépítették a házat.
“Nem állt volna közel hozzánk az, hogy műanyaggal legyünk körülvéve – mondja némi gondolkodás után Botond arra a kérdésre, hogy ha ennyire vágytak a puritán életre, miért nem költöztek egyszerűen egy lakóbuszba. – Mindig is nagyon szerettük a fát, ráadásul ezzel a megoldással viszonylag tágas tereket tudtunk kialakítani.”
A vontatható, minimalista faházakat készítő EcoTiny House-t 2017-ben alapította, de a vállalkozói létbe már korábban belekóstolt: Emőkével közösen már az egyetem alatt vitt egy kis építészirodát, ezt az új cég indulásakor számolták fel végül. A 2008-as válság begyűrűzése Romániában is komolyan érintette az építkezési cégeket, így elmozdultak a lakberendezés irányába: többek között az IKEA termékeit forgalmazták, öt romániai nagyvárosban voltak üzleteik. “Az IKEA-t ugyan nem szereti mindenki, de sokan megengedhetik maguknak; ezt használtuk ki a válság idején” – mondja.
A bolthálózatot végül 2018-ban adták el, jelképes, nagyjából 12 millió forintnak megfelelő összegért. Botond viszont erről is derűsen beszél: “Ez volt az első vállalkozásunk, amit nem csődbe vittünk, hanem továbbadtunk – viccelődik. – Az EcoTiny House viszont már teljesen más léptékű. Tudtuk, hogy nagy dolgot akarunk: nem csupán egyetlen házat, nem csupán a környékbeli embereknek, hanem eleve úgy kezdtük el a céget, hogy az európai piacot célozzuk meg. Nagyok akarunk lenni.”
Ami kerekeken áll, arra nem kell engedély
Az ötletet egy magánéleti váltás ihlette: szerették volna ugyanazt az élményt megadni gyerekeiknek, mint amit ők is kaptak faluhelyen a nagyszüleiktől. Vettek hát egy telket Csíkszereda határában – azt viszont a jogszabályok tiltották, hogy építkezzenek is rá. “Aztán rájöttünk, hogy ami kerekeken van, arra nem kell építkezési engedély” – mondja Botond ábeles furfanggal.
Az első prototípust tehát ők maguk tesztelték, a Tiny Lincoln óta több mint száz másik modellt terveztek és építettek meg.
Az alvázakat már nem limuzinokról szerzik be, hanem alvázgyártócégektől: “A Lincoln alváza jó marketingfogás volt, ráadásul költségkímélő is: tudtuk, hogy ez a ház hosszú ideig egyhelyben marad majd, nem láttuk értelmét, hogy beruházzunk egy drága alvázba, ami csak ott áll alatta.” Az első három évben betársult a cégbe Antoine Dusenne belga üzletember is, aki egy Google-keresés alapján talált rájuk – a márkanév is tőle származik. (Útjaik végül tavaly elváltak, Botond és Emőke barátaik 250 ezer eurós befektetésével vásárolták őt ki a cégből.)
Botond és Emőke 2016-ban, még egy gyerekkel / Fotó: Eco Tiny House
Antoine a második modellből rögtön négyet is eladott egy belga cégcsoportnak: a mai napig ez a cég az EcoTiny House legnagyobb felvásárlója. A gyártás 25-30 százaléka, azaz évi 10-12 ház landol náluk, Belgiumon kívül még a francia, a luxemburgi és a holland piacon van kizárólagos forgalmazási engedélyük, de partnereken keresztül az EcoTiny House jelen van még Németországban, Ausztriában, Magyarországon, Dániában, Olaszországban, Svédországban és Szlovákiában is.
“Az első évben körülbelül tíz házat gyártottunk le, zéró profitot termeltünk. Minden hibát, amit csak lehetett, elkövettünk, ezeket kijavítottuk, majd újra hibáztunk. Tanulóév volt.” Azóta már van nyereség, de ennek 80-90 százalékát visszafektetik a cégbe – a befektető-barátokkal abban maradtak, a befektetés utáni első két évben nem kérnek részesedést a profitból.
Botond azt meséli, vásárlóik több mint fele állandó lakhatásként veszi meg a miniházakat – van olyan, aki kollégiumi szobát helyettesít vele -, de kelendőek nyaralónak és szállítható pékségnek, kávézónak is. Néhány házukat pedig Botond másik cége, a Bikkla nevű túrabicikli-kölcsönző vásárolta fel (azt a sztorit itt írtuk meg).
A házak kialakításánál fontos szempont volt, hogy ne legyen kényelmetlenebb, mint egy igazi ház: a konyhagépek, ágyak mérete ugyanolyan, mint bárhol máshol, van nappali, sőt fürdőszoba is. A kis alapterület miatt a fűtés szintén nem probléma (Botondék használták már -25 Celsius fokban is), a hűtés már annál inkább: a “huzatosításban” a tetőablakok segítenek, legrosszabb esetben pedig jöhet a légkondi.
Összességében viszont sok függ attól, hogy mi lesz a ház célja, illetve milyen gyakran lesz mozdítva: van-e értelme fűteni, ráköttetni a csatornahálózatra, esetleg száraz vécével kísérletezgetni.
Egymillió eurós árbevétel a cél 2020-ra
Hatan indultak, ma közel harminc embernek adnak munkát. Botondék nagy hangsúlyt fektetnek a csapatra, de azt meséli, magas szintet várnak el, nem tolerálják, ha valaki visszahúzza a brigádot. Nem csak asztalosokkal dolgoznak együtt, azt mondja, bárkit meg lehet tanítani a házak összeszerelésére. Eleinte a részfeladatokat kiszervezték, ma már saját festővel, bádogossal, villany- és vízvezetékszerelővel dolgoznak. “Igyekszünk kontroll alatt tartani a minőséget. Nem helyi cégekkel versenyzünk, hanem németekkel, franciákkal, hollandokkal – az egyetlen dolog, amiben versenyezni tudunk velük, az a minőség.”
A járvány nem hátráltatta a gyártást, sőt: tavasszal megnőttek a megrendeléseik, így az idei célkitűzés – negyven ház eladása – úgy tűnik, meglesz. Főleg a hazai megrendelések nőttek nagyot, az elmúlt fél év üzleteinek fele volt belföldi. Jövőre szeretnének egy új, a mostaninál négyszer nagyobb gyártócsarnokba költözni, amivel lehetővé válna, hogy évente legalább hatvan házat elkészítsenek – bár a német és holland befektetők, akikkel most tárgyalnak, évi több száz házban gondolkoznak.
A céggel ellentétben Botondot már jobban megviselte a járvány: a koronavírus robbanásszerű romániai terjedése őt sem kímélte, összesen nagyjából 5 hétig volt beteg, ebből kettőt töltött kórházban, annyira durvák voltak a tünetei. “Szerencsére sem a cégben, sem a családban nem fertőztem össze senkit. Volt tehát egy kis kényszerszabadságom, de nagyon sok új ötletem támadt alatta” – mondja. Idén nagyjából egymillió eurós árbevétellel és 120 ezer eurós nyereséggel számolnak. (A tavalyi árbevételük 700 ezer euró volt.)
Forrás: forbes.hu
