Az talán már megszokott dolog, hogy aktív természetvédelmi tevékenységeket folytatunk természetes – természetszerű élőhelyeken, erdőkben, gyepekben és vizes élőhelyeken. De mi munkája lehet egy természetvédőnek a temetőben?
Az egerszalóki temető, a Laskó-patak teraszán került kialakításra és a katonai felmérések tanulsága szerint már régóta temetkezési helyként használják. A temetőben található az immár 280 éves Szűz Mária Szent Neve templom, amely ismert kegyhely is. Sok zarándok látogatja, miután egy vak leány csodálatos gyógyulása hírét vitte. A temető faragott sírkövei a Bükkaljai Tájegységi Értéktárba is bekerültek.
A temetőkertek többsége igen régi kialakítású. „Mint szentelt helyek” a régebbi időben a templomok közelében létesültek, „mintegy részét képezve a templomnak”. Temetkezési funkciójuknak megfelelően, fontos szempont volt kialakításukkor az is, hogy ármentes térszínen legyenek. Ezeken a meredekebb oldalakon a sztyepprétek, löszgyepek fennmaradása biztosított volt. Egyes bükkaljai temetőkertek megtartották folytonos kapcsolatukat a természetes gyepterületekkel, míg mások a települések fejlődésével „élő szigetekké”, zárványokká váltak.
Az elmúlt évtizedek szorgos felméréseinek köszönhetően bebizonyosodott, hogy a régi – gyepmozaikokat is őrző – temetőkertek igen fontos szerepet játszanak az egyes gyepekhez, cserjésekhez kötődő ritka fajok fennmaradásában. A közelmúltban több értékes tanulmány, szakkönyv is beszámolt ezekről az eredményekről. A feltáró munkában munkatársaink is aktívan részt vettek, így az igazgatóságunk működési területén immár több száz temetőkertből rendelkezünk védett növény- és/vagy állatfaj elterjedési adatával. A védett növényfajok együttes – és sokszor tömeges – előfordulása a temetőkben, azok „menedék” (refúgium) jellegét bizonyítják. Míg az első felmérések elsősorban az edényes növényvilágra szorítkoztak, addig újabban egyre több ritka – sok esetben védett vagy vörös könyves – zuzmó-, moha-, lepke-, bogár- és hüllőfaj temetőkerti elterjedése is ismertté vált.
Az egerszalóki temető érdekességét az adja, hogy igazi kuriózumként, 2012-ben megtalálták itt a fokozottan védett, az európai unió élőhelyvédelmi irányelvének II. függelékén is szereplő sztyepplepke (Catopta thrips) állományát. A fajnak akkor országos szinten is kevés élőhelye volt ismert. A sztyepplepke életmódjával kapcsolatos adatok bővülésével vált bizonyossá, hogy a lepke hernyói monofágok, azaz egyetlen növényfaj képezi a tápnövényüket. Ez a növény pedig a gumós macskahere (Phlomis tuberosa), amely nem meglepő módon a sztyepprétek, cserjések egyik jellemző, védett növényfaja. Az egerszalóki temetőkertben jelentős állományai élnek ennek a feltűnő levelű, virágzáskor igen attraktív növényfajnak.
A temetőkertekben igen eltérő intenzitású gyephasznosítás folyik. A jelenlegi sírok között a gyakori fűnyírás inkább csak a tőlevélrózsát nevelő vagy kora tavasszal virágzó, egyéves növényfajoknak kedvez, így az érzékenyebb fajok a temetőkert szegélyeibe húzódtak vissza, ott maradtak fenn. Szisztematikus feltáró munkával a temetőkert északi – kevésbé hasznosított – részterületén (ún. „régi temető”) összefüggő macskahere-állomány lett felfedezve, ahol a sztyepplepke is kimutatásra került. E szegletben még a szintén védett réti iszalag (Clematis integrifolia), a nyúlánk sárma (Ornithogalum brevistylum) és a Janka-tarsóka (Thlaspi jankae) előfordulása is ismert.
Egerszalók község Önkormányzatának Képviselő-testülete 2013-ban védetté nyilvánította, a védett növényfajokat is tartalmazó, a fokozottan védett sztyepplepke (Catopta trips) élőhelyét is biztosító temetőkertjének egy részét, „Lepkés zug helyi jelentőségű védett természeti terület” megnevezéssel (Egerszalók község Önkormányzata Képviselő-testületének 11/2013.(IX.12.) számú rendelete).
A helyi védettség kimondása azonban önmagában nem biztosítja a faj fennmaradását, így az ismételten becserjésedő „zug” kezelésére volt szükség. Emiatt igazgatóságunk munkatársai 2022 novemberében – a település önkormányzatával egyeztetve – a becserjésedett részeken mechanikus cserjeirtást végeztek, melynek keretében benzines fűkaszával és göllerollókkal vágták vissza, a felverődő kökény (Prunus spinosa), ördögcérna (Lycium barbarum), fehér akác (Robinia pseudoacacia) és vadrózsa (Rosa canina) cserjéket. Az újra megnyitott részeken a sztyepplepke tápnövényéül szolgáló macskahere-foltok megerősödését várjuk. Így reméljük, hogy munkánkkal hozzájárulhatunk a lepkefaj állományának védelméhez, fennmaradásához. A cserjés vegetáció szegélyben történő visszahagyásával továbbra is biztosítjuk a cserjésekhez kötődő gazdag élővilág fennmaradását (pl. énekesmadarak, viráglátogató rovarok stb.) is.
A LIFE IP GRASSLAND-HU projekt célja a füves élőhelyek és az ezekhez kötődő fajok természetvédelmi helyzetének javítása és hosszú távú megőrzése.
A LIFE IP GRASSLAND-HU (LIFE17 IPE/HU/000018) projekt az Európai Unió LIFE Programjának támogatásával valósul meg.
További infó: http://www.grasslandlifeip.hu
forrás: Bükki Nemzeti Park Igazgatóság 11-18
