Csaknem ötvenféle fenyő van Trummer Mátyás molnaszecsődi kertjében. A fák között a tulajdonos kalauzolt végig, megtudtuk a latin és magyar elnevezést, sőt az egyes fajtákra jellemzői érdekességeket is.
– Nagyapám erdész volt, innen a fák szeretete. Én a fenyők között érzem jól magam, igaz, a selyemtűjű fajtákat nem annyira kedvelem, nekem az az igazi fenyő, aminek az ágai sűrűek, és nem látszik a fa törzse. De csináltam lombhullató udvart is, nehogy szó érje a ház elejét. Ebben is igazi különlegességek vannak: amerikai ámbrafa, perzsafa, japán gyertyánszil, a japán díszcseresznye vörös levelű változata, török mogyoró vagy tulipánfa, utóbbi nem tévesztendő össze a magnóliával, ugyanis ennek a levelei tulipán alakúak, nem a virágja – kezd bele Trummer Mátyás, aki Molnaszecsődön, a települést átszelő főút mellett él családi házban. Senki nem gondolná, hogy hatalmas udvarán igazi növénykülönlegességek vannak, többségében fenyők: Amerikából, Kínából, Japánból, Andalúziából, Szicíliából, Mexikóból, Tajvanról és még hosszasan lehetne sorolni, hogy honnan.
Körülbelül ötvenféle fenyő van a ház mögötti udvarban, a legtöbből 2-3 példány is. Mátyás azt mondja, tíz év múlva mutatja meg igazi arcát a kert, mert most még sok a kisebb méretű fa. Nagyon büszke atlasz cédrusára, ezt a körmendi kórház udvarán szedett magról maga vetette közel húsz évvel ezelőtt. Különlegességnek számít a szicíliai jegenyefenyő, ezt tartják a világ legritkább jegenyefenyőjének, természetes élőhelyén állítólag már nincs is belőle, kizárólag gyűjtőknél.
– Az Ibériai-félsziget déli részén őshonos fenyő tréfás neve Magyarországon a kolbászfenyő. Ez a fajta a jegenyefenyők között egyedülálló, hiszen húsos, hengeres tűi vannak, amelyek kolbász alakot formáznak és olyanok, mintha műanyagok lennének – mondja az egyik kuriózumról a házigazda, majd szóba kerül a kínai, kék tobozos jegenyefenyő, ebből sem lehet sok a megyében.
Mátyás egy tévhitet is eloszlat: a nordmann fenyőnek semmi köze nincsen Normandiához. Egy Alexander von Nordmann nevű finn zoológushoz kötődik, aki a Kaukázusban fedezte fel ezt a fajt.
-A libanoni cédrus Csontváry Kosztka Tivadar festményéről lehet ismerős – folytatja -, Borisz király jegenyéje padig a török-görög határvidéken őshonos. A chilei araucaria nagyban gyönyörű, Püspökmolnáriban és Katafán is van belőle egy-egy hibátlan példány. Az araucaria úgy néz ki, mintha régről, ősnövényként maradt volna itt. A szitka jegenyefenyő is érdekes, tobozainak színe a liláskéktől a sötét szürkésliláig változik. A keleti fajtákra jellemző, hogy általában hófehér a tűfonákjuk, a numídiai jegenyefenyő pedig azért izgalmas, mert tűi tapintásra és formára is egy hajkeféhez hasonlítanak – meséli az érdekességeket Mátyás. A Szahalin-szigeteki jegenye az amurival együtt elsőként hajt ki tavasszal. Ha kicsit melegszik az idő, már pattan is a rügy és hajt ki a növény – tudjuk meg ezt is.
A jegenyefenyők nyolcvan százalékát Mátyás párjával, Anitával együtt oltotta. -Maga az oltás nem nagy művészet, a növényt életben tartani sokkal nehezebb – mondják. De Molnaszecsődön ehhez van elég tudás és türelem is, így folyamatosan bővül az amúgy is páratlan jegenyefenyős kert.
forrás: VAOL 12-14
