Az ökoerdők lényege a folyamatos erdőborítás megoldása, ez a leginkább zöld megoldás. A természetes megújulást igyekeznek ezekben biztosítani, tarvágás és ültetés helyett foltokban cserélik a fákat és amőba alakú részeket hagynak köztük. Erről is szó volt a Bakonyi Zöldkör legutóbbi rendezvényén.
– Dicsértessék a Bakony! – jegyezte meg Váradi József, a Bakonyerdő Zrt. erdőgazdálkodási és természetvédelmi főmérnöke előadása elején és beszélt arról, hogy 62 hektárnyi erdőt kezelnek, a Kis-Balatontól a Magas-Bakonyig változatos flórájú, faunájú tájon, három megyét, 154 települést érintően. A terület 65 százaléka valamilyen formában természetvédelem alá tartozik, azaz kiváló élőhelyek. Az erdő egy szerkezeti egység, a klíma gyorsabban változik nála, a vele foglalkozóknak feladata az értékes faanyag előállítása, ugyanakkor a biodiverzitás, a biológiai sokféleség megőrzése. Ezért alkalmazkodóképességét igyekeznek erősíteni. A szakember megemlítette a szigorú tervezést e téren, aszerint, jogszabályok, kontrollok alapján végzik munkájukat. Minden erdőrészre vonatkozóan megvannak előre a tervek, ugyan ma már számítógépes programok révén követik azokat, de bizonyítékként megmutatta, hogyan nézett ki ezek 1935-ös kézzel írott változata egy ugyancsak vaskos könyvben.
– Az erdész nem fát vágni szeret, az erdőt szereti és nagy időtávokat kell átlátnia – szögezte le Váradi József. Úgy értelmezi teendőiket, hogy a társadalmi igényeket fordítják le napi feladatokra, többek közt a nyersanyag, a vízbázis védelme, a széndioxidmegkötés érdekében. Szavai szerint az élőhelyfenntartás az erdőkben nem konzerválást jelent, hanem a helyreállító folyamatok óvását. Lehet, hogy ahol most bükköst látunk, a klímaváltozás, a biológiai inváziók miatt, a rugalmasan alkalmazkodás révén nem az lesz később.
A cél a folyamatos erdőborítás, az, hogy a fák több korosztálya, több faja legyen jelen egyszerre, lágyszárúak is. Ez a kirándulóknak bozótosnak tűnik, de a dzsumbuj a természetes, a fenntartható. Elérése érdekében az egyik módszer az, hogy foltosan, egy-egy kisebb részen változtatnak az egykorú fákból álló területen, a másik, hogy amőba alakú részeket meghagyva olyan helyeket alakítanak ki, ahova visszahúzódhatnak a fajok és ha szükséges, onnan újra elterjedhetnek. A tarvágás és csemeték ültetése helyett elérik a természetes megújulást, növelik az ilyen területek arányát az ökoerdőgazdálkodás jegyében.
Mivel környékünkön egyre aszályosabb, szárazabb az időjárás, ezért óvatosan próbálkoznak olyan fafajok behozásával, amelyek ezt a klímát már megszokták, Dél-Erdélyben, Bulgáriában, Grúziában. Szaporítják csemetekertjükben, kísérleteznek egyelőre ezekkel.
forrás: VEOL 03-12
