Az elmúlt évtizedben ambiciózus faültetési projektek kezdődtek el Afrika újraerdősítésére, a túlzott faültetés azonban árthat a kontinens füves pusztáinak és szavannáinak, mert a túl sok árnyék miatt ezek természetes növényzete nem tud fotoszintetizálni, ami a teljes helyi ökoszisztémát felboríthatja – írja a New Scientist egy kutatás alapján.
A német kormány és a Természetvédelmi Világszövetség 2011-ben indította el a Bonni Kihívás nevű globális faültetési programot, amely keretében 2030-ig 350 millió hektárnyi földterület állapotát akarják helyreállítani. Ennek része az afrikai erdők helyreállítására irányuló kezdeményezés, az AFR100 is, amelyben a kontinens 34 országa vállalta, hogy erdősít 133,6 millió hektárt.
Igen ám, csakhogy ez sokkal több, mint amennyi földterület eleve erdős volt, a más jellegű területek mesterséges erdősítése pedig teljesen felboríthatja azok természetes ökoszisztémáját, ami nemcsak a növényzetet, de az azzal táplálkozó állatokat is veszélyezteti – állapította meg a Liverpooli Egyetem kutatója, Kate Parr vezette kutatócsoport.
A kutatók az eredetileg is erdős és az erdősítésre kijelölt területek összehasonlításával arra jutottak, hogy a 34-ből 18 országban nyúlik túl a beültetni tervezett terület az eredeti erdőségeken, méghozzá nem is kicsit: a 133,6 millió hektárból 70,1 millión nem erdei ökoszisztéma honos, hanem füves puszták és szavannák borítják, azaz a kijelölt terület több mint felét érinti a probléma.
„Ez akkora, mint Franciaország, ez óriási”
– érzékeltette a probléma súlyát Kate Parr.
A helyzetet súlyosbítja, hogy már közel sem csak tervekről van szó: a már megkezdett projektek 52 százaléka folyik füves pusztákon és szavannákon. Ezek nagyjából fele agroerdészeti projekt, ahol a fákat mezőgazdasági területekbe integrálják.
A nyílt, füves ökoszisztémákban a fák jellemzően elszórva találhatók. Ha azonban a tömeges faültetés miatt összefüggő területet alkotnak, árthatnak az alacsonyabb növényzetnek azzal, hogy elzárják előlük a napfényt. Ezzel pedig az olyan állatok táplálékellátását is veszélybe sodorják, mint a zebrák és más szavannai növényevők.
Parr szerint a probléma egyik motorja, hogy a programban részt vevő afrikai országok forrásokat is kapnak a faültetésre, ezért pénzügyileg is motiváltak abban, hogy minél több fát ültessenek, azt azonban nem ismerik fel, hogy ezzel árthatnak is a környezetüknek. A faültetést természetesen Parr is jó dolognak tartja, de nagyon nem mindegy, hol végzik ezt. Ezért szerinte az ilyen programok vezetőinek számításba kellene venniük az erdősítés szélesebb körű hatásait, és együtt kéne működniük a helyi közösségekkel abban, hogy a faültetés ne veszélyeztesse a helyi ökoszisztémát és a helyiek megélhetését.
„Ez egy riasztó figyelmeztetés a nem kormányzati szervezeteknek, a nemzeti és nemzetközi helyreállítási erőfeszítéseknek, valamint az ”ültess egy fát„ pozitív üzenettel félretájékoztatott nagyközönségnek, hogy ezeket az erőfeszítéseket sokkal jobban kell ellenőrizni és irányítani, és sokkal szigorúbban kell bizonyítékokra alapozni” – mondta a kutatók eredményeiről Jessica Gurevitch, az indianai Purdue Egyetem kutatója.
