Mindannyian érezzük, ahogyan változik az időjárás, s változik vele a minket körülvevő környezet, így az erdő is. De változik-e az erdész megítélése, az erdő tisztelete, szeretete az emberekben? – erről beszélgettünk az Erdők hete programsorozat kapcsán Varga Lászlóval, a Bakonyerdő Zrt. vezérigazgatójával.
– A Covid-pandémiában felértékelődött az erdők szerepe: tömegek menekültek a természetbe, olyanok is, akik korábban kerülték a rengeteget. Hogy élte ezt meg az erdő gondviselője, egy erdész?
Fotó: Rimányi Zita/Napló
– Akkor az volt az emberek számára a legfontosabb, hogy megfelelő távolságot tudjanak tartani egymástól, és erre kiválóan alkalmas az erdei környezet, ahol el lehetett kerülni egymást, s biztonságban érezték magukat a kirándulók. Aki az erdőben jár, mindennap felfedezhet valami újat, s akár minden napszakban is új arcát mutatja az erdő – ezt akkor sok embernek lehetősége volt felismerni, megismerkedni azzal a csodás világgal, amit az erdő nyújt. Az erdő tisztelete számunkra természetes, de kiemelt célunk, hogy a civilek is így érezzenek a természet, az élővilág iránt. Emellett nekünk, erdészeknek az is fontos, lássák, hogy a kezelésünkben lévő 63 ezer hektáron szakszerű munkát végzünk. Ez nem egy összefüggő terület, összesen 174 település határában található a vagyonkezelésünkben lévő erdő. Folyamatosan keressük a lehetőséget az erdőtelepítésre. 2019 óta több mint 150 hektár új erdőt hoztunk létre gyenge termőképességű vagy felhagyott mezőgazdasági területeken. Az elmúlt néhány évben kismértékben növekedett olyan földterületekkel is a ránk bízott zöldvagyon, amelyet az állam adott át a vagyonkezelésünkbe, mert nem volt erdőgazdálkodója a területeknek. Mi nemcsak szemlélői vagyunk a természetben tapasztalható változásoknak, mint például a klímaváltozásnak, hanem igyekszünk reagálni a történésekre, s olyan növénytársulásokat létrehozni és fenntartani, amelyek képesek elviselni az időjárási szélsőségeket is. Az erdészek munkája több évtizedre kihat, ezért minden döntésünket úgy kell meghoznunk, hogy annak lehetséges hatásaival is számolunk.
– Nemrégiben rendeztek országos szakmai fórumot a klímaváltozás erdőket érintő hatásairól. Mi volt ennek a legfontosabb üzenete?
– A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás az erdőgazdálkodás legfontosabb célkitűzése. A magyar erdők esetében megfelelő tudással, számos kutatási eredménnyel és gyakorlati gazdálkodási modellel rendelkezünk a klímaváltozáshoz történő alkalmazkodás elősegítése érdekében, amely a szakmai kihívások mellett egyben lehetőséget is jelent az erdőalapú gazdaság szereplői számára. Kiemelt cél, hogy a gyakorlatban megtapasztaltakat, szakmai elképzeléseket, ötleteket a 22 Erdészeti Társaság megossza egymással, hol melyik fafaj képes alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Az már látszik, hogy sok, a Kárpát-medencében őshonosnak tartott fafaj egyre kevésbé tud alkalmazkodni. A következő erdészgenerációknak tudatosan alakítaniuk kell az erdőket, monitoringozni, kutatni a különböző fajok viselkedését a változó környezethez. Az erdész kiemelt feladata mindenkor az, hogy tanulmányozza az erdőben lejátszódó folyamatokat és segítse azokat. A klímaváltozás hatásai gyorsabbak, mint amit a természetes erdők követni tudnak, ezért szükség van a szakmai alapokon nyugvó beavatkozásokra. A szenzoros és műholdas monitoringrendszerektől a déli származású szaporítóanyagok felkutatásán át az erdőkbe építendő csapadék-visszatartó megoldásokig nagyon sok működő gyakorlati megoldás van. Mi nemcsak fakitermelők vagyunk, hanem az egész erdei életközösségért felelünk – bízom benne, hogy ezt megértik és értékelik a civil erdőjárók.
– Ők a klímaváltozásból mennyit észlelnek az erdőben?
– Aki nyitott szemmel jár, látja a változásokat – megjelentek korábban nem látott betegségek a fákon, károsítók, amik eddig nem voltak jelen Magyarországon. Ezekre figyelnünk kell, hiszen a fák ebből a szempontból hasonlóan reagálnak, mint ez ember: ha a védelmi rendszerük megrogy, a betegségek könnyebben legyőzik a szervezetüket. Ezért fontos az erdővédelmi jelzőrendszer, amit a kollégáink működtetnek, és amelyben gyűjtik, regisztrálják, feldolgozzák ezeket az adatokat. Az biztos, hogy az erdők képe megváltozik. Hogy miként és hogyan, azt a természet dönti el: ott dől el, melyik faj az, ami képes alkalmazkodni, melyik nem. Van elképzelésünk arról, melyek az ellenállóbb fajok, ezeket segíthetjük gyérítéssel például, de hogy valójában mit hoz a jövő, azt az élővilág változása dönti el. Az erdészek együtt élnek az erdei környezettel, összegzik a tapasztalatokat és ebből alakítanak ki szakmai álláspontot a klímaváltozás hatásaival kapcsolatban.
A jó erdész ismeri az erdőt
– A laikusok kevésbé ismerik az erdészek szakmai munkájának ezt a részét. Pedig a fa mint alapanyag a legtöbb otthonban is fellelhető.
– Igen, sajnos ezt tapasztaljuk mi is. Nagy felelősséggel és gondoskodással végezzük a munkákat, így lesz ez a jövőben is. Bízunk abban, hogy egyre nyitottabb kommunikációknak, edukációs programjainknak köszönhetően az emberek jobban megismernek bennünket, munkánkat, és pozitívan értékelik azt. Az erdők hete programsorozat is azzal a gondolattal indult 28 évvel ezelőtt útjára: nem az erdésztől kell félteni az erdőt, mert ő gondos gazdája annak, de tapasztalatom szerint még mindig van mit tenni a szemléletváltás terén. Amikor kitört az orosz–ukrán háború, és felértékelődött a fa mint fűtési alternatíva, számunkra természetes volt, hogy kiszolgáljuk ezt az igényt. A Bakonyerdőnek van Franciavágáson van egy fűrészárugyára, ahol a feldolgozóiparnak biztosítunk alapanyagot, bútorgyártáshoz, belsőépítészethez, Zalahalápon egy parkettagyárunk – ide kerül az erdő egyik terméke, a kitermelt faanyag egy része.
Hangsúlyozzuk, hogy természetes alapanyagokból kialakított környezetben egészségesebb élni. Egyszerűen megfogalmazva: Ehhez mi szakmai tudásunkra alapozva akkor termeljük ki az alapanyagot, amikor az arra megérett, s biztosítjuk a további hasznos felhasználását. Ez is a munkánk része. Ebből a kívülállók egy része csak annyit lát, hogy na, itt is „eltűnt” az erdő, pedig minket nemcsak a Mária Terézia óta létező erdőtörvény, hanem a szakmai felelősség is arra késztet, hogy a levágott területeken újra egészséges, a klímaváltozás hatásainak ellenálló erdőket neveljünk. A jó erdész ismeri az erdőt, ahol dolgozik, a területet, amit gondoz és segíti az ottani életközösséget.
– A pandémia után is megmaradt a közérdeklődés az erdő iránt?
– Azt tapasztaljuk, hogy az erdeinket egyre többen keresik fel. Az ökoturisztikai fejlesztéseink között előnyt élveznek például azok a beruházások, amelyek segítik az erdők megközelíthetőségét, biztonságos parkolóhelyek kialakításával. Sűrűn nem szeretnénk látványosságokkal, turisztikai berendezésekkel telerakni az erdőt, inkább a meglévők fejlesztését helyezzünk előtérbe, hogy visszatérjenek, és legyen miért újra és újra felkeresniük a turistáknak. Büszkék vagyunk rá, hogy az országban az elsők között hoztuk létre erdei iskolánkat a Balaton-felvidéken, Balatoncsicsón, azóta két másik követte, Bakonybél mellett a Bakonyi Kisbetyár Erdészeti Erdei Iskola, Pápa mellett az Esterházy Erdészeti Erdei Iskola, és működik Devecser közelében a Sárosfői Alkotóház. Részt veszünk az országos érintettségű Erdei Vándortábor és Kerékpáros Vándor programokban is. Mindegyikre nagy az érdeklődés, szinte egy nap alatt elfogynak a rendelkezésre álló helyek. Fafaragó tábor, óvodaudvar fásítása, települési pihenőhelyek kialakítása, erdei iskolás programok megtartása, adományozások, településfásítás stb.– ezek mind olyan tevékenységek, amelyekkel szolgáljuk a 174 települést, ahol jelen vagyunk. Bízom benne, hogy a jó együttműködés jegyében jó szívvel gondolnak ránk és az erdőre.
Forrás: VEOL
