Termőföld tulajdonosaként szembesülhetünk azzal, hogy ingatlanunkon – habár annak művelési ága erre nem mindig utal – szórtan, kisebb-nagyobb csoportokban, sávokban, vagy akár a terület egészén fák találhatóak. Ha a területtel hosszabb ideje nem foglalkoztunk, vagy az öröklés útján került a tulajdonunkba és most szeretnénk valamilyen módon hasznosítani, akkor felmerül a kérdés, hogy ezzel a fával borított területtel vajon mit tehetünk, milyen jogszabályokat kell figyelembe vennünk. A kérdés eldöntése nem mindig egyszerű, ebben a cikkben ehhez szeretnénk segítséget nyújtani.
Az első és legfontosabb kérdés, hogy a fával borított területünk erdőnek minősül-e? Ha igen, akkor vonatkozik rá az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (továbbiakban: erdőtörvény) teljeskörű szabályozása, és az ingatlan hasznosítása során – a természet és a köz érdekében – számos korlátozással kell számolnunk.
Az erdő jogszabályi definíciója összetett, több feltételt tartalmaz. Leegyszerűsítve azonban azt mondhatjuk, hogy erdő az erdészeti hatóság által erdőrészletként nyilvántartott terület.
Az erdészeti hatóság erdőkről vezetett nyilvántartásának fontosabb adatai szemléletes módon, térképen megjelenítve bárki számára online elérhetőek az erdészeti hatóság Erdőtérkép alkalmazásában. Az itt megjelenő adatok ugyan nem minősülnek közhitelesnek, de a hétköznapi ember számára kellő biztonságot nyújtanak a tájékozódáshoz. Amennyiben ingatlanunkat az erdőtérképen be tudjuk azonosítani, akkor kiderül, hogy azon található-e nyilvántartott erdő vagy sem.
Előfordulhat olyan eset, amikor még azt sem tudjuk pontosan, hol is helyezkedik el az ingatlan a település közigazgatási határán belül. Az ingatlan elhelyezkedése a helyrajzi szám ismeretében a földhivatali nyilvántartáson túl megtekinthető pl. a mobilgazda applikációban, az e-Közmű alkalmazásban, vagy a Természetvédelmi Információs Rendszer interaktív térképi felületén, de korlátozottan maga az Erdőtérkép alkalmazás is tartalmaz helyrajzi szám határ és azonosító adatokat, ami szintén a segítségünkre lehet.
Amennyiben erdőként azonosítjuk a területet, úgy annak hasznosítása során be kell tartani az erdőtörvény erdőkre vonatkozó rendelkezéseit. Elsőként erdőgazdálkodóról, azaz jogszerű földhasználóról szükséges gondoskodni, neki van lehetősége az erdőgazdálkodási tevékenységek gyakorlására. Az erdő földhasználati szabályozását, valamint az erdőgazdálkodás folyamatát későbbi cikkeinkben részletesen bemutatjuk.
Ha a vizsgált terület a fentiek szerint nem minősül erdőnek, akkor azt a tulajdonos a hosszútávú szándékaival is összhangban az alábbi egyéb kategóriákban tudja hasznosítani.
Amennyiben az átlagosan két méternél magasabb fákból álló faállománnyal való borítottság ötven százaléknál nagyobb, kiterjedése eléri az ötezer négyzetmétert, szélessége pedig a szélső fák tőben mért távolságát tekintve átlagosan a húsz métert, kezdeményezhetjük az erdészeti hatóságnál a terület erdőként vagy szabad rendelkezésű erdőként való nyilvántartásba vételét.
Fontos! Az erdőként való nyilvántartás hosszútávú elköteleződést jelent, annak ismételt mezőgazdasági művelésbe vonása vagy más célú hasznosítása csak összetett engedélyezési eljárást követően, általában csereerdősítés biztosítása mellett lehetséges. Az erdészeti hatóság által nyilvántartott erdőben folytatott erdőgazdálkodási tevékenységhez ugyanakkor számos állami támogatás vehető igénybe.
Gyakoribb eset az ún. szabadrendelkezésű erdőként való nyilvántartásba vétel, amivel ugyan szintén hatósági nyilvántartásba kerül a terület, de – ahogyan a nevében is szerepel – viszonylag szabadabb szabályok szerint lehet benne gazdálkodni, és a terület későbbi más célú hasznosítása is egyszerűbben megvalósítható. Ebben az esetben viszont nem lehet élni az erdőgazdálkodáshoz igényelhető állami támogatási lehetőségekkel.
Amennyiben a vizsgált, külterületen elhelyezkedő, fával borított terület nem erdő és nem is szabad rendelkezésű erdő, akkor az – külön erdészeti hatósági nyilvántartásba vétel nélkül is – az erdőtörvény szerinti fásításnak minősül.
A fásításokra vonatkozóan az erdőtörvény csak minimális kötöttségeket tartalmaz. Létesítésük, fenntartásuk és kitermelésük nem veszélyeztetheti a környező területek, műszaki objektumok, élőhelyek fenntartását, illetve hasznosítását, a fásításokban való fakitermelés pedig bejelentésköteles tevékenység.
Amennyiben a fásításban jelenlévő fa vagy faállomány nem akadályozza a mezőgazdasági célú hasznosítást (pl. legelőn található fa, facsoport vagy erdősáv), úgy nincs különösebb teendőnk vele. Amellett, hogy növelik a mezőgazdasági hasznosítású terület természeti értékét, változatosságát és színesítik a tájat, jelenlétük összhangban állhat a gazdálkodással is, például delelőhelyet biztosítanak az állatok számára, javítják a terület mikroklímáját. A fásítás területe továbbra is jogosult maradhat a földalapú támogatásra, valamint a mezőgazdasági támogatások tekintetében agro-ökológiai program elemeként, illetve tájelemként is tekintetbe vehető.
Fontos tudni, hogy település belterületén az erdőtörvény hatálya csak az erdészeti hatóság által erdőként nyilvántartott területekre terjed ki. Fő szabály szerint ugyancsak nem tartoznak az erdőtörvény hatálya alá az ingatlan-nyilvántartás szerint zártkertnek minősülő területek. Kivételt képeznek ez alól a nemzeti- vagy közösségi támogatással létesített erdők, valamint az állami tulajdonú földrészletek.
Végül megemlítjük, hogy a földterületet a fentieken túlmenően ipari- vagy energetikai célú fásszárú ültetvényként is boríthatja faállomány. Ezekre a területekre azonban nem az erdőtörvény, hanem a fás szárú ültetvényekről szóló 135/2017. (VI. 9.) Korm. rendelet állapít meg szabályokat.
Az erdőtörvény vagy az említett Korm. Rendelet, valamint a Natura 2000 szabályozás hatálya alá nem tartozó fával vagy faállománnyal borított területek külön jogszabály, a települési zöldinfrastruktúráról, a zöldfelületi tanúsítványról és a zöld védjegyről szóló 282/2024. (IX. 30.) Korm. rendelet hatálya alá, valamint a települési jegyző hatáskörébe tartozik.
Ugyancsak fontos tudni, hogy a külterületen található, erdei fával vagy faállománnyal borított terület ingatlannyilvántartási művelési ágát az erdőtörvény szerinti kategóriákba tartozás határozza meg. Az erdőterületet “erdő”, a szabad rendelkezésű erdő területét “fásított terület” művelési ágban kell nyilvántartani, amelyről a tulajdonosnak, a földhasználónak vagy az erdészeti hatóságnak kell gondoskodnia.
Amennyiben az erdő művelési ág bejegyzésének átmenetileg akadálya van, akkor a földhivatal az ingatlanra az “Országos Erdőállomány Adattárban erdőként nyilvántartott terület” jogi jelleget vezeti fel.
A fás szárú ültetvények művelési ága maradhat továbbra is “szántó”.
Amennyiben a fentiek ellenére földtulajdonosként még mindig bizonytalan a fával borított területe státuszát illetően, érdemes szakemberhez fordulni.
Ha kérdése, észrevétele van a leírtakkal kapcsolatban, azt megírhatja az erdo@nak.hu e-mail címre, az Agrárkamara Erdészeti Szakértői Hálózata ebben a kérdésben is rendelkezésére áll.
forrás: NAK / Csomós János
