Egy nemrégiben készült, „Előzetes bizonyítékok a fenyő faanyag hiányáról és a lombos faanyag elérhetőségéről az EU régióiban” című mélyreható tanulmány rávilágított az európai erdőalapú biogazdaságon belüli jelentős ellátási egyensúlyhiányra.
A Wageningeni Egyetem, az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja és más intézmények kutatói az Európai Erdészeti Ipari Adatbázis (EUFID) adatait elemezték, feltárva a faforrások és a feldolgozási kapacitások közötti kritikus eltéréseket az európai országokban. A tanulmány eredményei arra utalnak, hogy bár Európa erdészeti infrastruktúrája hatalmas, nem biztos, hogy teljes mértékben megfelel a jelenlegi és jövőbeli faigényeknek.
Az EUFID adatai szerint Európa-szerte jelentős feldolgozási kapacitások állnak rendelkezésre: a cellulóz- és papírgyártó létesítmények kapacitása 427 millió m3 , a bioenergia-üzemeké 102 millió m3 , a fűrészüzemeké pedig 153 millió m3 . A Németországban, Norvégiában és a Cseh Köztársaságban végzett regionális felmérések azonban a fűrészüzemek és a bioenergia-ipar számára létfontosságú fenyő alapanyag rendelkezésre állásában fenyegető hiányt jeleznek. Konkrétan Csehországban 3,4 millió m3, Norvégiában 1,5 millió m3, Németországban pedig 3,8 millió m3 fenyő fűrészáru hiányzik. Ezzel szemben Németországban 3 millió m3 -re becsült (lombos)keményfa túlkínálatot mutat, ami a kutatók szerint támogathatja a keményfa(nem fenyő)-feldolgozási műveletek bővítését.
Regionális faellátási hiányosságok
Németországban a fűrészüzemek és a bioenergetikai üzemek összetett helyzettel szembesülnek. A körülbelül 42,1 millió m3 feldolgozási kapacitással rendelkező Németországban 65,2 millió m3 osztályozott faanyag áll rendelkezésre, ami összességében többletet jelez. A fűrészüzemi ágazatban azonban a fenyő hiányt mutat, amit a lombos keményfa többlet ellensúlyoz. A bioenergia-ágazat 3,7 millió m3 névleges kapacitást regisztrált, ezzel szemben a teljes osztályozott fakapacitás 28 millió m3 volt, amely magában foglalja a háztartási tűzifának szánt biomassza jelentős mennyiségét.
Kapacitások (hengeresfa köbméter) és a létesítmények száma országonként. A cellulóz és papír esetében a lista nem tesz különbséget nyers és újrahasznosított anyagok között. A bioenergia esetében a lista a fás biomasszát alapanyagként használó ipari bioenergia-üzemek kapacitását tartalmazza. A fűrészüzemek kapacitása Svájc és Franciaország esetében nem áll rendelkezésre.
Norvégia esetében a tanulmány kimutatta, hogy a fenyő nyersanyag kínálat nem elégíti ki a fűrész- és a cellulózfa-ágazat keresletét. Annak ellenére, hogy az ipar teljes kapacitása 16 millió m3 , csak 12,1 millió m3 osztályozott fa áll rendelkezésre, ami az ipar igényeinek mindössze 75%-át fedezi. Különösen a cellulóz- és a bioenergia-iparnak van szüksége szélesebb beszerzési területekre; a jelenlegi, 100 km-es körzetet alkalmazó modell szerint Norvégia bioenergia-kapacitásának mintegy fele kielégítetlen, ami a létesítmények regionális elosztása miatti logisztikai kihívásokra utal, különösen a távoli északi területeken.
A Csehországban a fűrészüzemek ipari kapacitása 12,4 millió m3 , de csak 9 millió m3 osztályozott fenyőfa rönk áll rendelkezésre, ami jelentős fenyő hiányt eredményez. A bioenergia-ágazat is egyenlőtlenséget mutat: 2,5 millió m3 kapacitással szemben 8 millió m3 osztályozott fakészlet áll. Ez a helyzet, amelyet az olyan erdei zavarok, mint a szúfertőzés súlyosbítanak, arra enged következtetni, hogy a cseh fűrészüzemeknek nehézséget okozhat a nyersanyag biztosítása, mivel a lucfenyő rendelkezésre állása tovább csökken.
A faanyagbeszerzési kihívások rávilágítanak a beszerzési területek bővítésének szükségességére
A tanulmány elsődleges következtetése a korlátozott beszerzési körzet jelentős hatása a faellátásra. Az elemzés 100 km-es beszerzési körzetet használt, és megállapította, hogy a bioenergia- és a cellulóziparban a nagy kereslet miatt gyakran nagyobb beszerzési területekre van szükség. A kutatók megfigyelték, hogy ha a létesítmények számára lehetővé tennék, hogy a teljes országhatáron átívelő fát szerezzenek be, csökkenne az anyaghiány. Németországban például az országhatárokra való kiterjesztés 90%-ra növelné a fűrészüzemek kihasználtságát, míg 100 km-es körzetben ez az arány csak 72% lenne.
Összefoglaló faelosztás országonként. Az értékek 1000 m3 -ben vannak megadva. Ipari kapacitás: a fűrészüzemek névleges kapacitása saját iparági adatbázisunk, az EUFID alapján; faanyagosztályozás: a választékonként osztályozott fa mennyisége az EFISCEN-space erdészeti erőforrás-adatok alapján; faanyagelosztás fix sugár: a létesítménybe szállított fa mennyisége 100 km-es fix sugárral; faanyagelosztás c.b: a létesítménybe szállított fa mennyisége az országhatárokat maximális sugárként használva; FAOSTAT: 2015 és 2020 közötti átlagolt termelési értékek.
Németországban és a Cseh Köztársaságban a központi régiókban, különösen az olyan gazdasági központokat körülvevő területeken, mint Berlin és Prága, magasabb volt a fafelhasználás. Ezzel szemben Norvégiában a fafelhasználás továbbra is Oslo környékére koncentrálódott, a távolabbi régiókban minimális volt a felhasználás.
A jelentés hatékonyabb regionális faelosztási modelleket és szélesebb körű beszerzési stratégiákat javasol. A biogazdaság által vezérelt faanyagkereslet növekedése súlyosbíthatja a hiányt, ha a jelenlegi kapacitások változatlanok maradnak. A bioenergia, amely ma már a hagyományos fatermék-ágazatokkal versenyez a nyersanyagokért, kibővített beszerzési területek nélkül fokozódó versennyel nézhet szembe. A kutatók szerint az iparágaknak a fa nyersanyag elosztásának optimalizálása érdekében szélesebb körű beszerzési logisztikát kell fontolóra venniük, amely a közúti hálózatokon túlmenő szállítási infrastruktúrát, például vasúti és folyami útvonalakat is magában foglal.
A szerzők olyan politikákat is szorgalmaznak, amelyek egyensúlyt teremtenek a biogazdasági növekedés és az erdővédelem között, megjegyezve az erdőpusztulás hosszú távú hatásait. „Ezek az eredmények rávilágítanak arra, hogy a faforrások és az iparág kapacitásának összehangolására van szükség, különösen ahogy Európa átáll a megújuló és helyben előállított anyagokat előtérbe helyező biogazdaságra” – jegyzik meg a szerzők, hangsúlyozva, hogy a pontos erőforrás-előrejelzések elengedhetetlenek a fenntartható iparági növekedéshez.
Az EUFID-modell szélesebb körű megvalósítás lehetőségével a politikai döntéshozóknak és az iparági érdekelteknek keretet kínál a faforrások térbeli elemzéséhez, lehetővé téve a személyre szabott stratégiák kialakítását az erdei erőforrásokkal való gazdálkodásban. Ez a modell olyan stratégiai döntéseket támogathat, mint például új létesítmények létrehozása, a meglévő létesítmények erőforrás-optimalizálása, valamint az erdővédelmi célú potenciális pihentetett területek meghatározása.
forrás: ScienceDirect
