Európai viszonylatban a magyar főváros az egy főre jutó zöldfelületet tekintve nagyjából a középmezőnyhöz tartozik. Pedig területének csupán mintegy 10 százalékát borítja erdő.
Budapest nemrég ünnepelte alapításának 150. évfordulóját. Gazdag történelmi múltját számos patinás építmény és az a természeti környezet őrzi, amely a 21. század felgyorsult világában a nagyváros emberének nyújt rekreációs lehetőséget a hétköznapok során.
Nem átlagos erdők ezek, hiszen ha a főváros lakossága egyszerre venné őket birtokba, mindenkinek csupán 33 négyzetméternyi terület jutna – egy garzonlakás mérete.
Ezeknek az úgynevezett városi erdőknek a múltját és jelenét ismerjük, jövőjét remélhetőleg biztosítani tudjuk.
Európai viszonylatban a magyar főváros az egy főre jutó zöldfelületet tekintve nagyjából a középmezőnyhöz tartozik. Pedig területének csupán mintegy 10 százalékát borítja erdő. Ez az 5750 hektáros terület az ország erdőborításának még az 1 százalékát sem teszi ki, holott itt él a magyar lakosság ötöde. A fővárosi erdők ennek megfelelően országos szinten a legnagyobb emberi igénybevételnek vannak kitéve – évente több mint 10 millió látogatói alkalmat regisztrálnak itt –, ami próba elé állítja nemcsak a roppant összetett ökoszisztémát, de az azt kezelő erdész szakembert is. Mégpedig azért, mert
az erdész jelenben végzett munkája sokszor a 100 évvel korábban élt elődje jövőbelátó képességétől függ, és amit pedig ma két kezével elvégez, annak eredményét csak a 100 évvel később élő utód fogja értékelni.
Érdekes paradoxon ez, amikor hozzá vagyunk szokva, hogyha valamire szükségünk van, azt pár kattintással megrendelhetjük és néhány napon belül házhoz hozza a futár. Csakhogy a természet másként működik. Az elültetett facsemete évek alatt nő embermagasságú fácskává, és több emberöltő, míg faóriás lesz. Így a főváros erdeinek jelenéhez először a múltjukat kell megismernünk.
Városierdős történelemlecke
Az erdész időutazás kézikönyve szerint, ha meg akarod ismerni az erdő jelenét, előbb végy elő egy régi katonai térképet. Szerencsére az internet korában már számtalan térképi adatbázis áll rendelkezésünkre, amiből megállapítható, hogy a főváros térségében nagyjából az 1800-as évek elején volt a legkisebb az erdőterület, a mainak csupán a töredéke, a pesti oldalon a jelenleginek még a tizede sem. Jött azonban a reformkor, aminek köszönhetően rohamos fejlődésnek indult a város, és vele megjelent az igény az élhető környezetre. Az erdők szerepe némileg átértékelődött: az életminőség javítása szempontjából egyre fontosabb elemévé váltak a városnak.
A por és légszennyezés, valamint a zajcsökkentés hívta életre a 19. század utolsó harmadában a Határ-erdőt, melyet kézi erővel, teljesen mesterséges úton hoztak létre.
De részben erdők születtek a filoxéra-járványban elpusztult hármashatárhegyi szőlők helyén is, és néhol nemcsak ültetéssel, hanem vásárlással is sikerült növelni Budapest erdeinek területét: 1893-ban például Budakeszitől egy komplett erdőt vásárolt meg a főváros. A mostani 5750 hektárnyi erdőterület nagyjából a rendszerváltás évére alakult ki, köszönhetően az 1950-es években végzett erdőtelepítéseknek és az 1970-es, 1980-as évek zöldövezeti fásításainak.
Mit csinál az erdész a fővárosban?
A főváros erdeinek túlnyomó többségét tehát egykor erdészek telepítették, és területük több mint kétharmadát, körülbelül 3600 hektárt ma is erdészet, a Pilisi Parkerdő Zrt. Budapesti Erdészete kezeli, amely így a főváros zöld infrastruktúrájának egyik legjelentősebb eleméről gondoskodik. Az erdészet vezetője, Rittling István erdőmérnök nap mint nap tapasztalja, hogy a budapesti erdők legfontosabb értéke az ökoszisztéma-szolgáltatások folyamatos biztosítása.
„A fővárosi erdők mindig különleges kezelést igényeltek, és ez nem konstans, hanem folyamatosan növekvő tudásbázist jelent. A város gyarapodása, a lakossági és látogatói igények változása, a legújabb tudományos eredmények, mint a klímaváltozás, új kihívások elé állítanak minket, erdész szakembereket.
Az ország más erdeihez képest elképesztő nagyságú az az ökoturisztikai infrastruktúra, ami nálunk található, és amelynek fenntartása és fejlesztése komoly összegeket emészt fel. Ennek finanszírozása pedig nem mindig egyszerű.”
Rittling István folyamatosan keresi és kutatja azokat a lehetőségeket, melyekkel közös gondolkodásra és cselekvésre hívhatja a városi erdők iránt felelősséget érző lakosságot, civil szervezeteket, vállalatokat és önkormányzatokat. A jó partneri kapcsolat kialakítása ugyanis elengedhetetlen a célok eléréséhez.
„A jelenlegi erdőkezelésünk célja, hogy az 50-100 év múlva várható körülmények között is stabil, a városi életkörülményeket javító erdőket, úgynevezett városi erdőket alakítsunk ki és tartsunk fenn. Ehhez szükséges az erdők ökológiai stabilitásának és értékeinek növelése, a klímavédelmi funkciók erősítése és a rekreációs lehetőségek folyamatos biztosítása, ami csak elhivatott munkatársakkal és partnerekkel sikerülhet.” – hangsúlyozta.
A legnagyobb probléma talán az, hogy sokan nem tudják: a városi erdők az ember okozta hatások miatt korlátozottan képesek fenntartani önmagukat.
„A pesti és a budai városrész erdői minden szempontból eltérőek. A pesti erdőket jellemzően a második világháborút követő években, nem a legkedvezőbb termőhelyekre telepítették. Sújtja őket a talajvízszint drasztikus csökkenése és a városi környezet növekvő terhelése.
A többnyire 60-70 éves pusztuló akácosok, fenyvesek elegyességének javítása során arra törekszünk, hogy folyamatos erdőborítás mellett kisebb-nagyobb lékekben támogassuk a szárazságtűrőbb, lehetőség szerint őshonos lombos fa- és cserjefajok megjelenését.
A Budán lévő erdők általában idősebbek és őshonos fafajokból állnak, megjelenésük természetesebb, azonban a klímaváltozás azokban is érzékelhető. A tavalyelőtti aszály következményeként például egyértelműen megnövekedett a száradó, pusztuló bükkfák aránya. A budai erdőkben szintén az állomány megújítását végezzük, előnyben részesítve a bükk helyén a hazai tölgyfajokat és más őshonos lombos elegyfafajokat (juharokat, gyertyánt, madárcseresznyét stb.). Abban bízunk, hogy ezekkel a szárazságtűrőbb őshonos fafajokkal létrejövő elegyesebb erdők hosszú távon biztosítani tudják az erdőborítást.”
Elkerülhetetlen az átalakítás
Budapest klímavédelme és a fővárosiak életminősége szempontjából a városi erdők állapota és jövője valóban kulcskérdés. A Parkerdő éppen ezért már évekkel ezelőtt, 2020-ban elindította hosszú távú stratégiai projektjét, a Városierdő-fejlesztési Programot, amelynek legfontosabb céljai az általa gondozott budapesti és agglomerációs erdők ökológiai értékének növelése, klímavédelmi és rekreációs funkcióinak erősítése. A program eddigi megvalósítása során a Pilisi Parkerdő több kerületi önkormányzattal közös, és vállalati partnerek által támogatott fejlesztést valósított meg, valamint külső szakértők bevonásával workshopokat és konferenciát is szervezett a városi erdőkről.
A program egyik fontos eleme volt az Erdészeti Tudományos Intézettel való közös munka, melynek keretében a főváros erdőterületeire különböző klímamodellek készültek el.
Ezek alapján megállapítható, hogy Budapest és környékének klímája már 2050-ig az erdőket alapvetően érintő változáson megy keresztül. A budai oldalon a szárazodó klíma miatt egyre kevésbé lesz életképes a bükk, a cseres klímaövet pedig erdőssztyepp váltja. Pesten a zárt erdők kialakulásának feltételei fokozatosan megszűnnek, az erdőssztyepp-klímát felváltó sztyeppklíma pedig kétségessé teheti ezeknek az erdőknek a megtartását.
A Parkerdő ugyanakkor felkészült arra, hogy szembenézzen a kihívásokkal. Rittling István elárulta, hogy az erdészet mintegy két évtizede fokozatosan alakítja át erdőművelési rendszereit, mellyel lehetségessé válik a természetes erdők összetételét modellező állományok létrehozása a jelenleg zömmel egykorú, kevésbé elegyes erdőkből. Ezeknek a beavatkozásoknak jelenleg azonban egyetlen eszköze van, a motorfűrész, ami sokszor ijedelmet okoz a fővárosi közösségekben. Bízunk benne, hogy előbb-utóbb mindenki számára egyértelmű lesz: a fűrész a jó szakember kezében a jövő egészséges és változatos erdejéért dolgozik.
Természetesen az erdészek mindemellett figyelemmel kísérik az egyes fajok délebbi származású változatait, amelyek alkalmazásával változatos, a klímaváltozásnak ellenálló erdőszerkezetet lehet kialakítani.
Az összefogásban rejlik a jövő
Fontos annak tudatosítása, hogy a budapesti erdők megőrzése klímavédelmi és jóléti közügy, amely a helyi közösségek, a kerületi önkormányzatok, a város, a kormányzat, a természetvédelem és az erdőfenntartó hatékony együttműködését igényli.
A pesti városrészben a ma ismert erdőkép megőrzése érdekében megalapozó kutatásokra, az erdők állapotváltozásainak nyomon követésére alkalmas monitoringrendszerek és jelentős csapadékvíz-megtartó infrastruktúrák létesítésére, de mindenekelőtt társadalmi összefogásra van szükség.
Szerencsére az utóbbi két évben számos jó példa akadt arra, hogy vállalatok, civil szervezetek és önkormányzatok is sajátjuknak érzik Budapest zöldvagyonának megőrzését és a klímavédelmét. Annyi mindent kapunk az erdőtől, időnként érdemes valamit visszaadni neki.
szerző: Mészáros Péter, Pilisi Parkerdő Zrt.
forrás: A Mi Erdőnk / Magyar Mezőgazdság
