Az Európai Parlament hivatalos weboldalán jelent meg a “Mi lenne, ha Európa helyreállítaná elsődleges erdőit?” című írás. Az iromány láblécében így fogalmaztak a szerzők: ez a dokumentum az Európai Parlament képviselői és munkatársai számára készült, és nekik szól, hogy háttéranyagként segítse őket parlamenti munkájukban.
Mi lenne, ha Európa helyreállítaná elsődleges erdőit?
Egyre nagyobb teret nyernek az európai primer erdők helyreállítására és ezáltal az évszázados hanyatlás megfordítására irányuló kezdeményezések. Az ilyen helyreállítás jelentős ökológiai, környezeti, éghajlati és társadalmi-kulturális előnyökkel járhat, amelyek a biológiai sokféleség megőrzésétől, a vízszabályozástól és az éghajlatváltozás mérséklésétől kezdve az ökoturizmusig és a természettel való megújult emberi kapcsolatokig terjednek. Ugyanakkor számos kihívással és kompromisszummal kell szembenézni, többek között az elsődleges erdők (őserdő) feltérképezésének hiányával, az emberi kirekesztéssel kapcsolatos aggályokkal és a lehetséges gazdasági veszteségekkel.
A Lengyelország és Fehéroroszország határán fekvő Białowieża erdő az utolsó jégkorszak után kezdett el növekedni, fejlődni. 59 emlősfajnak, 250 madárfajnak, 13 kétéltűfajnak és több mint 12.000 gerinctelen fajnak ad otthont. Itt található Európa legnagyobb bölénypopulációja is. Ez Európa egyetlen jelentős “őserdeje”, és a kontinens természeti örökségét testesíti meg.
Az eredeti európai erdők túlnyomó többségéhez hasonlóan azonban a Białowieża is jelentősen átalakult, a 16. századra visszanyúló természetvédelmi erőfeszítések ellenére. Az elmúlt 40 évben jelentősen megnőtt a zavarás mértéke.
Az Európai Unió (EU) jogszabályai – az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetével (FAO) összhangban – az elsődleges erdő fogalmát határozzák meg úgy, mint “őshonos fafajokból álló, természetes módon regenerálódott erdő, ahol az emberi tevékenységnek nincsenek egyértelműen látható jelei, és az ökológiai folyamatokat nem zavarják meg jelentősen”.
Az “őserdő”, az “érintetlen” és az “idős erdő” kifejezéseket gyakran felváltva használják az “elsődleges” kifejezéssel, és mindegyiknek kissé eltérő jelentése van. Az európai elsődleges erdőkre vonatkozó jelenlegi adatok jellemzően az idős erdőkre vonatkoznak, amelyeket “késői szukcessziós erdőkként határoznak meg, amelyek olyan struktúrákat és fajokat tartalmaznak, amelyek megkülönböztetik őket a fiatalabb korosztályok erdeitől”, mint például a holtfa. A feltérképezett elsődleges erdők összterülete mindössze 3,2 millió hektár (az EU teljes erdőterületének kevesebb mint 3%-a), amelynek mintegy 90%-a Svédországban, Finnországban, Bulgáriában és Romániában található. A feltérképezésben azonban jelentős hiány van: mintegy 4,4 M ha – ami több, mint Hollandia területe – nincs térképezve.
Mivel Európában nagyon kevés az elsődleges erdő, a biológiai sokféleséggel kapcsolatos célok eléréséhez nem biztos, hogy elegendő pusztán a védelmük. Ezért az európai primer erdők helyreállítására irányuló kezdeményezések egyre nagyobb teret hódítanak, amelyek az újraerdősítési erőfeszítésekhez kapcsolódnak. Francis Hallé francia botanikus például, aki a trópusi erdőkkel kapcsolatos munkásságáról ismert, egy új elsődleges erdő kialakítását javasolta egy körülbelül 70.000 hektáros – nagyjából Menorca szigetének megfelelő méretű – alföldi, határokon átnyúló területen. Hallé és mások olyan meglévő vadon élő területeket akarnak összekapcsolni, amelyek elég nagyok a megafauna fenntartásához, és háborítatlanul hagyni őket, amíg vissza nem nyerik eredeti jellegzetességeiket. Az őserdők helyreállítása azonban lassú folyamat: körülbelül 800 év, ha egy meglévő erdőből indulunk ki, és 1.000 év ha a puszta talajból.
Lehetséges hatások és fejlemények
Az európai primer erdők helyreállítása széles körű pozitív ökológiai, környezeti és társadalmi-gazdasági hatásokat eredményezne. Az elsődleges erdők, még ha kis kiterjedésűek is, támogatják a biológiai sokféleséget, mivel a veszélyeztetett növény- és állatfajok széles körének adnak otthont. Most, amikor az uniós jog által védett fajoknak csak egynegyede (27%-a) rendelkezik jó természetvédelmi státusszal, az elsődleges erdők helyreállítása segíthet megelőzni a fajok pusztulását. Az elsődleges erdők emellett számos ökoszisztéma-szolgáltatást is nyújtanak az embereknek: fenntartják a talajvízszintet, csökkentik az árvízveszélyt és javítják a talajminőséget. Az elsődleges erdőkben a lehullott levelek és a szerves anyagok természetes úton bomlanak le, ami gazdagítja a talaj termékenységét és megakadályozza a talaj degradációját. Az elsődleges erdők az éghajlatváltozás mérsékléséhez is hozzájárulnak, mivel az újabb erdőknél lényegesen nagyobb mennyiségű szenet kötnek meg és tárolnak. Ezenkívül ellenállóbbak a környezeti változásokkal szemben, segítenek csökkenteni az erdőtüzek kockázatát, és hűtő hatásuk révén enyhítik a hőhullámokat.
Az őserdők helyreállítása új lehetőségeket teremthet a turizmus, a pihenés, valamint a szellemi és esztétikai élmények számára is, végső soron javítva az európaiak életminőségét. Az ilyen helyreállítási projektek paradigmaváltást jelentenek az ember és a természet közötti kölcsönhatásban, a szigorú irányítástól az ökoszisztémák “szabad fejlődése” felé mozdulva el. Az elsődleges erdők helyreállítására irányuló erőfeszítések potenciálisan mély értelmet adhatnak az egyéneknek generációkon átívelően, hasonlóan a katedrálisok évszázadokkal ezelőtti európai építéséhez, kiemelve a társadalom azon igényét, hogy a jövőbe tekintsen.
Vitatott kérdés az ember szerepe az elsődleges erdőkben. Az elsődleges erdők helyreállításával szembeni egyik fő kritika az, hogy az megerősíti az ember és a természet közötti mesterséges szétválasztást. Választ kell adni arra . a kérdésre, hogy miként határozzák meg és érvényesítik a “háborítatlan” erdő fogalmát.
Az olyan javaslatokban, mint például Francis Halléé, az embereknek megengedik, hogy látogassák, de semmilyen módon nem változtathatják meg az erdőt, beleértve az erdő talajának taposását is. Ezek a korlátozások negatív hatással lehetnek az erdőkhöz jellemzően kapcsolódó kulturális és szabadidős tevékenységekre, például a bogyó- és gombaszedésre, valamint a gyalogtúrázásra.
A gazdasági kompromisszumokkal is foglalkozni kell. Az elsődleges erdők helyreállítása jelentős alternatív költségekkel jár az erdőgazdálkodók számára, mivel a kezelt erdőterületeket pihentetni kell, ami a fatermékekből származó jövedelem kiesését eredményezi. Az elsődleges erdők közelében lévő gazdálkodók és erdőtulajdonosok esetében csökkenhet a növénytermesztés vagy az állattenyésztés, ami a természeti zavarok, például az erdőtüzek vagy rovarfertőzések miatt gazdasági veszteségeket okozhat. Ezek a problémák rávilágítanak az elsődleges erdők körüli pufferzónák létrehozásának szükségességére, valamint az érintett földtulajdonosok számára kártalanítási rendszerek létrehozására.
Az elsődleges erdők helyreállítása emellett erőforrásokat igényelne a meglévő elsődleges erdők és a helyreállításra kijelölt területek figyelemmel kíséréséhez és szigorú védelméhez. Ennek eléréséhez elengedhetetlen lesz a technológia – beleértve a mesterséges intelligenciát, a drónokat, a műholdképeket és a távérzékelési technológiákat, például a fényérzékelést (LiDAR), amely lézerek segítségével 3D-s modelleket készít a Föld felszínéről. A távérzékelési technológiák döntő szerepet játszhatnak feltérképezésében az elsődleges és idős erdők , különösen a nehezen megközelíthető területeken, mivel hatékony, nagy méretű és kevésbé munkaigényes biodiverzitási adatokat szolgáltatnak.
Előrelátó politikaalkotás
Az EU védett területek hálózatának, a Natura 2000-nek kulcsszerepe van a meglévő elsődleges és idős erdők megőrzésében. mintegy A feltérképezett elsődleges és idős erdők 93%-a része a Natura 2000 hálózatnak, és 87%-a szigorúan védett. Ezeket az adatokat azonban a térképezési hiányosságok miatt óvatosan kell értelmezni.
Az EU 2030-ig szóló biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégiája, amely része az európai zöld megállapodásnak, az EU szárazföldi területeinek 30 %-át és tengeri területeinek 30 %-át kívánja megvédeni, 10 % pedig szigorú védelem alatt áll, beleértve az összes megmaradt elsődleges és idős erdőt. A cél a fakitermelés megakadályozása és az ökoszisztéma-szolgáltatások megőrzése. Az EU 2030-ig szóló erdészeti stratégiája keretében az Európai Bizottság 2023 márciusában iránymutatásokat adott ki e létfontosságú ökoszisztémák védelmének fokozása érdekében. Az iránymutatások segítséget nyújtanak a nemzeti hatóságoknak a megmaradt elsődleges és idős erdők azonosításában, feltérképezésében, nyomon követésében és szigorú védelmében, valamint meghatározási kritériumokat és javasolt határidőket adnak a védelmi erőfeszítésekhez.
A javasolt erdőfelügyeleti törvény, amelyet jelenleg tárgyal az Európai Parlament, egy uniós szintű integrált erdőmegfigyelő keretrendszer bevezetésére törekszik, hogy javítsa az EU-ban az erdők állapotára vonatkozó adatok megosztását. Elfogadása esetén a jogszabály értelmében 2028. január 1-jéig minden tagállamnak fel kellene térképeznie és meg kellene osztania egymással az elsődleges erdőterületeinek elhelyezkedését.
A 2024 augusztusában hatályba lépett uniós természetvédelmi törvény célja, hogy 2030-ig az EU földterületeinek legalább 20%-át, valamint 2050-ig az összes helyreállításra szoruló ökoszisztémát helyreállítsák. Ez a törvény jogi keretet biztosít a leromlott erdei ökoszisztémák helyreállítását célzó intézkedésekhez, amelyek túlmutatnak az uniós élőhelyvédelmi irányelv által védett erdei élőhelyek helyreállításán. Végezetül az uniós éghajlat-változási törvény kötelező érvényű célt tűz ki 2050-re az éghajlat-semlegességre, valamint 2030-ra 55%-os kibocsátáscsökkentést, ami közvetve támogatja az elsődleges erdők mint létfontosságú szén-elnyelők védelmét.
forrás: Európai Parlament
