Akadémiai Emlékerdő 200. fája

A Magyar Tudomány Ünnepe 2025-ben különös jelentőséggel bír, hiszen kétszáz éve annak, hogy gróf Széchenyi István egy esztendőnyi jövedelmét a magyar tudomány szolgálatába ajánlotta, megalapozva ezzel a Magyar Tudós Társaságot, a későbbi Magyar Tudományos Akadémiát. A jeles évforduló alkalmából november 2-án Nagycenken, Széchenyi sírjánál tisztelegtek az emlékezők, majd a hagyományokhoz híven elültették Sopronpusztán, az Akadémiai Emlékerdőben a kétszázadik hársfát.

A nagycenki megemlékezésen Freund Tamás, az MTA elnöke hangsúlyozta, hogy Széchenyi célja nem pusztán egy tudós társaság létrehozása volt, hanem „a nemzet szellemi és erkölcsi irányának kijelölése”. Mint mondta, „az Akadémia valóban előmeneteli eszköz, a nemzet tanácsadója volt, és ma is az”. Hozzátette: „Széchenyi felismerte, hogy egy nemzet ereje nemcsak gazdasági kérdés, hanem szellemi fejlettségének tükre is. Azért alapította meg az Akadémiát, hogy a tudás a közjó szolgálatába álljon.”

A Nemzeti Örökség Intézetét képviselve Móczár Gábor főigazgató emlékeztetett: Az önismeret a legnagyobb bölcsesség, Széchenyi üzenete ma is irányt mutat. Szerinte „aki ismeri múltját, az érti jelenét, és magabiztosan építi jövőjét.” Hangsúlyozta, hogy a tudomány és az emlékezet egymást erősítve formálják a jövő Magyarországát, s hogy „kétszáz éve egy ember tett egy nemzetért, ma pedig a nemzet hajt fejet egy ember előtt.”

A nap második részében Sopronpusztán, az Akadémiai Emlékerdőben folytatódott az ünnepség. A vadászkürt hangja hívta össze az ünneplőket az emlékerdőbe, ahol 25 éve minden évben új hársfát ültetnek az Akadémia születésnapján. Az idei, 200. fa különleges szimbólumot hordozott. A tudomány folytonosságát és a nemzeti szellem élő erejét.

A rendezvényen prof. Dr. Fábián Attila, a Soproni Egyetem rektora mondott köszöntőt, amelyben a tudomány és a szabadság összetartozását emelte ki:
„Itt, az Akadémiai Emlékerdőben, a Páneurópai Piknik emlékhelyével szemben, ahol egykor emberek százai lépték át a szabadság határát, ma a tudomány szabadságát ünnepeljük.”

A rektor szerint a határok átlépése mindig a lélek bátorsága. „A tudomány szabadsága is ilyen határátlépés: hit abban, hogy mindig van tovább, hogy a megismerés, a kísérletezés és a gondolat ereje képes új világokat megnyitni.”

Prof. Dr. Fábián Attila hangsúlyozta, hogy Széchenyi felajánlása nemcsak anyagi tett volt, hanem szellemi fordulópont: „Széchenyi tette lelki határátlépés is volt. Felismerte, hogy a nemzet megújulása a szellem erejében rejlik. A tudomány az emberi lélek legnemesebb megnyilvánulása, amely nem öncél, hanem felelősség.”

A rektor beszédében a selmecbányai akadémia örökségét is felidézte, amelynek eszméit a Soproni Egyetem ma is őrzi: „Selmecbánya tudósai nemcsak a természet törvényeit kutatták, hanem a nemzet szellemét is formálták. Ez az örökség ma is kötelez bennünket: a tudomány nemcsak tudást ad, hanem tartást is.”

Kiemelte: hogy a tudomány, akárcsak a szabadság, mindig a határok átlépéséről szól: „Ahogy Széchenyi átlépte a maga korlátait, úgy tették ezt Selmec tudósai, és úgy tették meg 1989-ben azok is, akik a Páneurópai Pikniken új fejezetet nyitottak Európa történetében. A tudomány mindig határátlépés. Kísérlet, felismerés és bátorság egy ismeretlen világ felé.”

Kollár László, az MTA főtitkára beszédét Széchenyi szavaival kezdte: “Ki fákat ültet, előre tudhatja hihetőleg, mily növések lehet s lenni fog, ha azon helyet, hova ülteti, előbb gondosan megvizsgálja.”

Kollár László szerint az Akadémiai Emlékerdő az Akadémia szellemiségének élő jelképe, ahol a fák az egyéni tudományos teljesítményekhez hasonlóan együtt alkotnak nagyobb egészet. „Az erdő mindig több, mint a fák együttese. Lehet ez a tudomány szimbóluma is, ahol az egyéni munkából közös tudás, közös jövő születik.”

A beszédeket követően az ünnepségsorozat zárásaként a Soproni Egyetem és a Magyar Tudományos Akadémia képviselői közösen ültették el az Akadémiai Emlékerdő 200. hársfáját. 

forrás: Soproni Egyetem