Az elmúlt 75 évben a viharok voltak az európai erdőket érintő legfőbb természeti zavaró tényezők, amelyek hatalmas faanyagveszteségeket okoztak. A legjelentősebb események közé tartozik az 1990-es Vivian és Wiebke vihar, amely Közép-Európában mintegy 100 millió köbméter (Mm³) faanyagkárt okozott; a rekordot döntő 1999-es Lothar és Martin viharok, amelyek közel 240 Mm³ kárt okoztak, főként Franciaországban és Németországban; valamint a 2005-ös Gudrun vihar, amely körülbelül 75 Mm³ kárt okozott, főként Svédországban – ez egy évnyi kitermelésnek felel meg.
A 2007-es Kyrill és Per viharok tucatnyi országot érintettek, összesen közel 66 Mm³ veszteséggel; a Klaus vihar (2009) több mint 40 Mm³ kárt okozott, elsősorban Franciaország déli részén, Aquitaine régióban. A 2017-es ritka nyári vihar több mint 8 millió köbméter veszteséget okozott Lengyelországban, míg a 2018-as Friederike és Vaia viharok károsodása Németországban körülbelül 17 millió köbméter, Olaszországban pedig 12 millió köbméter volt. Legutóbb, 2025 januárjában az Éowyn vihar Írországban az ország átlagos éves termésmennyiségét meghaladó faanyag-veszteséget okozott.
A faanyagveszteség mellett a viharok az erdők szén-dioxid-készleteit is érintik, beleértve a megbolygatott talajokból származó kibocsátásokat, ami jelentősen hozzájárul a szén-dioxid-veszteséghez (Lindroth et al., 2009). A viharok károsítják az erdő ökoszisztéma-szolgáltatásaitól függő helyi gazdaságokat, és hatással vannak a kulturális és szabadidős tevékenységekre. A viharok által kidöntött fák megzavarják a közlekedést és az infrastruktúrát, ami útlezárásokhoz, áram- és távközlési szolgáltatások kieséséhez vezet, és ez hatással van a helyi közösségekre (Gardiner et al., 201
Gazdasági hatások
A viharok okozta gazdasági veszteségek szorosan összefüggenek az erdőkárok mértékével és súlyosságával. A nagy európai viharok széles körű zavarokat okoztak, különösen azáltal, hogy a mentett faanyaggal elárasztották a nemzeti és nemzetközi faanyagpiacokat. Az ilyen piaci telítettség a faárak összeomlását okozza, amelynek következményei még hosszú ideig érezhetők, mivel a nem érintett területeken a faérték védelme érdekében késleltetik a kitermelést (Udali et al., 2021). A gazdasági veszteségek nemcsak a faanyag értékének csökkenését, hanem a mentett faanyag kitermelésének, az erdőbe való bejutás helyreállításának és a közüzemi szolgáltatások helyreállításának jelentős költségeit is magukban foglalják.
A biztosítási és viszontbiztosítási szektorok súlyos viharok idején jelentős terhelésnek vannak kitéve, ami néha állami pénzügyi támogatást tesz szükségessé. Például az 1990-es viharok által az erdészeti szektorban okozott veszteségek becslések szerint 4–6 milliárd euró körül mozognak; az 1999-es viharok által okozott fakitermelési károk értéke körülbelül 7 milliárd euró volt, a 2009-es viharoké pedig körülbelül 2 milliárd euró. A Kyrill vihar több mint 2 milliárd euró biztosítási kárt okozott, a Friederike pedig csak Németországban körülbelül 1,6 milliárd euró biztosítási kárt okozott.
A biológiai sokféleségre gyakorolt hatások
A súlyos viharok mélyrehatóan megváltoztatják az erdei ökoszisztémákat, mivel egész faállományokat tépnek ki és rongálnak meg, ami a biológiai sokféleség hirtelen csökkenéséhez vezet. A vihar utáni ökoszisztéma alakulása nagyban függ a gazdálkodási döntésektől. A mentési fakitermelés célja a faanyag visszanyerése és a kártevők elszaporodásának megakadályozása, ami gyakran „tiszta lapot” teremt a szukcesszió vagy az alternatív földhasználat számára. Ezzel szemben a minimális beavatkozás lehetővé teszi a természetes regenerációt, ami elősegítheti a szerkezeti sokféleséget és az ökológiai rezilienciát (Sanginés de Cárcer et al., 2021).
A fák alkalmazkodása és a károsodás mechanizmusa
A fák alkalmazkodási stratégiákat fejlesztettek ki a szélterhelés elviselésére, a tűlevelűek és a lombosok egyaránt közös és eltérő tulajdonságokat mutatnak a lombkorona felépítését (Jackson et al., 2020) és a gyökérzet fejlődését (Nicoll et al., 2008) illetően. A károsodás főként ágak vagy lombok elvesztése, törzs törése vagy gyökérzet kitépése formájában jelentkezik. A laboratóriumi teszteket, terepi megfigyeléseket és modellezést ötvöző tanulmányok segítettek olyan szélkockázati döntéstámogató eszközök (DST) létrehozásában, mint a HWIND (Peltola et al. 1999) és a ForestGALES (Locatelli et al., 2022), amelyeket Európában széles körben használnak az erdőgazdálkodás tájékoztatására.
A klímaváltozás várhatóan súlyosbítja a viharkockázatot, mivel gyorsabb fa növekedést ösztönöz, ami csökkentheti a szerkezeti stabilitást, miközben növeli a szélsőséges széljelenségek gyakoriságát és intenzitását (Seidl et al., 2014). Bár az átlagos szélsebesség stabil maradhat vagy kissé csökkenhet, a szélsőséges események várhatóan intenzívebbé és gyakoribbá válnak, és a változó szezonalitás miatt több nyári vihar lesz, amikor a lombos fák a levelek miatt sebezhetőbbek. Az erdőgazdálkodók szélkockázattal kapcsolatos hozzáállását a közelmúltbeli viharkárok és a kockázatcsökkentéshez rendelkezésre álló pénzügyi ösztönzők befolyásolják (Brunette és Couture, 2008).
Tudáshiány
Bár a modern, természetközeli erdőgazdálkodásról úgy gondolják, hogy csökkenti a sebezhetőséget, ez nagyrészt anekdotikus bizonyítékokon alapul. Európában (pl. az Egyesült Királyságban) folyamatban lévő kutatások vizsgálják a fajösszetétel és az állomány szerkezete közötti komplex kölcsönhatásokat a szélkárok kockázatával kapcsolatban. Korlátozott ismereteink vannak a szélviharok és más zavaró tényezők, például aszály vagy talajvíz-túlcsordulás együttes kockázatairól, amelyek rontják a fák stabilitását.
Az átlagos szélsebesség és a szélsőséges értékek közötti eltérés bizonytalanságot okoz az erdők ellenálló képességére vonatkozó előrejelzésekben. Az utóbbi időben a tudományos kutatások egyre nagyobb figyelmet fordítanak arra, hogy a szél hogyan befolyásolja a fák növekedését, a faanyag tulajdonságait és a szén-dioxid-készleteket – ezek mind a politika, mind a gyakorlat szempontjából fontos ismereti hiányosságok (Dlouhá et al., 2025). A szél kockázatának környezeti, társadalmi és kulturális dimenzióinak jobb integrálása elősegítené az erdők ellenálló képességét célzó politika kidolgozását európai szinten (Romagnoli et al., 2023).
A szélkárok csökkentésére irányuló gazdálkodási stratégiák
A szélkárok enyhítésére irányuló hatékony erdőgazdálkodás az erdő típusától, földrajzi elhelyezkedésétől, a táj jellegétől, a talajviszonyoktól, a fák korától és a gazdálkodási céloktól függ. Általában véve az új erdőszélek kialakítását minimálisra kell csökkenteni, hogy elkerülhető legyen a szélnek kitett, még nem akklimatizálódott fák kialakulása.
Ha ritkításra van szükség, azt korán kell elvégezni, hogy elősegítsék a fák stabil kúpos alakját és gyökérzetének fejlődését. A fajok keveredése és az egyenetlen korú állományok révén növelhető a szerkezeti sokféleség, ami nagyobb stabilitást eredményez, azonban óvatosságra van szükség, mivel a lombhullató fajok magas aránya növelheti a szél áthatolását a téli viharokban, ami a keverékben található örökzöld fákat nagyobb szélterhelésnek teszi ki (Gardiner et al., 2024).
A DST-k segíthetnek a gazdálkodóknak azáltal, hogy előre jelzik, mikor válnak az állományok sebezhetővé, és ezzel elősegítik a károkat megelőző időszerű gazdálkodási intézkedéseket. Ezek az eszközök figyelembe veszik a helyi szélviszonyokat, az erdő összetételét és az állomány mutatóit, ezáltal lehetővé téve az erdőgazdálkodók és a tervezők.
szerző: Tom Locatelli, forrás: EFI
