2025 utolsó napjaihoz érve természetes igény, hogy megálljunk egy pillanatra, és visszatekintsünk az elmúlt évre. Ilyenkor a szakmai munka egésze egy hosszú, emelkedőkkel és lejtőkkel teli túraként rajzolódik ki: szükség van arra, hogy végiggondoljuk, honnan indultunk, min mentünk keresztül, és mit tanultunk közben. Az erdész munkája ilyen út: lassú, következetes haladás, ahol minden döntés nyomot hagy a tájban.
2025 egyik legnagyobb szakmai kihívását a több éve tartó csapadékhiány és a nyári súlyos aszály jelentette, amely rendkívüli mértékben megviselte erdeinket. Ezek a hatások egyre kevésbé tekinthetők rendkívülinek: a klímaváltozás a mindennapi szakmai döntéseink részévé vált, és újfajta gondolkodást követel meg az erdőfenntartásban.
Ebben az évben ezért különösen nagy hangsúlyt kaptak azok a szakmai kísérletek és fejlesztések, amelyek a hosszú távú alkalmazkodást szolgálják. Ilyen volt a törökországi származású, klímaadaptációt segítő magyartölgy szaporítóanyaggal kapcsolatos kísérlet, valamint az ehhez szorosan kapcsolódó, Abaligeten megvalósított hűtött makktároló beruházás.
A hűtött makktároló Magyarországon egyedülálló módon teszi lehetővé a makktermés szabályozott körülmények közötti, hosszabb idejű tárolását, megőrizve annak csírázóképességét és genetikai értékét. Ez nemcsak a saját gyűjtésű szaporítóanyag biztonságát növeli, hanem lehetőséget ad arra is, hogy távolabbról származó, a klímaváltozáshoz jobban alkalmazkodó szaporítóanyagot fogadjunk, tároljunk és használjunk fel az erdőfelújítások során.
Ezek a fejlesztések nem voltak mentesek a „gyermekbetegségektől”: új technológiáról, új munkafolyamatokról és tanulási időszakról beszélünk. Mégis úgy gondolom, hogy ezek az első tapasztalatok értékesek, mert nem önmagukban a beruházások a fontosak, hanem az a szakmai tudás és gondolkodásmód, amelyet közben megszereztünk.
Ugyancsak jelentős előrelépést tettünk a kisléptékű erdőnevelési eljárások bevezetésében. A hagyományos, sok esetben sematikus beavatkozások helyett olyan módszerek felé mozdultunk el, amelyek kisebb területeken, eltérő intenzitással, a természetes folyamatokhoz jobban igazodva cselekszünk. Tanulmányutak, belső szakmai képzések és az első mintaterületek kialakítása után minden erdőgondnokságunkban megkezdjük az átállást erre a szemléletre.
A szakmai munkát egyre inkább támogatják a távérzékelési módszerek, amelyek segítségével modelleket tudunk készíteni, és megalapozottabb középtávú stratégiákat állíthatunk össze. Emellett két területünk idén a DDVIZIG közreműködésével vízhez jutott a „Vizet a tájba” program keretében, amelynek hatásait – remélhetőleg – hamarosan a talajvíz-megfigyelő kutak adatai is visszaigazolják.
Ha mégis egyetlen dologra kellene a legbüszkébbnek lennem 2025-ből, az nem egy konkrét projekt, hanem az a szakmai közösség, amely a Mecsekerdőnél dolgozik. Magas az innovációs potenciál a cégben: műhelymunka folyik, előremutató, kreatív ötletek születnek, és ezek ütemes megvalósítása is megkezdődik. Ezek az eredmények önmagukon túlmutatva egy átfogó, hosszú távú szakmai gondolkodásmód alapjait teremtik meg.
Idén különösen fontos visszajelzést adott az erdészportrék sorozata is. Olyan kollégák szólalhattak meg benne, akik hitelesen, mély hivatástudattal képviselik az erdész szakmát. Nem egy arc, hanem sok – és ezrek voltak kíváncsiak ezekre a történetekre. Ez jól esik. Nekik is, nekünk is.
A jövő ugyanakkor komoly feladatokat tartogat. A bükkösök romló egészségi állapota miatt újra kell terveznünk középtávú erdőfenntartási stratégiáinkat, folytatnunk kell az erdők klímaadaptációját segítő eljárások kidolgozását és elterjesztését, valamint megoldást kell találnunk a megfelelő genetikai potenciállal rendelkező szaporítóanyag biztosítására. Mindezek mellett négy INTERREG és egy TOP Plusz pályázat megvalósítása vár ránk, amelyek szakmailag és szervezetileg is nagy kihívást jelentenek.
Amikor 2026-ra tekintünk, nem könnyebb útra számítunk, hanem tudatosabbra. Olyanra, ahol a tapasztalatainkra építve, a természet jelzéseire figyelve haladunk tovább. Ha ebben megmarad az együttműködés, a nyitottság és a szakmai alázat, akkor jó eséllyel nemcsak megőrizni, hanem formálni is tudjuk a jövő erdeit.
Köszönöm mindenkinek, aki velünk tart ezen az úton.
Legyen 2026 is olyan év, amely tanít, formál és előre visz bennünket – együtt az erdőkkel.
Ripszám István, vezérigazgató, Mecsekerdő Zrt.
