Az erdőkkel kapcsolatos közbeszéd az elmúlt időszakban érezhetően feszültebbé vált. Egyre több megszólalás – cikkek, filmek és közösségi média posztok – próbálnak választ adni arra a tapasztalatra, hogy a táj állapota romlik, a víz eltűnik, a nyarak elviselhetetlenebbé válnak, a szélsőségek pedig gyakoribbak és kiszámíthatatlanabbak. Ezek a jelenségek nem elszigetelt események, hanem összefüggő folyamatok részei, melyhez az erdők állapota jelentősen hozzájárul.
Az Erdőszeretet Szövetség állásfoglalása az erdők jövőjéről egy változó világban.
Az erdő egy élő, működő rendszer. Nem faanyagraktár, nem „zöld háttér”, nem díszlet és nem pusztán élőhelyek összessége. Lassítja a vízlefolyást, hűti a levegőt, árnyékol, párologtat, élő talajt tart fenn. Ha ezek a funkciók gyengülnek, az nemcsak egyes fajokat érint, hanem egész tájakat tesz sérülékennyé. Az ember ebben a rendszerben nem kívülálló: szerves része annak, amit alakít, és akarja vagy sem, viseli az átalakítás következményeit. Amit az erdőkkel teszünk, annak következményei nem elvontak, hanem a mindennapokban is érzékelhetők.
Ebben a helyzetben az erdők kérdése már nem kezelhető pusztán gazdasági megközelítésben, nem csak az erdészek ügye, nem szűkíthető le erdészeti technológiákra, jogszabályokra vagy gazdálkodási modellekre, és önmagában természetvédelmi kérdésként sem értelmezhető.
Az erdők állapota ma közérdekű kérdés. A vízmegtartás, a párologtatás, a hőterhelés csökkentése és a talaj stabilitása nem természetvédelmi „többletelvárások”, hanem az élhető táj alapfeltételei. Ha ezek a funkciók sérülnek, annak társadalmi következményei vannak. Ezért az erdőkkel kapcsolatos döntések nem lehetnek kizárólag szakmai kérdések, ugyanakkor szakmai tudás nélkül sem hozhatók meg.
Az Erdőszeretet Szövetség ebből a felismerésből indul ki. Nem konkrét megszólalásokra reagál, nem szereplőket minősít és nem kíván senkit támadni. Ugyanakkor fontosnak tartjuk világosan kimondani, hogy az erdők ügye ma nem pusztán természetvédelmi vagy gazdálkodási kérdés, hanem az emberi életfeltételek megőrzésének egyik alapja.
A jelenlegi közbeszédben gyakran megjelenik az „erdészek kontra civilek” leegyszerűsítő szembeállítás. Ez az értelmezés elfedi a valóság összetettségét. Az erdőkkel kapcsolatos kérdéseket ma nem csupán civilek vetik fel. Természetvédelmi szakemberek, ökológusok, kutatók, erdészek és jelentős terepi tapasztalattal rendelkező szakértők is véleményt formálnak. Ezek a hangok nem az erdészek ellen szólnak, hanem abból a tapasztalatból fakadnak, hogy a táj működése változik, mert változnak a körülmények, ezért a megszokott gyakorlatok egyre kevésbé képesek választ adni ezekre a változásokra.
"A valódi törésvonal nem emberek és szakmák között húzódik, hanem működési logikák között. A mai erdőgazdálkodási rendszer – még akkor is, ha természetközeli elemeket alkalmaz – alapvetően gazdasági és beavatkozás-orientált keretek között működik, amely korlátokat is jelent. Egy ilyen rendszer nehezen tud elsődlegesen olyan funkciókra fókuszálni, mint a vízvisszatartás, a mikroklíma stabilizálása vagy a hosszú távú ökológiai ellenálló képesség, vagy a rekreációs célok."
Az Erdőszeretet Szövetségben az egyik alapelvünk, hogy a biológiai sokféleség megőrzése és az ökológiai stabilitás ma már nem szorítkozhat kizárólag védett területekre. Az erdők egészének működése számít. Ez azt jelenti, hogy az erdőkezelésről nem lehet kizárólag jogi kategóriák mentén gondolkodni. Sok esetben a vízvisszatartás, a mikroklíma védelme vagy a talajélet megőrzése olyan erdőkben is elsődleges szempont kell legyen, amelyek formálisan nem tartoznak a legszigorúbb védelmi kategóriákba. A védett és Natura2000 területeken azonban e szempontoknak kiemelten érvényesülnie kellene.
Az erdők nem védhetők meg kizárólag technológiákkal, jogszabályokkal vagy megszokott működési mintákkal. Ugyanígy nem védhető meg indulatokkal, kirekesztéssel vagy leegyszerűsítő üzenetekkel sem. Olyan párbeszédre van szükség, amely képes befogadni az eltérő tapasztalatokat, és elismeri, hogy a változás nem gyengeség, hanem alkalmazkodás.
Az érintettek együttműködése alapvető feltétel. Az erdők jövőjéről nem lehet érdemi párbeszéd erdészek nélkül. Ugyanakkor az is világos, hogy a jelenlegi gyakorlatok nem minden esetben szolgálják azokat a funkciókat, amelyekre most a legnagyobb szükség lenne. A változás nem kívülről fog érkezni, hanem akkor válhat hitelessé, ha teret kapnak az eltérő, kísérletező, újragondoló hangok.
Lehet, hogy sok erdész ma nem ott és nem úgy szólal meg, ahogyan szeretne. A hierarchikus rendszerek ritkán kedveznek a nyilvános, érdemi és konstruktív vitáknak. Mégis fontos kimondani: ezekre a hangokra szükség van, mert nélkülük nincs valódi tanulás és nincs alkalmazkodás, azaz olyan megoldáskeresés, mely a valódi jóllétünket és éltető jövőnket szolgálja.
Az Erdőszeretet Szövetségnek az az álláspontja, hogy az ember és az erdők jövője azon múlik, hogy képesek vagyunk-e együtt elmozdulni az egyszerű válaszoktól. A társadalom egésze érintett abban folyamatban, ami ezt a jövőt meghatározza, ezért is szükséges a tervezést párbeszédre alapozni. Nem az a kérdés, hogy több, vagy kevesebb természetvédelemre, illetve több, vagy kevesebb gazdálkodásra van szükség. A tét az, hogy képesek leszünk-e olyan erdő- és természetszemléletre, amely az erdőt egyszerre látja ökológiai rendszerként és az emberi életfeltételek alapjaként, az emberi élet elválaszthatatlan részeként.
Erdőszeretet Szövetség
forrás: greenfo
