A Juhdöglő-völgy ER öreg erdőállományának fokozódó ütemű pusztulása és leromlása annyira szembeötlő volt, hogy már az újrafelmérések kezdetén beszámoltunk a sokkoló helyzetről (Aszály és muflonnyájak …). Tőlünk függetlenül, Dr. Riezing Norbert, a DINPI munkatársa arról számolt be (adatokkal és képekkel bizonyítva), hogy a kőhányási berkenyét a túlszaporodott vadállomány kipusztította(!) természetes élőhelyéről a Vértesben.
Első benyomásainkat az újrafelmérés értékelése még jobban megerősítette, de az is nyilvánvalóvá vált, hogy már a 2013-as alapfelmérés eredményei, évtizedek óta tartó, súlyos vadrágás hatását mutatta ki az erdőszerkezeti adatok részletesebb értékelése alapján (Horváth és mtsai, 2026) – az újulati és cserjeszint szinte teljesen eltűnt, a fafajok természetes felújulása évtizedek óta blokád alatt áll! Míg a bükk, magas kőris, hegyi juhar és korai juhar újulatának sűrűsége legalább 4800 tő/ha sűrűségű az aljnövényzetben (50 cm magasságig), addig a felsőbb szintekben (ÚJCS – az újulati és cserjeszintben; az 5-10 cm-es fácskák csoportjában és a 10-20 cm átmérőjű fiatal fák között) már csak 99 tő/ha, majd 36 tő/ha sűrűséget találtunk 2013-ban és 2025-ben, közel 100%-os hajtáscsúcs rágottsággal az ÚJCS szintben.
A felújulás évtizedek óta tartó kudarca mellett az utóbbi évek aszályos nyarai sok öreg fa kiszáradásához, így az öreg erdő lékesedéséhez és kiligetesedéséhez vezetett.
Az eddig megismert, klasszikus bükkös erdődinamika letérőben van az “öregedési – összeroppanási – felújulási” pálya vonaláról, hogy elinduljon az elkopárosodás és degradálódás útjára.
Felújulási kudarc az öreg bükkösben
Az eredményekről egy előadás keretében számoltunk be a soproni Erdészeti Tudományos Konferencia Vadgazdálkodás szekciójában. Az előadás a szekció videójában nézhető meg, 1:02:23-tól.
A konferencia kiadványába is megírtuk első eredményeinket, amely itt olvasható el: Horváth – Demeter és mtsai, 2026: Szarvas, muflon és a klímaszárazodás szorításában …
forrás: Erdőrezervátum
