Az erdő nem csupán fák sokasága, hanem a klímaváltozás elleni küzdelem egyik legfontosabb bástyája és a társadalom mentális egészségének őre – de vajon mennyire ismerjük valójában a körülöttünk lévő zöld vagyont? Ripszám István, a Mecsekerdő Zrt. vezérigazgatója „Lábnyomunk az erdőben” című minapi pécsi előadásában tartott tükröt a társadalom és a szakma elé, rávilágítva a tévhitekre, a klímaváltozás kihívásaira és a modern erdőgazdálkodás high-tech megoldásaira.
Ripszám István úgy látja, sokan úgy vélik, hogy erdeink területe folyamatosan csökken, a valóság azonban mást mutat. A szakember történelmi visszatekintésében emlékeztetett: míg a trianoni békediktátum után az ország területének alig 12 százalékát borította erdő, addig a magyar erdészek évszázados munkájának köszönhetően ez az arány mára meghaladta a 21 százalékot. A Mecsekerdő vezérigazgatója szerint ez az eredmény nemcsak térbeli növekedést jelent, hanem minőségi gyarapodást is: hazánk erdeiben évente mintegy 13 millió köbméter faanyag keletkezik, biztosítva ezzel a tartamos erdőkezelés alapjait.
Ripszám István azonban felhívta a figyelmet arra, hogy ennek ellenére egy 2017-es reprezentatív felmérés rámutatott „a közvélemény és a tények közötti szakadékra„. Szavai szerint bár a lakosság 96 százaléka kiemelten fontosnak tartja az erdők állapotát, többségük tévesen úgy véli, hogy az erdőterület fogy, és az erdészek „elherdálják” a vagyont. A vezérigazgató hangsúlyozta: az erdőgazdálkodás eredményeinek megismertetése éppen ezért kulcsfontosságú feladat.
Mecsekerdő: klímaháború zajlik az erdőben
Ripszám István előadásának egyik központi eleme a klímaváltozás kettős hatása volt. A mecseki erdők egyszerre elszenvedői és csillapító eszközei ennek a globális folyamatnak. A felmelegedés és a csapadékhiány miatt csökken a termőhelyi potenciál, ami egyes fafajok, például – mint azt korábban lapunk is megírta – a bükk visszaszorulását és kártevők megjelenését vonja maga után. Ugyanakkor az erdő a leghatékonyabb eszközünk a szén-dioxid elleni harcban. A fák növekedésük során szenet kötnek meg (1 kg faanyag keletkezése közel 2 kg szén-dioxidot von ki a légkörből), amelyet tartósan raktároznak. Emellett a faanyag építőipari és energetikai felhasználása fosszilis anyagokat vált ki – egy fából készült ház vagy bútor karbonlábnyoma töredéke a betonnak vagy műanyagnak – hangsúlyozta a Mecsekerdő vezetője.
A szakember végül arról beszélt, hogy miként válaszol ezekre a kihívásokra a helyi erdőgazdaság. Mint kiemelte, a Mecsekerdő stratégiája az alkalmazkodáson alapul. A legfontosabb feladat a víz megtartása az erdőben: a csapadék elfolyásának lassítása padkák és gödrök kialakításával, valamint a talaj árnyalása a kipárolgás csökkentésére. A cél a fajgazdag, vegyes korösszetételű, ellenállóbb erdők létrehozása, akár új, szárazságtűrő fafajok bevonásával is – sorolta Ripszám István.
A Mecsekerdő vezérigazgatója egyúttal rámutatott: a 21. századi erdész azonban már nemcsak fejszével, hanem adatokkal is dolgozik. A társadalmi igények – turizmus, sport, természetvédelem – és a gazdasági szempontok összehangolását a Mecseki Erdő Funkció Analízis (MEFA) segíti. Ez a térinformatikai rendszer, kiegészülve a drónos-, és távérzékeléssel nyert felmérésekkel, valamint műholdas vegetáció-elemzésekkel, lehetővé teszi, hogy minden erdőrészlet a neki legmegfelelőbb funkciót töltse be, legyen szó a turistautak kijelöléséről vagy a fokozottan védett élőhelyek megőrzéséről.
„Az erdőkkel szemben támasztott elvárások összehangolása közös felelősségünk, hiszen az erdő nemcsak a jelen, hanem a jövő generációinak is a túlélés záloga” – zárta gondolatait.
forrás: BAMA
