Ipari erdőgazdálkodás vagy felelős fakitermelés? A WWF ökológusa, Gálhidy László szerint a tarvágás az egyik legdrasztikusabb beavatkozás, ami egy erdő esetében történhet. Pedig éppen ez ment végbe nemrég a Gemencben, ahol három hektárnyi, százéves kőrisest vágott így ki a terület kezelője. A Gemenc Zrt. szerint szakmailag rendben zajlott munka, a laikusok pedig félrevezetik a közvéleményt.
„A környék egy gazdag és komplex erdőállomány, a Duna-Dráva Nemzeti Park része, ottjártunkkor azonban drámai látványt nyújtott. A kivágott, feldarabolt rönkök, az elégetett gallyak még füstölgő kupacai, a körülöttük lévő gépek és a terepjárók nyomai mind arra utaltak, hogy itt iparszerű erdőgazdálkodás zajlik” – mondta a Magyar Hangnak a WWF Magyarország Erdő programjának vezetője. Gálhidy László nemrég a Gemenc Keselyűs részén járt, és megörökítette egy körülbelül három hektárnyi, százéves kőrises állomány tarvágását.
Sajnos nem törvénytelen
Hozzátette, az erdő a nemzeti park törzsterülete. A tarvágás sajnos egyáltalán nem törvénytelen; síkvidéken védett területen is alkalmazzák, de alapvetően sérti a természetvédelmi elveket, hiszen ez az egyik legdrasztikusabb beavatkozás, amely a természetes ökológiai rendszert egy időre gyakorlatilag megszünteti” – tette hozzá.
A szakértő kitért arra, hogy míg hegyvidéki erdőgazdálkodásban a faállományt több lépésben újítják meg, addig a síkvidéki tarvágás gyors, drámai beavatkozás, amely nemcsak a tájképet változtatja meg, hanem az élőhelyeket is egycsapásra eltünteti. A legjobb módszer szerinte azonban nem a hegyvidékeken alkalmazott fokozatos felújító vágás, hanem az „örökerdő-üzemmód”. Ez azt jelenti, hogy az erdőben állandó borítást biztosítva, kis csoportokban történik a faállomány kezelése. Ami nemcsak a látvány, hanem az élővilág számára is előnyös, nem okoz hirtelen, drámai változásokat.
Gálhidy László rávilágított arra is, hogy a nemzeti parkok fenntartása világszerte azon alapszik, hogy a természetet minél inkább magára hagyják, biztosítva ezzel a természetes folyamatok érvényre jutását. Helyről helyre szükség lehet olyan kezelési beavatkozásokra, amelyek az élőhelyek fejlesztését célozzák – akár a fafajcsere, idegenhonos fásszárúak visszaszorítása is feladatként jelentkezhet, de a terület kezelője, a Gemenc Zrt. tarvágáson alapuló gyakorlata alapvetően nem ezt a célt szolgálja. Az Egyesült Államoktól kezdve az osztrák, német, lengyel, román és szlovák gyakorlatokig számos országban tartják fenn a nemzeti parkokat az eredeti elképzelések szerint – vagyis nagyrészt háborítatlan természeti tájként, ami a túrázók számára is egészen más élményeket nyújt. Gálhidy szerint ehhez képest a magyar nemzeti parkok erdei, amelyet Gemenc példája kiemelkedően fémjelez, leginkább gazdasági célokat szolgálnak; ennek következtében gyengébb minőségű élőhelyeket nyújtanak az élővilágnak, illetve lerontott tájképet kínálnak az arra kirándulóknak. Az ökológus többször is hangsúlyozta lapunknak, hogy a módszer nem törvénytelen. Szerinte éppen az a probléma, hogy jogilag nincs akadálya ezeknek a munkálatoknak.
Beláthatatlan következmények
Hozzátette, a tarvágás egyik legszembetűnőbb azonnali hatása, hogy a területen megszűnik az erdőklíma, amely addig a párás, egyenletes környezetet biztosította. Az erdő alján lévő lágyszárú növényzet elpusztul, ami az ott élő állatfajok számára hátrányos következményekkel jár. Az idős fákon fészkeket rakó madarak, – például a Gemencre jellemző fekete gólya – egész egyszerűen elmenekülnek. A kivágott öreg fák, amelyek addig az erdő gazdag élőhelyi összetételét biztosították, eltűnnek a hozzájuk kapcsolódó rovarvilág és még sok fajcsoport képviselőivel együtt.
„A Gemenc Zrt. részben a kőrisek felújulási nehézségeivel támasztja alá a konkrét területen elvégzett tarvágás szükségességét. A kezelő amiatt aggódik, hogyha elkezdenek fát termelni, akkor nem lesz, ami pótolja az anyaállományt. Ugyanakkor ezeket az erdőket hosszú évtizedekig fent lehetne tartani akár beavatkozások nélkül, de vannak alternatív megoldások is. Az örökerdő-üzemmód vagy a természetvédelmi célú erdőkezelés ezt is megoldaná. Ha csak az erdő felújulása a gondjuk, akkor jó kérdés, hogy miért is hozzák ki a faanyagot a területről?” – tette fel a kérdést.
Mint mondta, akut probléma, hogy megjelent egy inváziós gombafaj, ami nagy területen pusztítja a kőriseket. De nem mindegyik pusztul el, rengeteg ellenálló egyedről tudunk. Ha ezeket is kivágják, akkor az utódaik nem fognak megjelenni a következő generációban, ezek nem lesznek ellenállóbbak, így a kőriseknek csökken az esélyük a magasabb fokú rezisztencia elérésére. Szerinte az a probléma, hogy a kőris nem újul meg, csak abban az összefüggésben gond, ha az erdőt fakitermelésre akarják használni. Ha ténylegesen a természetvédelmi kezelés lenne a cél, akkor lenne idő kivárni, lenne szándék arra, hogy finomabb módszerekkel nyúljanak az erdőhöz.
„A tarvágás azonban a legdrasztikusabb beavatkozás, amit véghez lehet vinni. Valamivel mindig megindokolja a kezelő, hogy miért van rá szükség, de a Gemencben lényegében mindenhol ez történik; ez az alapvetés” – tette még hozzá a szakember.
Félrevezető laikusok
„A Gemenc Zrt. a helyi természetvédelmi szakemberek javaslatait megfogadva, az elmúlt évtizedekben velük együttműködve, jelentősen átalakította az ártéri erdőkben végzett erdőkezelési gyakorlatát. Számos fórumon megjelentettük a száz évnél idősebb erdők gyarapodásával kapcsolatos eredményeinket. 1993 óta – a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósággal közösen folytatott egyeztetések eredményeként – tizenháromszorosára nőtt a száz év feletti állományok kiterjedése: 75 hektárról 953 hektárra” – közölte megkeresésünkre a terület vagyonkezelője, a Gemenc Zrt.
Hozzátették, az őshonos kőrises ártéri erdőkben egyaránt dolgoznak az örökerdő gazdálkodás módszereivel, fokozatos felújítóvágásokkal keresik a tarvágásos erdőhasználat és erdőfelújítás alternatíváit. Mint írták, 473 hektár területen felhagytak a fakitermeléssel, több alkalommal egyeztetett tarvágásokat is sokkal több hagyásfával és az ismert természeti értékek megőrzésével hajtják végre.
Szerintük a termőhelyi adottságok és a vízviszonyok miatt Gemenc területének mintegy 40 százaléka alkalmas keményfás erdőknek (tölgy, kőris), a többi leginkább puhafás állományoknak alkalmas terület (nyárak, fűz). Hangsúlyozták, a hazai síkvidéki kőrisesek természetes módszerekkel történő megújítása érdekes erdészeti és természetvédelmi szakmai kihívásokkal terhelt, amit félrevezető laikusként, vagy felületes szakmai ismeretekkel megítélni. Felelős vagyonkezelőként folyamatosan figyelik az erdők működését és a természet okszerűségét, a kutatókat is örömmel fogadják idős kőrises erdeinkben.
Bántóan pontatlan
„Gálhidy László javaslata, miszerint nem szabadna tarvágást alkalmazni Gemencben, bántóan leegyszerűsítő és pontatlan. Minden esetben az erdő természetes felújuló képességére alapozottan el kell kerülni a tarvágások alkalmazását, de vannak kivételes helyzetek, amikor a természetes megújuló képesség hiányában a természetvédelmi szabályok is lehetőséget adnak a tarvágásra, amit csak a természetvédelmi és erdészeti hatóság együttes engedélyének birtokában hajthatunk végre. A síkvidéki ártéri kőrisesekben ez utóbbira számos példa van, viszont helyben mi magunk, a konkrét vágásterület közvetlen közelében meg tudjuk mutatni ennek alternatíváit” – tette hozzá a Gemenc Zrt.
Hozzátették, a vizsgált száz év körüli idős erdő is a két világháború között elvégzett 13,5 hektáros tarvágás eredményeként jött létre. A mostani, három hektáros fakitermelést követően még jelentős területen megmarad a közel száz éve végrehajtott tarvágás után felnőtt erdő. Az is történelmi tény, hogy 1945-ig a Kalocsai Érsekség a puhafás erdőket 30-40 éves, míg a keményfásokat 50-60 éves korukban termelte ki, így nem is volt arra lehetőség, hogy idősebb erdőállományok létrejöjjenek. Szerintük megkerülhetetlen történelmi tény az is, hogy a 19. századi folyamszabályozás megkezdése előtt, a mostani Gemenci erdő mintegy 30 százalékában állt erdőállomány, ezek az úgynevezett galériaerdők voltak a medrek mentén. A mostani erdők javát az 1870-es évektől kezdődően mesterségesen telepítették például a lecsapolás utáni rétek, korábbi mezőgazdasági területek helyére.
„Tarvágással kell kezelni – a szakhatóságok előírása szerint – az idegenhonos, ültetvényszerű erdeinket (nemesnyár, nemesfűz, fekete dió), amelyek helyén őshonos állományokat hozunk létre. 2001-2026 között a Duna-Dráva Nemzeti Park gemenci területein mintegy 1800 hektárral, vagyis 50 százalékkal csökkent a nemes nyarasok-nemes fűzesek-fekete diósok területe, melyek helyére őshonos fafajú – kocsányos tölgy, magyar kőris, hazai nyár – elegyes erdőket ültettünk. A Gemenc Zrt. a hatályban lévő törvényeknek (az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról, valamint a természet védelméről szóló törvények), illetve a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság és a területileg illetékes Természetvédelmi Hatósággal előzetesen terepen is egyeztetett, mindenki által elfogadott érvényben lévő erdőterveknek megfelelően végzi erdőkezelési, fakitermelési munkálatait az erdő területén is” – tették még hozzá.
Forrás: Magyar Hang
