Válogatás a 100 évnél idősebb erdeink (Gyulaj Zrt.) közül a legszebb „katedrálisokból” – Babaszói gyertyános-tölgyes / Hét-forrás és környezete / Csurgópusztai erdőrészlet / Öreg Sziles
A Babaszói gyertyános-tölgyes
A Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. Pincehelyi Erdészetének legidősebb faállománya Kisszékely község közelében, a Babaszó nevű területrészen áll.
A Babaszó név onnan eredeztethető, hogy a régi időkben az édesanyák, akik a mezőre jártak dolgozni, magukkal vitték kisgyermekeiket, és mikor a gyermek éhes volt, és felsírt, akkor megálltak dolgozni a nők, és ők is akkor vettek magukhoz ételt, italt. A terület szélén kisparcellás vagy konyhakerti területek voltak, ahol a nők folyamatosan dolgoztak, így mindig lehetett hallani babasírást vagy gyermekzsivajt.
A majd 150 éves matuzsálemeket felvonultató dombvidéki gyertyános-tölgyes erdőállomány az észak-déli dombvonulatok között fellelhető egyik lejtőhordalék erdőtalajú völgyben terül el.
A tuskósarj és mag eredetű óriási tölgyek egyikét szemelte ki egy fekete gólya pár majd egy évtizeden keresztül fészkelő helyként. A fészket azonban egy 2019. évi nyári zivatar során keletkező forgószél megrongálta, majd pár év után az idős tartófa is elpusztult, így a gólyapár odébbállt.
A vihar során, a kidőlt idős tölgy, mezei juhar és gyertyán helyén megjelent az elegyfafajok újulata Az erdő egy tizedét kitevő idős tölgyek egészségi állapota jelenleg még kielégítő, de már jelentkeznek az időjárással dacoló fákon az utóbbi évek aszályos nyarainak jelei. A nagy tölgyek árnyékában az erdő fatömegének mintegy háromnegyedét kitevő gyertyánok találhatóak a többi elegyfafajjal egyetemben.
Hét-forrás és környezete
Az erdő a Natura2000 hálózatba tartozik, 121 éves, faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódban van. Területe 2,3 hektár, több mint 30 éve nem történt benne fahasználat. Az idős hárs elegyes bükkös állomány egy szűk vízmosásban található, déli részén forrás található, amit Hét-forrás néven ismerünk. Nevének keletkezését a Tolna Megye Földrajzi nevei c. kötet kétféleképpen magyarázza. Az egyik forrás szerint nevét onnan kapta, hogy „Hét forrás található a völgyben”, a másik szerint „Hétbük-fórás mellet hét bükkfa áll”.
A forrást a 19.század végi kataszteri térképeken is ábrázolták már, környezetét ekkoriban is erdővel borított volt. Az erdőrészletben a nagyméretű odvas bükkfák fészkelő és szálláshelyet biztosítanak a védett fekete harkálynak, és a fokozottan védett nyugati piszedenevérnek. A kidőlt bükkök és hársak a védett havasi cincérnek biztosítanak minden évben szaporodó helyet. A terület a különleges mikroklímájának köszönhetően több védett növény élőhelye is, májusban a fehér madársisak, júniusban pedig a széleslevelű nőszőfű egyedei virítanak az árnyas erdő alatt.
Az erdőrészlet az illír erdőtársulások fenntartása miatt kialakított erdészeti génrezervátum része. A forrás egész évben vizet biztosít az élővilágnak, nyáron sem szokott elapadni.
A Csurgópusztai erdőrészlet
Idős, 125 éves szlavón jellegű kocsányos tölgyes, kiemelkedő méretű és alakú faegyedekkel a Csurgópuszta környékén. Az erdőben a faállomány átlagmagassága 32 m, a kimagasló egyedek 35 m feletti magasságot is elérnek. A mellmagaságban 50-80 cm átmérőjű nyílegyes törzsek impozáns látványt nyújtanak.
Csurgópuszta a korabeli térképek alapján 19. századtól az I. világháborúig önálló közigazgatási területtel rendelkezett, így a „Csurgói-erdő” az Eszterházy uradalmi birtokhoz tartozott a gyulaji és a tamási erdőkkel együtt. Az uradalmi erdőkbe a századforduló környékén még kerülhettek a Dráva mentéről vagy Somogyból származó makktételek az erdőfelújításhoz, hasonlóan a tamási erdőterület „Eszterházy tölgyeseihez”. Valószínűleg így keletkezett az egykor körülbelül 13 hektár kiterjedésű kiváló kocsányos tölgyes, amit az 1960-as évektől kijelölt magtermelő állományként tartottak nyilván.
A komolyabb magtermés évtizedekig elmaradt, ezért ezt a magtermelő rendeltetését törölték. A Gyulaj Zrt. elkötelezett ennek az idős állománynak a fenntartásában, és a genetikai tulajdonságainak megőrzésének érdekében, ezért a Hőgyészi Erdészetnél kialakított kocsányos tölgy erdészeti génrezervátum részét képezi.
Az erdőrészletben kijelölt törzsfák alól 2017-ben sikerült makkot gyűjteni, és az abból nevelt csemetéket egy erdészeti géngyűjteménybe kiültetni Mucsi községhatárban.
Az Öreg Sziles
A bikácsi síkvidéken elterülő homoki erdőségben a gyöngyvirágos tölgyesek minden szépsége megtalálható.
A hatalmas törzsek alatt mogyoróbokrok csokrai, szórtan a szélekről begyalogolt szürkenyár faegyedek találhatóak. A talaj felszínén óriási, több évtizedes holt törzsek fekszenek, közöttük a májusban-júniusban virágzó gyöngyvirággal, mely illatos és szép virága ellenére igen mérgező. A gyöngyvirág igencsak kedveli a hatalmas törzsek által árnyékolt, homokos-vályogos szövetű, tavasszal időszakosan magas talajvízszinttel rendelkező réti erdőtalajt.
A 80 %-ban óriási tölgyek alkotta erdő egészségi állapota kielégítő.
A népi neve alapján valamikor a szilfavész előtt hatalmas szilfákat is rejthetett a terület. A környéken maradt még hírmondója, mert a szomszédos erdősült területen magas arányban megtalálható a szil természetes újulata.
A környék vaddisznói szívesen járják a kötöttebb, jobb vízellátottságú terület és környékének dagonyáit.
