A megújuló energiák használata döntő fontosságú az éghajlatvédelem szempontjából – Németországban eddig egyetlen más intézkedés sem eredményezett ilyen mértékű üvegházhatású gázkibocsátás-csökkenést. A pelletfűtés jelentős mértékben hozzájárul ehhez: felváltja a klímára káros olajfűtést, és már ma is évente mintegy 4,4 millió tonna CO2-kibocsátást takarít meg.
Hogyan lehetséges ez? A fapellet nettó szinten szinte CO2-semlegesen használható fel energiaként. Csak annyi szén-dioxid (CO2) szabadul fel, amennyit a megújuló fák fenntartható erdőgazdálkodás mellett ugyanabban az időszakban újra felvesznek. A CO2-körforgás tehát zárt. Nem kell előbb fákat ültetni és növeszteni ahhoz, hogy a pellet felhasználása során kibocsátott CO2-t utólag újra megkössék. Az erdőkben található úgynevezett faállomány így nem csökken, hanem csupán egy átlagérték körül ingadozik. Még ha az állomány a klímaváltozás következményei miatt átmenetileg csökken is, az erdőket fenntartható módon gazdálkodják.
Bár a fapellet gyártása és a pelletkazánok működéséhez szükséges villamos energia előállítása során kb. 18 g CO2 keletkezik pellet-hőenergia-kilowattóránként, a fűtőolajhoz (313 g CO2/kWh) vagy a földgázhoz (252 g CO2/kWh) képest a kibocsátás jelentősen alacsonyabb. A hőszivattyúkkal fűtés során is jelenleg több CO2 keletkezik, mint a pellettel fűtés során (lég-víz hőszivattyú esetén 151 g CO2/kWh, víz-víz hőszivattyú esetén 148 g CO2/kWh, sós víz-víz hőszivattyú esetén 159 g CO2/kWh), mivel a jelenlegi német villamosenergia-mix még mindig fosszilis energiákat tartalmaz (referenciaév: 2023).
Pelletfűtéssel felújítatlan, magas hőigényű családi házban évente körülbelül 9,0 tonna CO2-kibocsátás takarítható meg a fosszilis tüzelőanyagokkal fűtéshez képest – a fűtésrendszer cseréje így a háztartásban a leghatékonyabb intézkedés (számítás alapja: Német Környezetvédelmi Hivatal 2025. évi megújuló energiaforrások kibocsátási mérlege, a 2023. évi állományra vonatkoztatva).
„Klímafa” tanulmány
Az erdőátalakítás pozitív éghajlati hatásai
Erdőinket veszély fenyegeti az éghajlatváltozás miatt. Különösen a szárazság, az erdőtüzek, a viharok és a kártevők jelentik a legnagyobb veszélyt. Hogyan tehetjük az erdőket éghajlatváltozáshoz alkalmazkodóvá? És hogyan járulhatnak hozzá hosszú távon a leghatékonyabban az éghajlatvédelemhez? A Weihenstephan-Triesdorf-i Főiskola „KlimaHolz” című tanulmánya három különböző forgatókönyvben vizsgálta ezeket a kérdéseket.
A következő forgatókönyveket számították ki a német erdőkre vonatkozóan a 2020–2050 közötti időszakra:
– Az erdőt egyáltalán nem művelik (kivonás)
– Az erdőt változatlanul művelik, ahogyan 1990 óta
– Az erdőt aktívan átalakítják (a monokultúrás és elöregedett, sérülékeny erdőktől a klímabiztos vegyes erdők felé)
A tanulmány legfontosabb eredményeinek áttekintése
- Az éghajlatváltozás kihívásainak kezelése érdekében át kell alakítani az erdőket: a tűlevelű erdőket mielőbb éghajlatálló vegyes erdőkké kell alakítani. Ugyanakkor gondosan meg kell fiatalítani az öreg lombhullató erdőket, és tűlevelű fákkal kell kiegészíteni azokat.
- Az „őserdők”, azaz a természetes állapotban hagyott erdők akár CO2-forrássá is válhatnak. Ha a fák túl öregek és túl sűrűn állnak, az erdő lassabban növekszik és kevesebb CO2-t köt meg. Ha elpusztulnak, sok CO2 szabadul fel újra.
- Az erdőátalakítás során keletkező, kiváló minőségű fát anyagként kell felhasználni. Ha a fa felhasználás nélkül rothad az erdőben, CO2-t bocsát ki. A faépítésben a CO2 hosszú távon tárolható, és helyettesítheti a fosszilis építőanyagokat, mint a beton, az acél és más, éghajlatkárosító építőanyagokat.
- A fahulladékot energetikai célokra kell felhasználni. A faipari termékek gyártása során mindig keletkezik fahulladék (főleg fűrészelés melléktermékei). Ezeket a fahulladékokat és az erdőgazdálkodásból származó maradékokat klímabarát faüzemanyagokká, például pelleté vagy aprítékká lehet feldolgozni. Ezek helyettesítik a fosszilis tüzelőanyagokat, és így további hozzájárulást nyújtanak a klímavédelemhez.
- Évente 7,5 millió tonna pellet állítható elő kizárólag hazai fűrészipari melléktermékekből és hulladékokból. Ehhez jön még közel 14 millió tonna fűrészelésre nem alkalmas hengeresfa, amely a fakitermelés során egyébként is keletkezik.
- Az erdőátalakítás következtében, valamint valószínűleg a károsodott faanyagokból származó apríték az erdőátalakítás kezdeti szakaszában, majd később is egyre nagyobb mennyiségben áll rendelkezésre. A következő években az új állományok is elérik a előhasználathoz szükséges életkort, és így az erdőgondozásból származó erdőmaradékok (apadék) is rendelkezésre áll.
- A 3. forgatókönyv, amely aktív átalakítást irányoz elő az éghajlatváltozásnak ellenálló erdő felé, és ezzel együtt járó anyagi és energetikai hasznosítást, éri el a legjobb éghajlatvédelmi hatást. Az aktív erdőátalakítás, amelyhez az erdőgazdálkodás is tartozik, nem csupán klímasemleges, hanem akár klímapozitív is! 2050 után is nagy valószínűséggel fennmarad a végső éghajlatvédelmi teljesítmény – az 1. és 2. forgatókönyvben viszont csökken.
Forrás: depi.de
