2026 márciusában több mint két tucat európai civil szervezet közös nyílt levélben bírálta az EUSTAFOR – az európai állami erdőgazdálkodási szervezetek szövetsége – uniós erdőpolitikai álláspontjait. A szövetség hivatalos válaszát az Agrárminisztérium magyar fordításában tesszük közzé, hogy a hazai szakmai közösség első kézből ismerhesse meg az európai állami erdőgazdálkodás képviseletének érveit.
„Tisztelt Kun Úr és Aláíró Szervezetek!
Ezúton visszaigazoljuk, hogy megkaptuk az Önök nyílt levelét¹, amely Európa közerdőinek kezelésére vonatkozik. Az EUSTAFOR és tagjai nagyra értékelik a civil társadalom részvételét az erdőkkel kapcsolatos vitában.
Jelen levelünkkel szeretnénk reagálni az Önök és más aláíró szervezetek által felvetett konkrét megjegyzésekre és aggályokra.
Gondosan átvizsgáltuk az EUSTAFOR állásfoglalásaival kapcsolatos észrevételeiket. Úgy véljük, hogy egyes pontok esetében azokat kiragadták a kontextusból, vagy nem tükrözik teljes mértékben álláspontunkat.
Több esetben az Önök elemzése inkább értelmezésen alapul, mintsem a rendelkezésre álló információk teljes körű figyelembevételén, illetve az EUSTAFOR-ral vagy tagjaival előzetes egyeztetésen. Például a műholdas adatokkal kapcsolatban az EUSTAFOR valójában támogatta azok alkalmazását a helyszíni (in situ) megfigyelésekkel kombinálva, azzal a céllal, hogy javuljon a pontosság és az adatok minősége. Hasonlóképpen, az EUDR tekintetében az EUSTAFOR tagjai továbbra is teljes mértékben elkötelezettek, és készek a rendelet végrehajtására. Úgy véljük, hogy az Önök által hivatkozott információk kiegyensúlyozottabb és átfogóbb értékelése pontosabb és konstruktívabb értékeléshez vezetett volna.
Az állami erdők többfunkciós szerepének tisztázása
Míg levelük elsősorban környezeti szempontokra fókuszál, az EUSTAFOR tagjait kormányaik arra kötelezik, hogy a fenntartható erdőgazdálkodás (SFM) mindhárom, egymástól elválaszthatatlan pillérét – az ökológiai, gazdasági és társadalmi dimenziókat – egyensúlyban tartsák és megvalósítsák.
E tekintetben érdemes felidézni, hogy ezek a mandátumok demokratikusan megválasztott kormányok által kerültek meghatározásra, és a társadalmi prioritások és közérdek széles körét tükrözik.
Ennek megfelelően az EUSTAFOR tagjai olyan szakpolitikai keretek között működnek, amelyeket a nemzeti jogszabályok határoznak meg, és amelyekben az SFM dimenzióit ennek megfelelően figyelembe vették és kiegyensúlyozták a demokratikus döntéshozatali folyamat során.
Ez magában foglalja:
• Magas színvonalú erdőgazdálkodás:
EUSTAFOR tagjai az erdőket a közjó érdekében, magas színvonalon kezelik, jogszabály által előírt erdőgazdálkodási tervek alapján, amelyek szigorú ellenőrzés alatt állnak az illetékes állami hatóságok részéről. Ezen túlmenően, bár nem kötelező, az állami erdők gyakran független, harmadik fél által működtetett tanúsítási rendszerek (pl. FSC, PEFC) hatálya alá tartoznak, amelyek szükség esetén erős kiegészítő bizonyítékként szolgálhatnak a fenntarthatóságra.
• Sokféle szolgáltatás:
Az állami erdőgazdálkodó szervezetek az SFM elveit alkalmazva a hasznok teljes spektrumát biztosítják, beleértve a rekreációt, a természetvédelmet, a szénmegkötést, valamint a zöld átmenethez elengedhetetlen biomassza előállítását. A nem faalapú szolgáltatásokat az európai társadalmak számára az állami erdők szabad hozzáférése révén biztosítják.
• Közös felelősség:
Az általuk hivatkozott állásfoglalások és nyilatkozatok² egyik központi üzenete, hogy bár az állami erdők elkötelezettek e célok mellett, nem várható el, hogy egyedül viseljék az összes erdőkkel kapcsolatos célkitűzés teljes terhét. Ez különösen releváns annak fényében, hogy az állami erdők az EU erdeinek csupán mintegy 30%-át, a pán-európai régióban pedig körülbelül 40%-át teszik ki. Ugyanakkor a meglévő természetvédelmi erőfeszítéseink mértéke bizonyítja vezető szerepünket Európa természeti örökségének védelmében: az általunk kezelt 55,5 millió hektárból több mint 17 millió hektár áll nemzeti természetvédelmi jogszabályok alatt, további 11 millió hektár pedig Natura 2000 területként van kijelölve, amelyeket az állami erdők továbbra is magas szakmai színvonalon kezelnek. Mintegy 11 millió hektár állami erdőt jelöltek ki védelmi rendeltetéssel a talaj- és szélerózió megelőzése, a felszín alatti vízforrások és felszíni vízáramlások védelme, különböző infrastruktúrák megóvása, valamint rekreáció és jólét biztosítása érdekében minden európai számára. Úgy véljük, hogy ezek a számok példátlan mértékben mutatják az állami erdők hozzájárulását a mai politikai és társadalmi elvárásokhoz.
A végrehajtási párbeszédek és a szabályozás gyakorlati megvalósíthatóságának tisztázása
A természet-helyreállítási rendelettel (NRR) és a madárvédelmi irányelvvel kapcsolatos pontok tekintetében az Önök levelében felhozott érvelés egy összetett kérdés szubjektív értelmezését tükrözi.
Miközben egyes tagállamok jelenleg készítik nemzeti helyreállítási terveiket (NRP-k), az EUSTAFOR rámutatott a 4. cikk szerinti célok alkalmazásának jelentős technikai és gazdasági kihívásaira a Natura 2000 hálózaton kívüli hatalmas területeken. Ez nem a rendelet „kiüresítésére” irányul, hanem a megvalósíthatóságról szóló szükséges szakmai vita része.
Szeretnénk azt is kiemelni, hogy a 12. cikk és az abban foglalt kötelezettségek minden erdőre vonatkoznak, beleértve az erdőgazdálkodás alatt állókat is. Például Finnországban a 4. cikk hatására az erdészeti ágazat hozzáadott értékének éves csökkenését 370 millió és 1,8 milliárd euró közé becsülik³ – ez jelentős költség, amelyet más ambiciózus klíma- és biodiverzitási vállalások mellett kell figyelembe venni.
Az NRR finanszírozása egyre inkább kulcsfontosságú kihívásként jelenik meg, és több tagállam aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a Bizottság értékelése alábecsülheti a meglévő finanszírozási hiányt⁴.
Jogi bizonyosság és a madárvédelmi irányelv
Az EUSTAFOR megjegyzései a madárvédelmi irányelv „stressztesztjével” és az azt követő iránymutatással kapcsolatban teljes mértékben az erdőgazdálkodási szakemberek számára szükséges jogi bizonyosság iránti igényen alapulnak.
Az állami erdők elkötelezettek a madárpopulációk megőrzése mellett, és ezek a szempontok az erdészeti tevékenységek tervezésének és végrehajtásának alapvető részét képezik. Érdekképviseleti tevékenységünk célja egy olyan keretrendszer kialakítása, amely védi a biodiverzitást anélkül, hogy általános, mindenre kiterjedő moratóriumot hozna létre a fenntartható erdőgazdálkodási tevékenységekre.
A szakmai álláspontok félreértelmezéseinek kezelése
Az Önök állításainak felületes elemzése arra utal, hogy több pont kiragadott a kontextusból vagy nem rendelkezik tényszerű megalapozottsággal:
a) Az EU erdőirtásmentes rendelet (EUDR) tisztázása
Az az állítás, miszerint az EUSTAFOR az EU erdőirtásmentes rendeletének „megállításán” dolgozott, fontos megjegyezni, hogy az idézett hivatkozás elavult, és a szakpolitikai viták azóta tovább fejlődtek⁵.
Akkoriban elsődleges üzenetünk – amelyet az ágazat számos szereplője is osztott – az volt, hogy bár teljes mértékben támogatjuk a rendelet célkitűzéseit, a szükséges végrehajtási eszközök, mint például az informatikai rendszerek és az összehasonlítási (benchmarking) keretek, még nem voltak megfelelő állapotban.
Az az igény, hogy további idő álljon rendelkezésre a működőképes bevezetéshez, azóta beigazolódott mint helyes technikai értékelés. Azóta az EUSTAFOR tagjai intenzíven dolgoznak a teljes megfelelés biztosításán, és készen állnak a rendelet végrehajtásár.
b) Őserdők és idős erdők feltérképezése
Az az állítás, miszerint az EUSTAFOR az őserdők és idős erdők feltérképezésének „megakadályozására” törekszik, az Önök levelében egy mondattöredék szelektív értelmezésén alapul, amely félreértelmezi az EUSTAFOR álláspontját.
Állásfoglalásunk eredeti szövege kifejezetten technikai kockázatokra utal, például az adatok duplikációjára és arra, hogy a mérhető egységekről puszta lokalizációra történő áttérés problémás lehet. Az eredeti szöveg így szól⁶:
„Fennáll a veszélye annak, hogy nő a komplexitás és az adatgyűjtés, valamint jelentéskészítés duplikációja, amennyiben az új rendszer nem veszi figyelembe a meglévő leltárrendszereket. Ehhez kapcsolódóan két indikátor a mérhető egység helyett lokalizáció biztosítására utal (a Natura 2000 alá tartozó erdei élőhelyek lokalizációja és az idős erdők lokalizációja). Így e két indikátorra vonatkozó jelentéstétel megterhelő lehet, különösen a nagy erdőgazdálkodók számára, és ami még fontosabb, nem teszi lehetővé az időbeli trendek megfigyelését.”
c) A közerdők hozzájárulása az EU védett területekre vonatkozó céljaihoz
Az az állítás, miszerint az EUSTAFOR el kívánja kerülni a közerdők hozzájárulását az EU védelmi céljaihoz, tényszerűen helytelen, és figyelmen kívül hagyja korábbi, kiterjedt tevékenységünket ezen a területen. Meglepő számunkra, hogy ez ismét felmerül, mivel az idézett hivatkozás egy olyan nyilatkozat, amelyre az Önök szervezetei már korábban reagáltak. Ezt követően részletes választ adtunk⁷, és azóta személyes találkozókat is tartottunk néhány kollégájukkal álláspontunk tisztázása érdekében. Ismételten hangsúlyozzuk:
„Amint azt állásfoglalásunkban jeleztük, az állami erdők már most is jelentős mértékben hozzájárulnak a biodiverzitás megőrzéséhez, a klímavédelemhez és a vidéki térségek társadalmi-gazdasági stabilitásához, olyan arányban, amelyet más földhasználati vagy tulajdonosi modell nem képvisel. Mivel az EU földvédelmi céljai a teljes területre vonatkoznak – nem kizárólag az erdőkre –, sem arányosnak, sem hatékonynak nem tekinthető az az elvárás, hogy kizárólag az állami erdők viseljék e célok elérésének fő terhét. Ez levelünk központi üzenete: egy kiegyensúlyozottabb, tudományos alapú és igazságosabb megközelítés szükségessége minden tulajdonosi forma és élőhelytípus tekintetében.”
d) A szénnyelő célok gyengítése
Az az állítás, miszerint az EUSTAFOR a klímaváltozás okozta zavarokat ürügyként használja a szénnyelő célok „gyengítésére”, nem állja meg a helyét.
Hangsúlyozzuk, hogy az EUSTAFOR⁸ szerint a kérdés jóval összetettebb annál, mint amit levelük sugall, mivel több egymással kölcsönhatásban álló tényezőt kell figyelembe venni az erdei szénmegkötés értékelésekor.
Az Önök által hivatkozott tanulmány⁹ a lombkorona-megnyílások tervezett fakitermeléshez vagy természetes zavarokhoz való hozzárendelését vizsgálja, és ezért inkább a zavarok típusait írja le, nem pedig az erdei szénnyelő csökkenésének okait. T
Továbbá szeretnénk megjegyezni, hogy nincs olyan hivatalos adat, amely azt mutatná, hogy a fakitermelés nagyobb veszélyt jelentene az erdők ellenálló képességére, mint a klímaváltozás. Éppen ellenkezőleg, javasoljuk a Forest Europe legfrissebb, 2025-ös jelentésének tanulmányozását¹⁰, amely megállapítja:
„A klímaváltozás kulcsfontosságú tényező Európa erdeinek egészségi állapotára, vitalitására és ellenálló képességére nézve. A biotikus és abiotikus zavarok – beleértve az összetett vagy egymást követő eseményeket (pl. aszályt követő kártevő-fertőzések) – egyre gyakoribbá és intenzívebbé válnak, és nagyobb károkat okoznak, megzavarva az erdők vitalitását és ellenálló képességét.”
Egy nem tényszerű narratíva fenntartása, miszerint a fakitermelés az elsődleges probléma, akaratlanul is alábecsülheti ezen összetett tényezők szerepét, különösen a klímaváltozás hatásait, amelyek sürgős és átfogó figyelmet igényelnek.
Emellett a növekvő fakitermelésre vonatkozó állítás figyelmen kívül hagyja a legfrissebb adatokat: bár a kitermelési arány 2020-ban csúcsot ért el (92%), a legfrissebb Eurostat (2022) és FAOSTAT (FRA 2025) adatok szerint ez az érték csökken.
A jelentés szerint:
„A kitermelés/növekmény arány ismét csökken… a növekmény felhasználása többnyire 100% alatt marad. Ezért az EU erdei összességében továbbra is növelik álló fakészletüket, és egyértelműen fenntartható határokon belül maradnak.”
Közép-Európában különösen az instabilitás valódi okai jelentik a kihívást: aszályok, nagy viharok és szúkárok. A LULUCF célokkal kapcsolatos álláspontunk ezen a valóságon alapul.
e) Az EU erdőstratégiája
Azzal az állítással kapcsolatban, miszerint az EUSTAFOR megpróbálja „erdészeti stratégiává alakítani” az EU erdőstratégiáját, vagy „panaszkodik” a természetközelibb erdőgazdálkodásra, szeretnénk tisztázni, hogy álláspontunk az erdőterületek használatának egységes, nem pedig széttagolt irányítására irányuló igényen alapul.
Amint azt hivatalos állásfoglalásunkban¹¹ megfogalmaztuk:
„Egy másik kihívás, amelyet az EUFS [EU erdőstratégia] jelent, a ‘fenntartható erdőgazdálkodás’ fogalmához kapcsolódik, és ahogyan azt úgy állítják be, mint ami nem elegendő a mai kihívások kezelésére. Eredetileg európai kormányok által, pán-európai szinten (FOREST EUROPE) kidolgozott és elfogadott megközelítésről van szó, amelyet most figyelmen kívül hagytak, és helyette az Európai Bizottság bevezette az új ‘természetközelibb erdőgazdálkodási gyakorlatok’ koncepcióját. Ez a kettősségen alapuló megközelítés nem vezethet sikerre az erdőgazdálkodás összetettségének kezelésében.”
Aggályunk nem magukkal a gyakorlatokkal kapcsolatos, hanem azzal, hogy figyelmen kívül hagyják a régóta fennálló, tudományosan megalapozott és kormányok által jóváhagyott fenntartható erdőgazdálkodási (SFM) keretrendszert.
Úgy véljük, hogy egy új, különálló koncepció (természetközelibb erdőgazdálkodás) bevezetése szükségtelen és kontraproduktív kettősséget hoz létre. A klíma- és biodiverzitási válság kezelése olyan holisztikus megközelítést igényel, amely a meglévő nemzetközi konszenzusra épít, nem pedig azt feladja leegyszerűsítő vagy koordinálatlan új definíciók javára.
f) Az EU erdőmegfigyelési jogszabály és a műholdas adatok
Azzal a véleményükkel kapcsolatban, miszerint az EUSTAFOR „gyengítette” az EU erdőmegfigyelési jogszabályra vonatkozó javaslatot, vagy ellenezte az átláthatóságot és a műholdas adatok használatát, hangsúlyozzuk, hogy ez álláspontunk teljes félreértelmezése.
Éppen ellenkezőleg, az EUSTAFOR kifejezetten üdvözölte az EU szerepvállalását ezen a területen. Amint hivatalos állásfoglalásunkban¹² szerepel:
„Az EUSTAFOR üdvözli az EU szerepvállalását az innovatív erdőmegfigyelési rendszerek fejlesztésének elősegítésében, mind pénzügyi, mind technikai szempontból. Ugyanakkor az új rendelkezések nem írhatják felül a kormányok szerepét az erdőpolitikai stratégiai tervezésben és végrehajtásban. Ehelyett az új eszköznek elő kell segítenie és támogatnia kell a tagállamok közötti együttműködést… azzal a céllal, hogy biztosítsa az erdőterületek használatának holisztikus megközelítését az EU 2050-es klímasemlegességi céljának elérése felé haladva. Hasonlóképpen, az adat tulajdonjogát és kezelését pontosan meg kell határozni, különösen mivel a műholdas adatok helyszíni ellenőrzést igényelnek.”
Álláspontunk nem a műholdas technológia elleni érvelés, hanem az adatok minőségének és pontosságának hangsúlyozása. Úgy véljük, hogy a műholdas adatok hatékony eszközt jelentenek, de megbízhatóságuk érdekében elengedhetetlen azok helyszíni (in situ) ellenőrzéssel való kiegészítése.
g) Az európai közerdők állapotára vonatkozó átláthatóság iránti hajlandóságunk
Az EUSTAFOR mindig is egy harmonizált EU-s erdőmegfigyelési rendszer mellett érvelt. Az Önök által hivatkozott állásfoglalásunk¹³ záró részéből idézve:
„Az EUSTAFOR indokoltnak látja az EU-s szintű erdőmegfigyelés újbóli létrehozását annak érdekében, hogy pontos, digitalizált, következetes, összehasonlítható, időszerű és hozzáférhető adatok álljanak rendelkezésre az EU erdeinek állapotáról, feltéve, hogy azt a tagállamok és a Bizottság közösen megfelelően irányítják, és a teljes értéklánc széles körű érintetti csoportja támogatja. Egy ilyen rendszert teljes mértékben tiszteletben kell tartva kell kialakítani az információ tulajdonjogát, az adatok érzékenységét és a társadalmi igényeket az erdőkkel kapcsolatos információk iránt.”
Egy terület, ahol az EUSTAFOR óvatosságra int, a tartós megfigyelési mintaterületek pontos helyének nyilvánosságra hozatala:
„Az EUSTAFOR óvatos megközelítést javasol az erdőmegfigyelési adatok közzétételével kapcsolatban, beleértve az állandó mintaterületek helyének megosztását is. Az utóbbi tudományos integritásának biztosítása érdekében fontos, hogy ez az információ kizárólag a nemzeti erdőleltárakért felelős intézmények számára legyen elérhető.”
Az EUSTAFOR tagjai – nem összekeverendők a nemzeti erdőleltárakért felelős intézményekkel – törekednek az erdők állapotával és saját tevékenységükkel kapcsolatos átláthatóságra. Tagjaink többsége éves jelentéseket tesz közzé, amelyek nyilvánosan hozzáférhetők.
Végezetül szeretnénk reagálni a közerdők kezelésére vonatkozó „etikai elvekkel” kapcsolatos záró megjegyzéseikre. Az EUSTAFOR és tagjai teljes mértékben tisztában vannak azzal a felelősséggel, hogy a közérdeket szolgálják.
Ugyanakkor fontos ismét hangsúlyozni, hogy az európai állami erdőgazdálkodó szervezeteket arra kötelezték, hogy a társadalom számára rendkívül széles körű előnyöket biztosítsanak, amelyek messze túlmutatnak bármely egyetlen érdekcsoport szempontjain.
Az állami erdők tiszta levegőt biztosítanak, szűrik a vizet, és alapvető rekreációs területeket nyújtanak több millió polgár számára. Ezzel párhuzamosan támogatják a vidéki foglalkoztatást, biztosítják a fenntartható körforgásos bioökonómiához szükséges nyersanyagokat, és jelentős gazdasági hozzájárulást nyújtanak, amelyet gyakran természetvédelemre és a biodiverzitás megőrzésére fordítanak.
Mandátumunk abból a felismerésből fakad, hogy az állami erdők nem szolgálhatnak csupán egyetlen célt.
A fenntartható erdőgazdálkodás definíció szerint ezen, egymással versengő igények egyensúlyba hozásának művészete annak érdekében, hogy hosszú távon biztosítható legyen az erdők egészsége és termelékenysége. Ezt a mandátumot sikeresen valósították meg szerte a kontinensen a széles közérdek javára.
Reméljük, hogy levelünk kellő mértékben tisztázza az Önök levelében felvetett kérdéseket.
Az EUSTAFOR tagjai továbbra is szilárdan elkötelezettek azon küldetés mellett, amelyet az európai kormányok rájuk bíztak, nevezetesen, hogy Európa állami erdeit a fenntarthatóság elvei szerint kezeljék, biztosítva, hogy azok ellenállóak, többfunkciósak és biológiailag sokfélék maradjanak a jövő generációi számára.
A környezetvédelmi civil szervezetek képviselőit mindig szívesen látjuk, hogy véleményüket közvetlen kapcsolatfelvétel útján vagy nyilvános rendezvényeinken ismertessék. Az EUSTAFOR brüsszeli irodája szintén nyitva áll a konstruktív párbeszéd előtt.
Tisztelettel,
Juha S. Niemelä, elnök
Georg Schöppl, alelnök
az EUSTAFOR Végrehajtó Bizottsága nevében
Brüsszel, 2026. április 15.”
A civil szervezetek által megfogalmazott eredeti nylít levél, angol nyelven itt érhető el.
Forrás: EUSTAFOR, AM – OEE
