Új tanulmány becsüli meg, mekkora forrásra lenne szükség az EU természet-helyreállítási rendelete 4. cikke végrehajtásához öt közép- és kelet-európai országban, köztük Magyarországon. A Magyar Természetvédők Szövetsége (MTVSZ) a vizes élőhelyek, folyók és tavak, gyepek, valamint az erdők helyreállítási költségeit vizsgálta az elmúlt bő évtized lezárult projektjei alapján.
Magyarországon 2030-ig mintegy 1300 km2 kedvezőtlen vagy rossz állapotú élőhelyet kéne helyreállítani, amihez legalább 111 milliárd forintra, 2032-ig pedig legalább 137 milliárd forintra lenne szükség. A számítás 19 korábbi LIFE- és KEHOP-projekt tapasztalataira épül.
Az erdők különösen nagy súlyt képviselnek: a tanulmány szerint 553 km² erdei élőhelyet kellene 2030-ig helyreállítani, ennek költsége 55 milliárd forint, vagyis a teljes összeg mintegy fele. A fajlagos költség az erdők vonatkozásában 100 millió forint/km² (FATÁJ megjegyzés: hektáronként 1 millió forint).
A magyar mintában több erdőhelyreállítási projekt is szerepel szerte az országból: a Life4Oak Forests tölgyes-helyreállítási program, az Őrségi Nemzeti Park „Erdőt, természetesen!” projektje, a Bükki Nemzeti Park őshonos fafajokra építő állományátalakítása, egy zempléni komplex élőhelyfejlesztés, illetve a Hortobágyi Nemzeti Park és az OAKEYLIFE pusztai tölgyeseket érintő projektjei. Ezekben visszatérő elem az inváziós fajok visszaszorítása, az őshonos fafajok arányának növelése, a természetközelibb erdőszerkezet kialakítása, a vadkár elleni védelem, illetve a holtfa mennyiségének növelése.
A tanulmány azt a következtetést vonja le, hogy a természetvédelemre és a természet helyreállítására elkülönített többletforrásokra van szükség. A szerzők uniós szinten önálló természet-helyreállítási alap létrehozását javasolják. Ez a természetkárosító támogatások kivezetésével és az így felszabaduló összeg átirányításával többletforrás bevonása nélkül finanszírozható lenne. A természet-helyreállítási folyamat biztosítására javasolják a helyreállítási terv összekapcsolását a következő uniós költségvetési időszak tervezésével.
Külön hangsúlyt kap a potenciális földtulajdoni és -kezelési konfliktusok előzetes feltárása, az érintett gazdálkodók ösztönzése és szükség esetén kárpótlása, valamint az érdemi szakmai és társadalmi egyeztetés.
Erdők esetében ez különösen fontos, mert a védett, Natura 2000 területek természetvédelmi célú helyreállítása sokszor nemcsak pénz, hanem kezelői, tulajdonosi és intézményi együttműködés kérdése is.
A tanulmány angol nyelven készült és letölthető a Magyar Természetvédők Szövetsége honlapjáról.
Ujj Zsuzsanna – természetvédelmi programfelelős, MTVSZ
