Olli Rehn, a Finn Nemzeti Bank elnöke: Az EU-Szerződéseknek konkrét rendelkezéseket kell tartalmazniuk az erdőkről. Olli Rehn, a Finn Nemzeti Bank elnöke és az Európai Bizottság korábbi alelnöke, vitát kíván kezdeményezni az erdők szerepére vonatkozó konkrét rendelkezésekről. Az uniós jogalkotás alapját képező Szerződésekben nincs szó az erdőkről.
„Az Európai Unió számos olyan jogszabályt fogad el, amely hatással van az erdőkre és azok hasznosítására, mégis nincs közös erdőpolitikája, és nincs kifejezett jogalapja sem az erdőkkel kapcsolatban” – mondja Olli Rehn, a Finn Nemzeti Bank elnöke.
„Annak ellenére, hogy az erdők rendkívül fontos természeti erőforrások Finnország és Európa számára, mind a gazdaság, mind a természeti értékek szempontjából, az erdőkre hatással lévő döntéseket más politikai ágazatok keretében hozzák meg” – nyilatkozta Rehn az Audiomedia hírügynökségnek adott interjúban.
Rehn rámutat arra, hogy az erdőkre vonatkozó számos bizottsági kezdeményezés az EU környezet- vagy éghajlat-politikai hatáskörén alapul.
„Az erdőpolitika kialakítása közvetett módon történik. Papíron az erdőpolitika terén a nemzeti hatáskör erősnek tűnik, de a gyakorlatban az erdőkre a környezetvédelmi rendelkezések hatnak. Ez könnyen oda vezet, hogy a Finnország és más erdős országok számára fontos gazdasági szempontok kevesebb figyelmet kapnak.”
Rehn arról ismert, hogy 2004 és 2009 között az EU-bővítésért felelős biztosként, 2010 és 2014 között pedig a gazdasági és monetáris ügyekért, valamint az euróért felelős biztosként dolgozott a Barroso-bizottságban. Ez utóbbi időszakban az Európai Bizottság alelnöki tisztét is betöltötte.
Rehn véleménye szerint biztosi tisztsége idején az erdőket még mindig a környezetpolitika, a mezőgazdasági és erdőpolitika, valamint az iparpolitika szemszögéből tekintették.
„Ez összhangban állt a fenntarthatóság elvével, amely az ökológiai, gazdasági és társadalmi célok összehangolására törekszik” – nyilatkozta Rehn az Audiomedia-nak.
Rehn megoldása a problémára az, hogy konkrét rendelkezést – egy „erdőcikket” – vegyenek fel az EU-szerződésekbe. Idén márciusban indította el a vitát egy ilyen cikk kapcsán, amikor Reijo Kemppinen, az Európai Tanács volt főigazgatójával közösen véleménycikket tett közzé a Maaseudun Tulevaisuus című napilapban.
Stratégiai erőforrás Európának
Rehn véleménye szerint az erdők gazdasági, ipari, energetikai és regionális fejlesztési szempontból betöltött jelentőségére eddig túl kevés figyelmet fordítottak. „Az erdőket átfogóan, stratégiai erőforrásként kell tekinteni. Egy »erdőcikk« biztosítaná, hogy az erdőkkel kapcsolatos különböző jelentőségeket és szempontokat kiegyensúlyozottabban vegyék figyelembe” – mondja Rehn.
Hangsúlyozza, hogy nem azért javasolja az »erdőcikket«, hogy csökkentse a tagállamok hatáskörét, vagy hogy új, centralizált uniós erdőpolitikát alakítson ki. A rendelkezést olyan eszköznek tekinti, amely meghatározott keretet teremt, amelyen belül az erdőket önálló stratégiai egységként ismerik el.
„Egy »erdőcikk« azt jelentené, hogy az EU-döntések előkészítése során az erdőket átfogóan figyelembe vennék. Stratégiai erőforrásként tekintenének az erdőkre, kiegyensúlyozottan összehangolva a gazdaság, az ipar és a környezet szempontjait” – mondja.
„Az erdőpolitika aktualizálásáról szóló vita azért is aktuális, mert az EU bővítése és az Unió működési képességének fejlesztése valószínűleg szükségessé teszi a Szerződések felülvizsgálatát a következő években. Ha a Szerződéseket mindenképpen módosítani kell, akkor az erdők kérdését is egyidejűleg meg kell vitatni.”
Rehn hangsúlyozza, hogy az erdőgazdálkodásról szóló vita nem választható el Európa versenyképességének megőrzésétől. „Jelenleg széles körű vita folyik Európában az ipari versenyképesség gyengüléséről az Egyesült Államokkal és Kínával szemben. Finn szemszögből az erdőgazdálkodás és az erdőipar a megoldás része, nem pedig a probléma” – mondja Rehn, Európa legerdősebb országának képviselőjeként.
Az éghajlat-politikának nem csupán a szén-dioxid-elnyelőkre kell összpontosítania
Rehn külön kiemeli az éghajlat-politikát mint olyan ágazatot, amely hatással van az erdők használatára és szerepére az EU-ban. Hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás végső oka a fosszilis tüzelőanyagok használata. Fenntartásai vannak azokkal a politikákkal szemben, amelyek szerint az éghajlati célok elérése elsősorban a fakitermelési mennyiségek korlátozásán múlik.
Rehn felveti a fosszilis anyagok faalapú anyagokkal való helyettesítésének kérdését. Úgy látja, hogy ezt a helyettesítő hatást gyakran háttérbe szorítja a szén-dioxid-elnyelőkről folyó vita.
„Amikor a fát építkezéshez, textiliparban, a vegyiparban vagy az energiatermelésben használják, az helyettesítheti a fosszilis nyersanyagokat, és csökkentheti a kibocsátást a gazdaság más ágazataiban. Ez a szempont háttérbe szorult az EU-n belüli vitában.”
Rehn szerint Európának ugyanolyan komolyan kellene vennie az erdőit, mint amikor a kritikus fontosságú ásványi anyagokról, az energiáról vagy a technológiai know-how-ról beszél.
„Az erdők stratégiai jelentőségű és kritikus fontosságú erőforrások. Javítják Európa gazdasági és társadalmi ellenálló képességét, megújuló nyersanyagokat biztosítanak, és támogatják a regionális fejlődést” – mondja Rehn.
„Ez összefügg az Európa stratégiai autonómiájáról folyó vitával. Mivel az EU arra törekszik, hogy csökkentse a fosszilis tüzelőanyagoktól és az importált nyersanyagoktól való függőségét, a faalapú nyersanyagok jelentősége nagyban nőhet. Ugyanakkor az erdők lehetőséget nyújtanak egy olyan európai biogazdaság kiépítésére, amely a saját természeti erőforrásainkra támaszkodik.”
Írta: Anna Kauppi, angol fordítás: Heli Mäntyranta
Forrás: fores.fi
