76 500 őshonos facsemete, az inváziós növények folyamatos visszaszorítása, nyaranta pedig szarvasmarhák is segítik a természetvédelmi munkát a Táti-szigetcsoporthoz tartozó Nyáros-szigeten. A Pilisi Parkerdő, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság együttműködésének köszönhetően 2030-ra ismét egy természetközeli, puhafás ligeterdő boríthatja a sziget korábban leromlott területét.
A Nyáros-sziget az Esztergomtól délnyugatra fekvő Táti-szigetcsoport része. A folyószabályozások miatt mára kevés hasonló, természetközeli dunai szigetcsoport maradt fenn, ezért megőrzésük kiemelt természetvédelmi feladat. A terület története azonban komoly nyomokat hagyott a tájon. A Táti-szigetcsoport közvetlenül érintett volt az egykori Bős–Nagymarosi Vízlépcsőrendszer kialakításában, a most helyreállított részen pedig korábban eltávolították a humuszos felső talajréteget. Ennek következtében erősen erodálódott, kavicsos felszín maradt vissza, ahol az őshonos növényzet fokozatosan visszaszorult, helyét pedig leromlott állapotú, inváziós fajokkal erősen fertőzött növénytakaró vette át.
Két év alatt 76 500 facsemete került a földbe
A helyreállítás 2024-ben kezdődött meg egy 1,1 hektáros összefüggő területen. További 13,4 hektáron az inváziós növények jelenlétéhez igazodva, mozaikosan avatkoztak be a szakemberek. Az első év a terület előkészítéséről szólt: eltávolították a hulladékot, visszaterítették a humuszos talajréteget, és megkezdték az inváziós növényfajok visszaszorítását.
A gondos előkészületeknek köszönhetően 2025-ben viszont már az őshonos fafajok visszatelepítése is megindulhatott. Az elmúlt két évben összesen 76 500 facsemetét ültettek el, elsősorban a puhafás ligeterdők jellemző állományalkotó fajaiból. Így került a területre többek között fehér fűz, törékeny fűz, fekete nyár és szürke nyár. A fiatal fák rendszeres ápolása fontos és elengedhetetlen feladat, de az erdészek eltökéltek abban is, hogy a magasabb biodiverzitás érdekében még további fafajokkal gazdagítsák majd a területet. A cél, hogy idővel olyan, a természetes ligeterdőkre jellemző fajok is megjelenjenek, mint a vénic szil, a magyar kőris vagy a kocsányos tölgy.
Négylábú segítség a gyalogakác ellen
A facsemeték elültetése önmagában még nem jelenti a munka végét. Amíg a fiatal erdő nem záródik, az inváziós növényfajok könnyen újra teret nyerhetnek. Ezért sarjaikat folyamatosan vissza kell szorítani. A munkában az elmúlt két nyáron szokatlan segítők is részt vettek: a terület 9 hektárján szarvasmarhákat legeltettek! Az állatok előszeretettel fogyasztják az inváziós gyalogakác friss sarjait, így a legeltetés jól kiegészíti a mechanikai beavatkozásokat.
A módszer önmagában persze nem váltja ki a rendszeres kezelést, de segít féken tartani az inváziós növényzetet addig, amíg az őshonos fák megerősödnek és fokozatosan átveszik a területet.
Évről évre követik, hogyan változik a növényzet
A helyreállítás eredményességét nemcsak a facsemeték növekedése alapján vizsgálják. Minden év májusában botanikai felvételezés készül a területen, amelynek segítségével nyomon követhető, hogyan változik a növényzet összetétele, miként reagálnak az egyes fajok a kezelésekre, és hol van szükség további beavatkozásra.
A rendszeres monitoring azért is fontos, mert egy természetközeli élőhely helyreállítása nem egyszeri beavatkozás, hanem éveken át tartó folyamat. Az inváziós fajok visszaszorítását, a fiatal fák ápolását és szükség szerint az elegyítést ezért a következő években is folytatni kell.
A Parkerdő és a projektben részt vevő partnerek eddigi tapasztalatai biztatóak. A cél az, hogy 2030-ra a ma még helyreállítás alatt álló területen már egy természetközeli puhafás ligeterdő képe fogadja az arra járókat – egy olyan élőhelyé, amely ismét a Duna menti táj természetes világát idézi.
Forrás: Pilisi Parkerdő
