A Vérteserdő Zrt. mintegy 46 200 hektáros működési területén a klímaváltozás és a biodiverzitás-csökkenés több fronton egyszerre jelent kihívást: fogy a víz, ritka fajok élőhelyei szorulnak vissza, terjednek az invazív fajok és nő az erdőtüzek kockázata. Az alábbiakban öt olyan területet mutatunk be, ahol a társaság szakemberei rendszeresen, konkrét, mérhető beavatkozásokkal dolgoznak ezeken a problémákon.
Vízmegtartás: ahol lehet, lassítunk, duzzasztunk, fakasztunk
A szárazodó klímában minden csepp víz felértékelődik – legyen szó állandó vagy időszakos vízfolyásról, vízállásról. A Vérteserdő Zrt. szakemberei ezért egy egyszerű alapelv mentén dolgoznak: ahol csak lehetőség kínálkozik rá, lassítják, duzzasztják, helyben tartják a vizet. A gyakorlatban ez sokféle léptékű beavatkozást takar: a lehulló csapadék kézi eszközökkel – vízterelőkkel, rőzsefonattal, természetes építőanyagokkal – történő megfogásától az összegyülekező vizek rönk- vagy rőzsegátakkal való visszatartásán át a nagyobb léptékű záportározókig. A Majki erdészkerületben például három hegylábi forrás vizét fogták össze a kollégák: a meder megtisztításával és 3 kisebb gát kialakításával a korábbi 2–3 centiméteres vízállás mintegy 40 centiméterre emelkedett, új víznyerő- és dagonyázóhelyet teremtve az erdei állatoknak.
A beavatkozások alapját méréssel gyűjtött adatok adják: a társaság három erdészeti meteorológiai mérőállomásról kap rendszeresen adatokat (Pusztavám, Agostyán, Gánt), amelyek tíz percenként rögzítik a hőmérsékletet, a csapadékot, a talajnedvességet és a talajhőmérsékletet is több mélységben. Az adatok gyakran ellentmondásosnak tűnő, de fontos képet mutatnak: Pusztavámon 2023-ban közel 1000 milliméter csapadék hullott, jóval az átlag felett, több terület mégis aszályos maradt, mert a csapadék eloszlása egyenetlen volt. A tapasztalat szerint tehát nem elég a víz mennyiségét ismerni – az is számít, mikor és hol jut el a talajhoz.
Ritka fajok, szűkülő élőhelyek
A Vérteserdő Zrt. és a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság rendszeresen együttműködik olyan fajok védelmében, amelyeknek mára csak töredéknyi élőhelye maradt. A hazánkban rendkívül ritka, jégkorszaki reliktumnak számító cifra – közismertebb nevén medvefül – kankalin egyik utolsó, mindössze egy szobányi kiterjedésű állományát a két szervezet munkatársai kerítéssel védik a vadon élő állatok rágásától. A kőhányási berkenye a térség egyik legérzékenyebb, szűk elterjedésű növénye, amelynek állománya az utóbbi években kritikus állapotba került. Az egyik kiszáradt tőnél megjelent friss tősarjak új esélyt teremtettek a megmaradásra, melyeket szintén egy kerítéssel vettek körbe a Dél-Vértesi Erdészeti Igazgatóság szakemberei. Az ilyen léptékű beavatkozások jelentősége nem a méretükben rejlik: sok esetben ezen múlik, fennmarad-e egyáltalán az adott faj a térségben.
Madárfajok folyamatos figyelemmel kísérése
A Társaság madárvédelmi projekjeinek centruma az Agostyáni Arborétum, mely 2004 óta közösségi jelentőségű, Natura 2000 különleges madárvédelmi terület. Ez idáig 71 faj költése és 110 megjelenése vált bizonyossá. A kertben madárodú kihelyezési program is indult. A természetvédelmi szakemberek bevonásával folyamatos a madarak megfigyelése, téli etetése. A szemléletformálás részeként pedig számos alkalommal hirdetnek madárgyűrűzési foglalkozásokat.
Terjedő invazív fajok kezelése
A klímaváltozás az invazív fajok térnyerésének is kedvez, ez a Vérteserdő Zrt. működési területén is egyre nagyobb feladatot jelent. A tatai Öreg-tónál – amely egyszerre Ramsari-terület és Natura 2000 különleges madárvédelmi terület – a társaság mintegy 9,19 hektáron dolgozik az invazív fajok visszaszorításán, a faállomány szerkezetének átalakításán és a biztonsági kockázatok csökkentésén, adatokra és terepi megfigyelésekre alapozva. A munka a tó körüli, mintegy 150 hektáros zöld gyűrű hosszú távú fennmaradását célozza.
Erdőtűz-megelőzés
Az ötödik fókuszterület a tűzmegelőzés. A Dél-Vértesben a Vérteserdő Zrt. természetes módszerekkel –tudatos erdőszerkezet-alakítással – dolgozik azon, hogy csökkentse az erdőtüzek kialakulásának esélyét, mielőtt azok kárt okoznának. Ez a munka jól mutatja, hogy az erdőgazdálkodás ma már ökológiai, vízgazdálkodási és településbiztonsági feladatokat egyaránt magában foglal: a tűzmegelőzési munka egyszerre szolgálja az élővilág és a környező lakott területek biztonságát.
A fenti öt terület – vízmegtartás, fajmegmentés, madárvédelem, invazív fajok kezelése és tűzmegelőzés – önmagában is komoly szakmai feladat, együtt pedig azt mutatják meg, milyen sokféle, egymással összefüggő problémával kell nap mint nap számolnia egy erdőgazdálkodónak a klímaváltozás közepette. A Vérteserdő Zrt. szakemberei ezekre a problémákra jellemzően nem egyetlen nagy beavatkozással, hanem sok, helyben kidolgozott, folyamatosan bővülő megoldással reagálnak.
Fotók: Vérteserdő Zrt.
Videók: Hazai Erdész Hazai Vadász, Erdőmánia
