A légkörbe kerülő metán az egyik legveszélyesebb üvegházhatású gáz, amely jelentős mértékben gyorsítja a globális felmelegedést. A legújabb tudományos kutatások azonban rávilágítottak arra, hogy a természetnek megvannak a saját beépített védekezési mechanizmusai: az erdők talajában élő mikroszkopikus élőlények képesek megkötni és lebontani ezt a káros gázt, mielőtt az elérné a légkört. Sőt, a Göttingeni Egyetem és a Baden-Württembergi Erdészeti Kutatóintézet (FVA) friss eredményei szerint a klímaváltozás bizonyos hatásai – mint a melegedés és a csökkenő csapadékmennyiség – még hatékonyabbá tehetik ezt a természetes tisztítási folyamatot.
Évtizedes mérések: meglepő trendek a német erdőkben
A Göttingeni Egyetem és az FVA kutatói a világon eddigi legátfogóbb, hosszú távú metánabszorpciós adatsorát elemezték. A szakemberek délnyugat-németországi erdőségek tizenhárom különböző pontján gyűjtöttek mérési adatokat, egyes helyszíneken 24 éven át. Az elemzés során egy váratlan és rendkívül biztató tendenciát fedeztek fel: a megfigyelt területeken a talajok által megkötött metán mennyisége évi átlagban körülbelül 3 százalékkal növekedett.
A korábbi nemzetközi kutatások és nagyszabású metaanalízisek többsége eddig arra a következtetésre jutott, hogy a klímaváltozás negatívan befolyásolja, sőt drasztikusan csökkenti az erdőtalajok metánfelvevő képességét. Ezzel szemben a német kutatócsoport sokkal részletesebb, évtizedes terepi adatai ennek az ellenkezőjét bizonyították, rávilágítva arra, hogy a helyi viszonyok vizsgálata sokkal árnyaltabb képet fest a természet reakcióiról.
Hogyan mérhető a talaj lélegzete?
A precíz eredmények eléréséhez a kutatóknak éveken keresztül aprólékos méréseket kellett végezniük. A folyamat két fő pilléren alapult:
- Talajgáz-profilok elemzése: a kutatók a talajba mélyen beépített vékony csövek segítségével kéthetente mintát gyűjtöttek a különböző mélységekben rekedt gázokból. Ezeket a laboratóriumokban elemezték, így pontosan követni tudták a metánkoncentráció évtizedes változásait.
- Légmentesen záródó kamrák: az elmélet ellenőrzésére a felszínre helyezett speciális kamrákat is használtak. A belőlük nyert adatokból kiszámolták, hogy mennyi metánt képes elnyelni adott idő alatt a talaj felszíne.
A két módszer kombinációja révén a tudósok pontos és részletes képet kaptak arról, miként reagálnak a talajban élő mikroorganizmusok a változó környezeti tényezőkre.
Miért nyelnek el több metánt a melegebb és szárazabb talajok?
A kutatás rávilágított a fizikai és biológiai folyamatok közötti szoros összefüggésekre. Amikor egy talaj túl nedves és átázik, a vízcseppek teljesen kitöltik a talajszemcsék közötti mikroszkopikus réseket, megakadályozva a gázok szabad áramlását. Ezzel szemben a szárazabb talajok szerkezetében sokkal több a levegővel teli pórus, amelyeken keresztül a légköri metán mélyebbre tud hatolni a föld alatt.
Amint a metán a talajba ér, ott speciális mikroorganizmusok kezdeményezik a lebontását, energiaforrásként felhasználva a gázt. A magasabb hőmérséklet ráadásul enyhén felgyorsítja ezeknek a mikroorganizmusoknak az aktivitását, így azok még gyorsabban képesek feldolgozni a metánt. A csökkenő csapadék és a melegebb hőmérséklet kettős hatása magyarázza, hogy a vizsgált erdők miért lettek hatékonyabbak a metán megkötésében.
A hosszú távú megfigyelések elengedhetetlensége
A mostani felfedezés nem jelenti azt, hogy a klímaváltozás összességében előnyös lenne az erdők számára. A szakemberek hangsúlyozzák, hogy a folyamatok rendkívül összetettek, és a helyi csapadékviszonyok, a talaj szerkezete, valamint a hőmérséklet kombinációjától függően régiónként jelentősen eltérhetnek.
Emiatt a rövid távú vizsgálatok vagy a különböző környezetek adatait összegyűjtő általános elemzések könnyen figyelmen kívül hagyhatják az olyan finom, évtizedes tendenciákat, amelyek csak a hosszú távú monitorozás során válnak láthatóvá. A klímaváltozás valódi hatásainak megértéséhez és a pontos előrejelzésekhez elengedhetetlenek a folyamatos, évtizedeken átívelő hazai és nemzetközi kutatóprogramok.
forrás: xForest
