A NAK cikksorozatában az erdővel borított területekkel kapcsolatos alapvető jogi szabályozás, az erdőingatlan földhasználati lehetőségei, ezek adózási vonzata, valamint az osztatlan közös tulajdon felszámolási lehetőségei kerülnek górcső alá.
1. A magán erdőgazdálkodás sokszor elfelejtett szereplői – az erdőtulajdonosok
Hazánk erdeinek közel fele magántulajdonban áll. A vagyonhasznosítással kapcsolatos elsődleges rendelkezési jogok a polgárjogi és földhasználati szabályozás szerint erdők esetében is a tulajdonost illetik meg. Hogyan érvényesül ez a gyakorlatban? Minden érintett tisztában van a lehetőségeivel, valamint az erdők közérdekű funkcióiból fakadó kötelezettségeivel? A hatályos jogszabályok lehetővé teszik, hogy érdekeik szerint élhessenek ezekkel a lehetőségekkel, illetve képessé teszik őket arra, hogy megfeleljenek az elvárásoknak?Ebben a cikkben, illetve a közeljövőben megjelenő hosszabb cikksorozatunkban az előbbiekről, valamint az erdőgazdálkodás kulisszatitkairól igyekszünk – elsősorban az erdőtulajdonosok szemszögéből nézve, illetve részükre – tájékoztatást adni.
A cikksorozatban az erdővel borított területekkel kapcsolatos alapvető jogi szabályozás, az erdőingatlan földhasználati lehetőségei, ezek adózási vonzata, valamint az osztatlan közös tulajdon felszámolási lehetőségei kerülnek górcső alá.
Ha valakinek erdeje van, akkor annak az anyagi értelemben vett hasznai őt illetik. Eldöntheti, hogy a használati jog gyakorlásával maga él, vagy ezt a jogot megfelelő ellentételezés fejében, egy úgynevezett földhasználati szerződés útján másra ruházza át.
Még mielőtt elmerülnénk a részletekben, jelentsük ki, hogy erdőgazdálkodás alatt szokványosan egy folytonos tevékenységet értünk, melynek során rendszeresen vannak erdősítési, erdőnevelési és erdővédelmi feladatok, valamint haszonvételi, jellemzően fakitermelési lehetőségek. Rendszeresek tehát a kisebb-nagyobb kiadások, és az ezek fedezetét biztosító – szintén kisebb-nagyobb – bevételek.
E rendszeresség, a kiadások és bevételek közel egyenletes megléte ugyanakkor csak egy bizonyos birtokméret – faállományviszonyoktól, környezeti és gazdasági feltételektől függően cca. 300 ha – felett jelenik meg. Kisebb erdőbirtokon tényleges erdőgazdálkodás helyett inkább alkalmi erdészeti tevékenységekről, bevételekről és kiadásokról beszélhetünk, – az előbbiek miatt – annak minden hátulütőjével és hatékonyságcsökkentő velejárójával.
Adva van tehát egy erdőingatlan, és annak a tulajdonosa, illetve – osztatlan közös tulajdon esetében – tulajdonosi köre, aki eldöntheti, hogy milyen módon kívánja hasznosítani a tulajdonában álló erdővagyont. Dönthet az önálló erdőgazdálkodás szervezeti és formai kereteinek kialakításáról, vagy csatlakozhat egy erdőbirtokossági társulathoz, esetleg választhat egy megbízható erdőgazdálkodó vállalkozást, akivel földhasználati szerződést köt.
Tulajdonosként mindezekre megvan a lehetősége. Jó tudni azonban, hogy a hatályos földhasználati szabályozás szerint egy erdőgazdálkodó vállalkozás a tulajdonost akár meg is keresheti földhasználati szerződési ajánlattal. Jobb esetben először személyesen, és akkor szóban meg tudják tárgyalni a feltételeket, de akár írásban is. Az utóbbi esetben a tulajdonosnak oda kell figyelnie arra, hogy ne felejtsen el az ajánlatra igazoltan – s szintén írásos formában –, a részletekre is kiterjedően választ adni, esetleg további egyeztetéseket kezdeményezni. Ellenkező esetben akár érvénybe is léphet a szerződés az ajánlattevő által meghatározott feltételekkel, amelynek mind a megvalósulása, mind pedig a megszüntetése vagy módosítása sok bonyodalommal és bosszúsággal járhat.
Az erdőgazdálkodás megkezdését bonyolíthatja, ha az erdő több tulajdonos, osztatlan közös tulajdonában áll.
Egyszerűbb esetben a tulajdonosi kört családtagok, ismerősök – egy településen élők –, esetleg üzlettársak alkotják. Ugyanazon lehetőségük van az erdőgazdálkodás megszervezésére mint önálló tulajdon esetén, ami jellemzően nem okoz komolyabb gondot, illetve konfliktusokat az érintettek között.
A szükséges tulajdonosi döntéseket képesek lehetnek egymás érdekeire tekintettel, komolyabb feszültségek nélkül meghozni. Sőt, a közös tulajdonnak ilyen esetben akár közösségformáló ereje is lehet. Sok példát tudunk arra, hogy a zömében közel élő erdőtulajdonosok – akár több ingatlan tulajdonosi közösségei – közmegegyezéssel és mindannyiuk megelégedésére, például erdőbirtokossági társulatba tömörülve, közösen hasznosítják az erdőtulajdonukat immár három évtizede.
Az előzőeknél bonyolultabb a helyzet, ha az erdő távolabbi ismeretségben álló, vagy idegen személyek osztatlan közös tulajdonában áll. Ilyenkor nagy a kockázata annak, hogy a közös tulajdon hasznosítása közömbösség vagy ellentétes érdekek miatt zátonyra fut, esetleg az érintettek kisebb-nagyobb részének a szándékai ellenére valósul meg.
Egy további eset, ha egy tulajdonostársnak meghatározó, de legalábbis az átlagosnál nagyobb tulajdonrésze van a közös tulajdonú erdőben. Ő ugyanis jellemzően motivált a közös tulajdon hasznosításának a megszervezésében. Jó esetben körültekintően, a közösség együttes érdekeinek figyelembevételével megkeresi az optimális megoldást az ingatlan hasznosítására, a lehetőségről tájékoztatja a tulajdonostársait, majd azt egy széles bázison nyugvó, időtálló tulajdonosi megállapodás alapján meg is szervezi.
Sok szempontból a legkedvezőtlenebb az a helyzet, ha az erdő jelentős számú, egymás számára idegen, az országban sokszor szétszórtan élő tulajdonosok osztatlan közös tulajdonában áll, és még csak egy jelentősebb tulajdoni hányaddal rendelkező tulajdonostárs sincs közöttük. Az ilyen tulajdonosi közösség egyfelől motiválatlan vagy képtelen a közös döntésekre és a közös vagyonhasznosításra, másfelől bármilyen megoldás esetén nagy az esélye annak, hogy a közös döntések akár jelentős arányú kisebbség érdekeit sértik, akik ezt gyakran nem is hagyják szó nélkül.
Mindez ágazatpolitikai szempontból is sajnálatos. Egyszer talán ezen ingatlanok esetében is rendeződnek a tulajdonosi és gazdálkodási viszonyok, addig pedig az ingatlan és a tulajdonosi közösség jobb híján sodródik a földhasználati szabályozás adta keretek között.
Nem lehetünk azonban közömbösek az ilyen helyzetekre sem, mert a hazai magán erdőgazdálkodás bizonytalanságait egyfelől éppen az okozza, hogy a múlt század végén magántulajdonba került erdőingatlanok többsége esetében még ma is ez a helyzet áll fenn!
Az elhibázott kárpótlási és a termelőszövetkezeti részaránytulajdon nevesítési eljárásokat követően ugyanis erdők esetében máig nem mentek végbe érdemi arányban tulajdonosi koncentrációt, vagy a közös tulajdon megszüntetését eredményező folyamatok.
Emellett az ilyen helyzetben lévő tulajdonosközösségek együttélését, közös döntéseit elősegítő szabályozások is meglehetősen foghíjasan, szinte csak az erdőbirtokossági társulatokra vonatkozóan kerültek kialakításra.
Úgy véljük, az állam nem hagyhat kiszolgáltatott helyzetben több százezres, egyes számítások szerint félmilliós nagyságrendű erdőtulajdonosi kört, esetükben sem hagyhatja sérülni a tulajdonhoz fűződő alapvető alkotmányos jogokat. Megfelelő szabályozással, szervező- és tájékoztató tevékenységgel cselekvőképessé kell tennie a magánerdők tulajdonosi közösségeit is, ahogy ez történik bármely más állampolgári csoport esetében. Ha pedig a magánerdők tulajdonosi szerkezete annyira kedvezőtlen, hogy ez nem lehetséges, akkor meg kell teremteni a közös tulajdon egyszerű és széles körű felszámolásának lehetőségét.
Meggyőződésünk, hogy a magán erdőgazdálkodásban érintett hazai erdőgazdálkodó és erdészeti vállalkozásoknak is ez az érdekük, hiszen minden bizonnyal időtálló, az erdőtulajdonosok széles körű konszenzusán alapuló földhasználati vagy szolgáltatói szerződéseket szeretnének kötni, illetve az érintett erdőingatlanok tulajdonosaival való harmonikus kapcsolattartás mellett hosszú távon is kiszámítható gazdasági tevékenységet kívánnak folytatni.
Ezáltal válnak a fent jelzett állami feladatok egyben szakmapolitikai, illetve kamarai feladattá.
A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara, mint az erdőgazdálkodók és erdészeti vállalkozások köztestülete, a magán erdőgazdálkodásban érintett szakmai és érdekvédelmi szervezetekkel, valamint a szaktárcával karöltve igyekszik a jogalkotást az említett irányba befolyásolni.
Az Agrárkamara az Erdészeti Szakértői Hálózata által megvalósított tájékoztatási tevékenységével pedig elő kívánja segíteni azt, hogy az erdőtulajdonosok az erdővagyon hasznosításáról megalapozott döntéseket tudjanak hozni.
Ha az előbbiekhez kapcsolódóan – különösen, mint erdőtulajdonosnak – javaslata, észrevétele vagy kérdése van, kérjük, azt az erdo@nak.hu e-mail címre írja meg részünkre.
forrás: NAK / Szalai Károly
