Szénégetés nyomában telt a 2025-ös esztendő számomra, melynek során a kedvelt kirándulóhelyeket egészen más szemszögből ismerhettem meg. Etnobiológus kutatóként Marie Curie posztdoktori ösztöndíjam keretében a közép-európai szénégetés környezettörténeti, néprajzi és ökológiai kutatásával foglalkozom. A terepi munkám észrevétlenül is a szénégetés mindenkori rendjéhez igazodott, tavasszal kezdődött és az első komolyabb fagyokig tartott.
1. Tavasszal Szögligeten kezdtem, dr. Thiele Ádám (A Bucavasgyúró) gépészmérnök-falusi kovács és az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság Árpád-kori vaskohászatot rekonstruáló táborában a szögligeti Szádvár felé vivő turistaút mellett. Itt raktam először boksát és éreztem meg igazán, hogy milyen a boksa füstjében, melegében és porában dolgozni, de azt is, hogy mindeközben patakcsobogás, madárcsicsergés, harsogó fű illata és finoman fújó tavaszi szél is körbe veszi az erdőn, mezőn dolgozó embert.

2. S jött a nyár, amikor a Répáshuta, Bükkszentkereszt és a Bükk-fennsík erdeit járhattam és ismerhettem meg az egykori szénhelyek nyomait a helybéli egykori szénégetők elbeszélései és Bükki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársának köszönhetően. Nélkülük ez nehezen ment volna, mert mint 20-30 évvel ezelőtt elterjedt tevékenységre, ma már szinte csak a talaj emlékezett. A szénhelyek múltba vesző, szinte teljesen csupasz felszínét a környező rétek, erdők növényzete mára már elfedi az arra először, vagy csak ritkán járó vendég számára.

3. A boksás szénégetés azon tevékenységek közé tartozik, melynek ideje és ritmusa az idők során nem változott. Az állattartáshoz lehet talán leginkább hasonlítani, ahol a mindennapok, szokások, családok élete, mind ahhoz igyekszik igazodni, hogy a jószág jól legyen tartva. A boksát is jól kell tartani, vigyázni kell éjjel és nappal, nehogy számára gyilkos levegő túlságosan beáramoljon a belsejiébe és egy pillanat alatt a lángok martalékává váljon a nehéz munkával összegyűjtött, összerakott és megőrzött értékes faanyag.

4. Aranyló őszi kirándulóidőben vitt vissza újra az utam Bükkbe. Régi szénhelyeket jártunk be egy szénégető családban felnőtt elszármazott répáshutaival, kisfiával és az ÉSZAKERDŐ Zrt. Répáshutai Erdészetének erdőmérnökével. Kutatásom témáját meghallva sokan említik meg, hogy az Északi-középhegységben, Bükkben, Mátrában vagy akár a Zemplénben is járva az erdőt, a kirándulásokhoz hozzátartozott a boksák kesernyés, jellegzetes és otthonosságot adó illata vagy szaga, attól függően, hogy szerette e vagy sem. Répáshuta határában is több szénhely volt még a 2000-es évek elején is, melyeknél gyakran megálltak az arra kirándulók, fotókon is megörökítve az ott dolgozó emberek életét. A falu fotótára több olyan képet őriz, elsősorban az 1970-es és 1990-es évek közötti időkből, melyet az egykori turisták küldtek vissza szénégetéssel foglalkozó családoknak.

5. Az első, a tél közeledtét jelző fagyok a székelyföldi Farkaslakán értek, ahol már voltak, akik befejezték idénre a szénégetést és összerendezve várta a szénhelyen a tavaszt az el nem szenesedett csülök, vagy ahogy a Bükkben mondják, hlavanka. S voltak, akik még a hosszú őszi időnek hála őrizték a boksákat, de ők is már lassan-lassan készültek a téli, otthon töltött napokra. A boksás szénégetés helyszínei és a tevékenységgel járó életmód az elmúlt években, elsősorban a gépjármű használat következtében változott meg. A szénégetés ma már nem a nehezen megközelíthető erdei tisztások és erdőrészletek haszonvétele, hanem legtöbbször autóval jól megközelíthető helyeken, autóutak mellett találhatóak a szénhelyek. Az egykori, erdők által elzárt tevékenység ezáltal sokak számára válik láthatóvá. Egyik ilyen helyszín a farkaslaki Kalonda-tető, melyen a Korond és Székelyudvarhely közötti autóút visz át és a füstölgő boksák látványa sok erre utazót megállásra késztet.

Írta: Dr. Varga Anna
Cseh Tudományos Akadémia, Botanikai Intézet,
Vegetációökológiai Intézet, Csehország, Brno
Forrás: A Néprajzi Múzeum Jelenkorarchívum oldalán
jelent meg “A szénégetés nyomában 2025-ben” című bejegyzés.
Dr. Varga Anna munkája „Az erdő rejtekében: a szénégetés környezettörténeti és etnobiológiai kutatása Közép- és Kelet-Európában a 19. századtól napjainkig” című CharcoEnvHist – 101180590 — HORIZON-WIDERA-2023-TALENTS-02 kutatási projektje keretében valósul meg. Ez a munka az RVO 67985939 számú hosszú távú kutatási fejlesztési projekt részeként kapott támogatást. A PAD Alapítvány és Varga Anna közös munkája a COST Action EU-PoTaRCh projekt részét képezi.
Facebook oldal: Szénégetés nyomában
Anna személyes oldala: https://www.facebook.com/anna.varga.18
