Sok kritika éri a hazai erdőgazdálkodókat, de a számok mást mutatnak. Az erdészek elleni támadások indokolatlanok.
Az elmúlt időszakban látványosan felerősödött az erdész szakmát lejáratni kívánó kommunikáció. A közösségi felületeken és egyes médiumokban megjelenő tartalmak súlyos állításokat fogalmaznak meg, ám ezek nem adnak átfogó képet az erdőkezelésről, hanem kiragadott példákra, csúsztatásokra és részleges információkra épülnek. A vizuálisan erős képekhez társított, érzelmekre ható kommunikációs irány könnyen alakít ki felháborodást, miközben elhallgatja a teljes összefüggésrendszert. Jelen elemzés többek között az Átlátszó oknyomozó portálon megjelent, az erdészeti ágazat működését kritikai megközelítésben tárgyaló cikk állításaira reflektál.
Sokan támadják az erdész szakmát… alaptalanul
Az erdő látványa sokak számára szakrális élmény. Egy tarvágás képe ezért ösztönösen vált ki ellenérzést. Ugyanakkor az a narratíva, hogy a fakitermelés önmagában erkölcstelen, vagy hogy az emberiségnek ne lenne szüksége fára, mint alapvető nyersanyagra, leegyszerűsítő és hamis valóságot fest. A fa az egyik legtermészetesebb, megújuló alapanyag, használjuk építkezéshez, bútorhoz, papírhoz és energiahordozóként. Ha nem fát, akkor mást, több acélt, több betont, több műanyagot kell használni, ezek ökológiai lábnyoma lényegesen nagyobb.
Fontos tény, hogy ma Magyarországon nincsenek érintetlen, őserdő jellegű természetes erdők. A jelenleg védett területek döntő többségét is az ember alakította ki, hozta létre az erdész az elmúlt évszázadok során. Az, hogy ma védettek, annak is köszönhető, hogy generációk gondoskodtak róluk.
Fakitermelés védett és nem védett erdőben egyaránt kizárólag jogszabályi keretek között történhet. Szükséges az erdészeti hatóság engedélye, természetvédelmi területen pedig külön szakhatósági hozzájárulás is kell. A döntések mögött erdőtervek, szakmai előírások, ellenőrzések állnak.
A klímaváltozás és a talajvízszint csökkenése új kihívásokat hozott. Az erdőállományok egy része átalakításra szorul, hogy ellenállóbb, klímarezisztensebb legyen. A teljes érintetlenség konzerválása sok esetben nem megoldás, hanem kockázat. A felelős erdőkezelés alkalmazkodást jelent, gondoskodást és nem pusztítást.
Tisztában vagyunk vele, hogy kommunikációs szempontból nehezebb pályán mozgunk. Ugyanarról a témáról nem szólalhatunk meg indulattal vagy leegyszerűsítő állításokkal. Míg másoknak lehetőségük van erős érzelmi hatásra építő, szenzációs hangvételű megszólalásokra, nekünk a szakmai felelősségből fakadóan a tényszerűség, a jogszabályi keretek és a mérhető adatok mentén kell érvelnünk! Ezért a vélemények helyett a számok beszéljenek:
Magyarország erdőterülete az elmúlt évtizedekben folyamatosan növekedett. Az éves folyónövedék megközelíti a 13 millió köbmétert, miközben a kitermelés legfeljebb 7 millió köbméter évente. Több fa nő, mint amennyit kivágnak. Az idős erdők aránya szintén emelkedik.
Az erdészek feladata hosszú távú szakértő gondnokság az erdő, mint nemzeti zöldvagyon felett. A szakma nyitott a párbeszédre, és kész a transzparens kommunikációra. Ugyanakkor a közvélemény felelőssége is, hogy ne a szenzációra alapozva alkosson ítéletet. Az erdőről csak az összefüggések ismeretében lehet hiteles véleményt formálni.
forrás: SZOLJON
