A Planet Budapest 2026 Expo keretében március 23-án erdészeti szakmai konferenciára került sor, mely a keretet adó rendezvény fenntarthatósági, alkalmazkodási és körforgásos gazdasági tematikájához illeszkedve az erdők szerepét, valamint az erdőgazdálkodás előtt álló aktuális kihívásokat helyezte a középpontba.
Az erdőknek a várható kedvezőtlen környezeti feltételekhez való alkalmazkodása elősegítése céljából 2025. nyarán egy ágazati, illetve ágazatközi egyeztető platformként, illetve szellemi műhelyként megalakult az Erdészeti Klímaadaptációs Fórum. A huszonkét szervezet delegáltjából álló Fórum és annak több mint száz szakértőt magában foglaló munkacsoportjai munkáját a Kormány erdőkért felelős szervezeti egysége (eddig az Agrárminisztérium Erdőkért Felelős Helyettes Államtitkársága) irányítja, a Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézetének, valamint a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Erdészeti Szakértői Hálózatának aktív szerepvállalása mellett.
A Fórum ülései, valamint szakmai rendezvényei, a széles körű közös gondolkodás és tájékoztatás érdekében nyíltak. Jelenleg így a Fórum az az aktív szakmai platform, amelynek a keretei között erdészeti szakkérdéseket széles érintetti körben meg lehet vitatni. A Planet Budapest 2026 Expo keretében tervezett erdészeti szakmai konferenciát így kézenfekvően a Fórum szervezte meg.
Planet Budapest 2026 Expo
„Hiába a vállalások és fogadkozások, a globális szén-dioxid-kibocsátás az elmúlt években tovább nőtt, a felmelegedést pedig nem sikerült megállítani. A felmelegedést kísérő másik nagy kihívás a vízválság, ami ugyancsak nem enyhült, hanem súlyosbodott. Emiatt mára az alkalmazkodás vált az egyetlen reális céllá.” – nyilatkozta a Portfolio-nak 2026. januárjában Áder János volt köztársasági elnök, a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány kuratóriumi elnöke a március hónap során zajló Planet Budapest 2026. Expo kapcsán.
A Planet Budapest 2026. Expo sarokpontjai az előbbiekkel összhangban az adaptáció, a vízbiztonság, a körforgásos gazdaságra való átállás. A szervezők célja olyan megoldások bemutatása volt, amelyek a jövő generációk esélyeit nem rontják tovább, sőt javítják.
Az említett célok különösen hangsúlyosak az erdők kapcsán. Az erdőknek, mint természetes elnyelőknek, jelentős szerepük van a szén-dioxid kibocsátás csökkentésében, mezo- és mikroklímajavító hatásukkal pedig védik a természetes és épített környezetüket.
Nem szabad azonban megfeledkezni arról sem, hogy az erdők is kitettek a kedvezőtlen környezeti változásoknak. Az erdei mikro-, mezoklímát és életközösséget védő faállományt alkotó fafajok csak meghatározott klimatikus tartományokban (hőmérséklet, talajvíz, légnedvesség) képesek megfelelően fejlődni és fennmaradni. Ha pedig senyved vagy elpusztul az erdő faállománya, akkor senyved és elpusztul az erdei életközösség, degradálódik az erdőtalaj, drasztikusan lecsökken a szén-dioxid elnyelés, és megszűnik az erdő környezetében található területekre kifejtett védőhatás.
Az erdők védelme – jelen összefüggésben alkalmazkodásra való felkészítése, illetve annak segítése – nagyban hozzájárul tehát a globális fenntarthatósági célokhoz.
„Versenyben vagyunk az idővel abban a tekintetben is, hogy a biodiverzitás rohamos hanyatlását hogyan lehet lelassítani és megállítani.” – fűzte tovább a fenntarthatóság és alkalmazkodás kérdéskörét Kőrösi Csaba a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány stratégiai igazgatója a konferencián megtartott köszöntőjében.
Kőrösi Csaba ezekkel a személyes üzenetekkel zárta a köszöntőjét: „Most azt kérjük Önöktől, hogy az erdővagyonunk megóvása érdekében Önök próbálják meg megelőzni a 100 ezer éve nem látott gyorsaságú környezeti változást. Próbáljanak olyan erdőgazdálkodási módot, olyan növény-állományt mihamarabb kialakítani, ami képes 100 évet ugrani előre az időben. Próbálják meg pozitívan befolyásolni a megváltozott hidrológiai ciklust, próbálják meg megőrizni az erdők szén-dioxid elnyelő kapacitását, továbbá próbálják meg fenntartani az erdők esetében kiemelkedő jelentőségű biodiverzitást.”
Mocz András erdőkért felelős helyettes államtitkár az alábbi, II. János Pál pápa enciklikájából választott idézettel köszöntötte az egybegyűlteket: „Üdvözölni kell az életminőség és az ökológia felé irányuló figyelem növekedését, amit elsősorban a fejlettebb társadalmakban lehet észlelni, melyekben a személyek figyelme már nemcsak a túlélés problémáira, hanem az életföltételek átfogó jobbítására irányul.”
Üdvözölte a Planet Budapest Expók által közvetített, az erdőket érintően is helytálló üzeneteket: kifejtette, hogy a fenntarthatóság kérdését nem szabad leegyszerűsíteni, azt a maga összetettségében kell kezelni: az alkalmazkodás, az ökoszisztéma szolgáltatások és a gazdasági realitások szempontjait együtt vizsgálva. Riogatás vagy kioktatás helyett a közösségeinkért, boldogulásunkért, jólétünkért érzett felelősséggel kell megmutatni az alkalmazkodás útjait.
A kérdés az, hogy az erdők kapcsán felmerülő összetett kihívásokat az érintettek szakmai alapon, közösen igyekeznek kezelni, vagy hagyják, hogy az erdők jövőjéről szóló szakmai gondolkodás továbbra is párhuzamos monológokból álljon, illetve leegyszerűsített értelmezések és hangos vélemények alakítsák. Az Erdészeti Klímaadaptációs Fórumot azért tartja előremutató kezdeményezésnek, mert annak keretei között elkezdődött egy érdemi közös gondolkodás. Ezt mindenképpen érdemes folytatni, sőt kiteljesíteni.
Köszöntője végén az erdőgazdálkodók és erdész szakemberek részére is üzent: A klímaváltozás új helyzetet teremtett. A megszokott gyakorlatok egy része felülvizsgálatra szorul, és az erdész szakmának ebben élen kell járnia. A Fórum egyik fontos feladata, hogy ezt a közös tanulási és alkalmazkodási folyamatot elősegítse. Nem egymás ellenében, hanem egymásra támaszkodva.
Erdészet – a gazdaság vakfoltjából a társadalmi figyelem középpontjába
Mit üzen számunkra a rendezvény címe?
Az erdészeti ágazat közvetlenül a nemzetgazdaság pénzügyi teljesítményéhez mindössze tört százaléknyi nagyságrendben járul hozzá. Ez akkor is így lenne, ha a teljes erdei termékpálya (erdészet + elsődleges faipar, erdészeti szaporítóanyag termelés, egyéb erdei termékek, szolgáltatások) eredményét összeszámítanánk. Ennek egyik oka, hogy habár az erdővagyon eszmei értékéről, valamint az erdők nyújtotta immateriális (védelmi, közjóléti) szolgáltatásokról sokat beszéltünk az elmúlt évtizedekben, de azt soha nem sikerült elérni, hogy ezek forintosításra kerüljenek, és az ágazat súlyának meghatározásakor ezt is figyelembe vegyék. Ezért az erdészet mindig valamelyik nagyobb nemzetgazdasági ág, finanszírozási keret – jellemzően az agrárium vagy a vidékfejlesztés – egyik, „még futottak” jellegű alárendelt szereplője maradt. A közigazgatás fejlesztés oltárán még a hagyományosan önálló erdészeti igazgatás is szétolvadt a nagy intézményekben. Több alkalommal ugyanez megesett az erdészeti oktatási és kutatási intézményeinkkel is.
Éltük a szorgalmas, kicsit frusztrált, de önérzetes életünket, tettük a dolgunkat az örökölt, és eddig bevált, évszázados szakmai megoldások, eljárások mentén.
Mindeközben a társadalmi fejlődés és a növekvő jólét eredményeként egyre többen látogatják az erdőket, és egyre szélesebb körben figyelik az azokban lejátszódó folyamatokat – gyakran laikus, de jó szándékú, sokszor aggodalommal teli megközelítéssel. Az erdőkben egykor önfeledten játszó gyerekek közül sokan felnőttként biológusok, ökológusok, madarászok, természetfotósok vagy elkötelezett természetkedvelők lettek. Így mára a természet „őrzésének” szerepe már nem kizárólag az erdészekhez kötődik, és ebben a tekintetben a szakma egyes helyzetekben háttérbe is szorult.
Az általunk is gyakran hivatkozott definíció szerint az erdő a legösszetettebb szárazföldi ökoszisztéma. Az emberi beavatkozás, az erdőgazdálkodás ellenére még mindig egy viszonylag zavartalan természeti környezet, illetve életközösség. Csoda hát, hogy a szakmán kívüliek túlzott kontrasztot látnak egy középkorú vagy idős erdő és egy nagyobb kiterjedésű vágásterület között? Csoda, hogy ezt egyre tudatosabban szóvá is teszik?
Fenntarthatóság, Klímaadaptáció, Természethelyreállítás
A Planet Budapest 2026. erdészeti szakmai konferenciája e három témakörön keresztül igyekezett bemutatni a szakmánkkal szemben támasztott elvárásokat és kihívásokat, illetve azok időről-időre történő változásait.
A három témakör különálló panelekben került megtárgyalásra. A paneleket néhány rövid gondolatébresztő előadás vezette fel, amelyeket az érintettek – elsősorban gyakorló erdőgazdálkodók – körében folytatott kerekasztalbeszélgetés követett.
A rendezvény előadásairól és kerekasztal beszélgetéseiről videófelvételek készültek, amelyek itt érhetőek el.
Fenntarthatóság
A fenntarthatóság fogalma már régről ismert. Az iskolapadban ülve egykori tanáraink és professzoraink még az erdőgazdálkodás szakszerűségének és tartamosságának a fontosságát vésték a tudatunkba, amelyhez az elmúlt évtizedekben számos olyan közérdekű – védelmi és közjóléti – szempont társult, amelyek összességét ma már inkább a „fenntarthatóság” tágabb fogalmával foglalhatjuk össze.
Az erdészeti diszciplína, szabályozás, erdőtervezés és támogatáspolitika elsődleges célja mindenkor az volt, hogy az erdőgazdálkodás az éppen aktuális elvárások szerint, azaz fenntarthatóan folyjék.
Felvezető előadások:
- Az erdőgazdálkodás fenntarthatósága napjainkig – Balogh Ákos osztályvezető Agrárminisztérium, Erdészeti Fejlesztéspolitikai és Igazgatási Főosztály
- Erdőgazdálkodás, erdőfenntartás ökonómiai aktualitásai és kitörési lehetőségei – Schiberna Endre tudományos osztályvezető, Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézet
Kerekasztalbeszélgetés moderátora: Szentpéteri Sándor főosztályvezető, Agrárminisztérium Erdészeti Fejlesztéspolitikai és Igazgatási Főosztály
Résztvevők:
- Mocz András erdőkért felelős helyettes államtitkár, Agrárminisztérium
- Haraszti Gyula vezérigazgató-helyettes, Ipolyerdő Zrt.
- Sulyok Ferenc vezérigazgató, KEFAG Zrt.
- Sipos István ügyvezető, Fanyarka Erdészeti Kft.
Klímaadaptáció
Valójában egy új fenntarthatósági elvárás a szakmánk felé a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás – klímaadaptáció – is, ami jellegét és jelentőségét tekintve azonban kiemelt figyelmet érdemel. Míg a fenntarthatósági elvárások viszonylag konkrétak, addig a légköri klímát és a vízellátottságot akár ötven vagy száz évvel előre megjósolni nem egyszerű feladat. Márpedig ahhoz, hogy a változásokhoz alkalmazkodó erdőket hozzunk létre, ahhoz tudnunk kell, mihez is kell alkalmazkodniuk. Ahhoz a gondolathoz sem könnyű hozzászoknia sem az erdészeknek, sem pedig a társadalomnak, hogy ahol jelenleg egy évszázadok alatt kialakult bükkös, tölgyes, cseres erdőtársulás található, ott 50-100 év múlva a környezeti és termőhelyi feltételek esetleg egy egészen más faállománytípus és egy nyilvánvalóan ugyancsak átalakuló erdei életközösség számára biztosítanak majd megélhetést.
Felvezető előadások:
- Klímaváltozás hatásai az erdeinkre, formálódó megoldások – Borovics Attila főigazgató, Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézet
- Erdészeti klímaadaptáció ökológus szemmel – Aszalós Réka kutató, HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont
- Erdőgazdálkodásbarát vadgazdálkodás – Jánoska Ferenc intézetigazgató, Soproni Egyetem Erdőmérnöki Kar
Kerekasztalbeszélgetés moderátora: Ripszám István vezérigazgató, Mecsekerdő Zrt.
Résztvevők:
- Csépányi Péter vezérigazgató-helyettes, Pilisi Parkerdő Zrt.
- Partos Kálmán vezérigazgató-helyettes, Mecsekerdő Zrt.
- Bárány Gábor vezérigazgató-helyettes, KEFAG Zrt.
- Mészáros Gergely ügyvezető, MG Erdő Kft.
Természethelyreállítás
Az elmúlt évtizedek természetvédelmi törekvéseinek egyfajta kivetüléseként globális és uniós szinten is megfogalmazódott, sőt uniós jogszabályokban is rögzítésre került az az álláspont, hogy a megváltozó környezeti feltételekhez való alkalmazkodás egyik fontos eszköze a természetes élőhelyek helyreállítása, azaz a természethelyreállítás.
Akiknek ez a kérdés közvetlenül feladatot jelent – így az erdészek is –, több szempont miatt óvatosan viszonyulnak a természethelyreállítás egyes értelmezéseihez. Egyfelől természetesen a szakma is törekszik arra, hogy minél természetközelibb, stabilabb ökológiai rendszerek jöjjenek létre, ugyanakkor felmerül, hogy az emberi hatásokkal erősen átalakított, illetve a klímaváltozás által gyorsan változó környezeti feltételek mellett ennek a lehetőségeit sokszor nem látjuk biztosítottnak. Emellett a klímaváltozás kapcsán az emberiségnek számtalan halaszthatatlan, költségigényes feladata adódik, a forrásaik viszont végesek. Nagy kérdés tehát, hogy a természethelyreállítás egyes formái milyen időzítéssel és milyen mértékben illeszthetők a gyakorlati természetvédelem és erdőgazdálkodás feladatai közé. Illetve a legfontosabb: ebben a tekintetben megint csak felmerül az a kérdés, hogy a megváltozó környezeti feltételek a jövőben milyen „természetes” életközösségek számára biztosítanak majd hosszabb távon is fennmaradási lehetőséget. Ha a természethelyreállítás – jelentős erőforrások lekötésével – múltbéli információk és közvetett paraméterek (pl. talajtípus) alapján kijelölt élőhelytípusokra irányul, akkor az a klímaadaptáció kapcsán írtak miatt könnyen zsákutcának bizonyulhat.
Az erdészeti álláspont szerint tehát a klímaadaptáció és a természethelyreállítás két olyan előttünk álló kihívás, amelyekre csak együtt értelmezve lehet válaszokat és megoldásokat találni.
Felvezető előadások:
- Természetvédelmi kihívások az erdészetben napjainkig – Nagy Frigyes Vince erdészeti referens, Agrárminisztérium, Erdészeti Fejlesztéspolitikai és Igazgatási Főosztál
- Uniós és hazai természethelyreállítási törekvések – Kováts Dávid természetvédelmi referens, Agrárminisztérium, Erdészeti Fejlesztéspolitikai és Igazgatási Főosztály
Kerekasztalbeszélgetés moderátora: Balogh Ákos osztályvezető, Agrárminisztérium, Erdészeti Fejlesztéspolitikai és Igazgatási Főosztály
Résztvevők:
- Haraszti Gyula vezérigazgató-helyettes, Ipolyerdő Zrt.
- Dudás Béla erdészetvezető, Egererdő Zrt. Mátrafüredi Erdészet
- Lajtos János osztályvezető, Gemenc Zrt.
- Luzsi József vidékfejlesztésért felelős alelnök, Nemzeti Agrárgazdasági Kamara
A rendezvény végén Mocz András helyettes államtitkár úr egy rövid zárszóban foglalta össze az elhangzottakkal kapcsolatos gondolatait.
Lábjegyzet
A konferenciát követően érkezett olyan visszajelzés a természetvédelem oldaláról, hogy az esemény első benyomásra az erdészeti ágazat belső szakmai diskurzusának, a meglévő gyakorlatok megerősítésének tűnhetett.
Az tény, hogy a hivatalos természetvédelem képviselői ezúttal sem hallgatóként, sem előadóként, sem a kerekasztal-beszélgetések résztvevőiként nem jelentek meg, így a felvetett kérdéseket végül valóban csak az ágazati szereplők körében tudtuk megvitatni.
Egyebekben viszont a rendezvény így is jól tükrözte, hogy az erdészeti ágazat, ahogy mindenkor, ma is ismeri és tisztában van az előtte álló összetett szakmai kihívásokkal, valamint elvárásokkal, és képes lesz azokra megalapozott és jó szakmai válaszokat, megoldásokat találni és alkalmazni. Azonban ahogy az erdőknek is, egy ágazatnak is időre van szüksége a változáshoz. Az izmosodó progresszív szakgárda – mint öreg erdő alatt az újulat – természetesen már ott van az árnyékban, sőt egyre több fényhez jut (jelen esetben például reflektorfényhez).
A rendezvény fő célja az előbbiek ágazaton belüli és a társadalom felé történő demonstrálása volt, és ezt a célt véleményem szerint meggyőzően elértük.
Erdészeti Klímaadaptációs Fórum szervezőbizottsága nevében:
forrás: NAK / Szalai Károly
