Juracsek Ferenc kollégánkkal a főváros pesti oldalán gyakran találkozhatnak az erdőjárók. Igazi jelenség régi UAZ-ával és motorjával. Végtelen nyugalma és derűje nyugdíjas éveiben is megmaradt, a mai napig aktívan dolgozik a Pilisi Parkerdő Zrt. Városierdő-fejlesztési Programjában.
Magáról így vall:
„1961 telének utolsó napján születtem az Isten áldotta nyolc kerben. Szarvasi anyától, és Gönci apától.
Gyerekkorom a Práter utca, Gönc Borsó-hegy, Szarvas Kőrös holt ága arany háromszögben telt.
75-ben jelentkeztem a Szegedi szakközépbe. 180-nál több jelentkező, 28 felvett. Átirányítottak hát Ásotthalomra.
Mikor végeztem, felvettek a Parkerdőhöz gépkezelőnek.
Két év szakirányú munka után lehetett újra nekivágnom a szakközépnek Szegeden, addig leérettségiztem a Vörösmarty gimnáziumban.
A következő évek 90%-a aztán már a pesti oldalhoz kötődik. Erdész szemmel nézve ez nem túl népszerű végvár. De a végvárakat sem lehet feladni! Még most is van mit tanulni ebben a városi környezetben.
Az erdő is egy piac, csak most már nem a tűzifát akarják belőle látni az itteni emberek, hanem az egyéb szolgáltatásait. Szerintem.
Ezért laboratóriumnak is jó ez a végvár.
Apám 14 éves koromban elkövette azt a hibát, vett nekem egy új Riga 12-es motort. Most egy 36 éves nyugger rendőrségi motorral szeretek a-ból b-be közlekedni.
A víz, az Élő víz bennem él. Sokat vagyok Szarvason, a Kőrös vissza hív.
Az erdőben létezés (a föld), a három gyerekem (ma már három külön család) és a két unokám célt ad, értelmet az Élethez!”
forrás: Pilisi Parkerdő Zrt.
