Milyen, hányféle erdőgazdálkodás folyik Magyarországon?

Ma Magyarországon nem kétféle - nyereségérdekelt és nem nyereségérdekelt - erdőgazdálkodás folyik, hanem egymástól markánsan különböző háromféle: (1) nyereségérdekelt, (2) közérdekű, önfenntartó és (3) közpénzből finanszírozott, fenntartó.

Gyakran halljuk, hogy a mai magyar erdőgazdálkodás típusainak meghatározásánál két csoportot neveznek meg, két részre, nyereségérdekelt és nem nyereségérdekelt részre osztják a magyar erdőgazdálkodást. Ez óriási tévedés, amely szándékosan, vagy tudatlanságból eltorzítja a tényeket. Ez az erdőgazdálkodásból, a magyar erdőkből, az állami vagyonból munka nélkül hasznot húzni akarók által feldobott ötlet, amely az "Oszd meg és uralkodj!" elvének gyakorlati alkalmazásával törekszik a hatalomra, a (még megmaradt) nemzeti erőforrások megszerzésére. Ez az állítás csak egy mutatót, a gazdasági jogszabályok által megfogalmazott és előírt eredmény-kimutatás szerinti gazdasági eredmény megtermelésének tényét veszi figyelembe, pedig sok más - legalább ennyire fontos - mutató jellemzi ma Magyarországon az erdőgazdálkodást, amelyek figyelmen kívül hagyása óriási (szándékos?) tévedéseket eredményezhet.

Melyek azok a fontosabb mutatók, amelyek jellemzik a gazdálkodást és segítségükkel csoportosítani lehet a különböző gazdálkodási formákat?

Nyilván a legfontosabb jellemző a gazdálkodási cél. Ez az erdők rendeltetésével párhuzamosan sokféle lehet, de elfogadva a hagyományosan bevált és általánosan elismert elveket, a célokat három csoportba sorolhatjuk.

Gazdasági célok: itt a faanyag megtermelésének, illetve más termék, vagy szolgáltatás (vadászat, melléktermék, sport, szórakozás, mint üzlet) előállításának igénye mellett többnyire a gazdasági nyereség megtermelése a legfontosabb cél, amely a gazdálkodást vezérli. Kijelenthetjük, hogy általában a tulajdonos, vagy a gazdálkodó elvárása a lehető legnagyobb gazdálkodási eredmény elérése az ehhez felhasznált források minimalizálása mellett.

Védelmi célok: itt általában a környezet védelmére szokás gondolni, azonban ezt érdemes a lehető legtágabban értelmezni, mivel az erdő nagyon sokféle védelmi feladatot tud ellátni. Ilyenek például a légtisztaság, a természetes környezet, a talaj, a vizek, védelme, megóvása, de a por, a zaj, a talajerózió, a ki-, illetve beláthatás elleni védelem (ipari, honvédelmi, határrendészeti létesítmények esetében, lakóépületek között), közvetve az emberi egészség, vagy a táj védelme. Az említettek mellett teljes nyugalommal tekinthetnénk nemzetvédelmi célnak a faimport kiváltását, vagy az ország energiafüggőségének csökkentéséhez való hozzájárulását az erdőgazdálkodásnak.

Közjóléti célok: ezek a célok az emberi egészség védelmét, a munkaerő újratermelésének elősegítését - a kikapcsolódást és a szórakozást segítő - célok, kiegészítve az ismeretszerzés lehetővé tételével.

Egy adott erdőterületen történő gazdálkodás esetében a fenti célok mindegyike megvalósul valamilyen mértékben, így a csoportosításnál mindegyik megvalósulását, a megvalósulás mértékét figyelembe kell venni. E célok megvalósulásának mértéke, a fontosságuk egymáshoz viszonyított aránya lehet a legfontosabb tipizáló tényező társadalmi szempontból.

Természetesen az erdőterület más jellemzői is figyelembe vehetők az erdőgazdálkodási gyakorlat különböző formáinak csoportosítása során - mint például az elegyarány, illetve a főfafaj, a természetesség, a tulajdonos, gazdálkodási mód, erdőterület jellege, termőhelyi adottságai, elhelyezkedése, egyebek - de ezek a mutatók inkább csak a speciális osztályozási célok esetében (természetvédelem, ökoturizmus, hatósági célok, ökológiai kutatások, stb.) jelentkeznek differenciáló tényezőként.

Össztársadalmi szempontból tehát a fenti - a gazdálkodási célokat együttesen értékelő - osztályozást érdemes alkalmazni a főbb erdőgazdálkodási formák jellemzésére.

Szükséges azonban tudatosítanunk, hogy az erdő ma Magyarországon (sőt lassan világszerte) nem csak a tulajdonos érdekeit kell, hogy szolgálja, hanem a teljes társadalomét. Természetesen a tulajdonosét valamivel jobban, hiszen övé a terület, övé a fa, a vadászati jog, a gomba, tehát a haszon, de a megtermelt oxigén, a csicsergés és a zöld táj mindannyiunké. Ezért a fenti három gazdálkodási célcsoport fontossága nem egyforma minden erdő esetében. Ma már nem mondhatjuk ki egyértelműen, hogy az erdőgazdálkodás feladata a népgazdaság fával történő ellátása (1. cél), hanem a mindegyik cél fontos valamilyen mértékben, nagyon gyakran a 2. és a 3. cél fontosabb az elsőnél.

Leszögezhetjük tehát, hogy a magyar erdőgazdálkodásban az erdők kezelésének három markánsan megkülönböztethető típusa létezik. Ezek a tulajdoni, vagy vagyonkezelői viszonyokhoz köthetők legerősebben, bár ez a mutató sem mutatja kizárólagosan, hogy egy adott erdőgazdálkodás melyik csoportba tartozik.

Nyereségérdekelt erdőgazdálkodás: ebbe a csoportba egyértelműen a magánerdőgazdálkodás tartozik. Ez a gazdálkodási forma nyilvánvalóan elsősorban nyereségérdekelt, az erdő tulajdonosának alkotmányos joga a befektetésének használata révén a gazdasági haszon előállítása, ezért fektetett be, ezt a jog számára lehetővé tette. A gazdálkodó erdejének fenntartását az erdő által adott bevételekből fedezi, emellett ebből tartja el a családját, ez a munkaeszköze. Mellékesen a magánerdőgazdálkodó oxigént és csicsergést, zöld tájat, egyebeket is állít elő, ezért számára a társadalom többi tagjától térítés járna. Gazdálkodásának korlátozása a társadalom többi tagjának előnyére alkotmányellenes, ha a kieső hasznot nem térítik meg neki.

A természetvédelmi kezelésű erdőgazdálkodást - bár esetenként bevételt, sőt gazdasági hasznot is eredményez - tekinthetjük nem nyereségérdekelt, fenntartóerdőgazdálkodásnak. Ezt a fajta erdőkezelést az állami költségvetésből származó pénzből végzik. Az oxigén, a csicsergés és a többi itt is megtermelődik, az esetek többségében nagyobb mennyiségben, mint az előbbi erdőgazdálkodás esetében, a védelmi célok az elsődlegesek, a közjólétiek másodlagossága és a gazdasági célok elhanyagolása mellett.

Mindkét előző erdőgazdálkodási forma jellemzői közül megtalálható több a magyar állami erdőgazdaságok erdőgazdálkodásában. Az állami erdőgazdálkodásban (ide ez esetben az állami erdőgazdaságok gazdálkodását sorolom) a célok nagyjából megegyeznek a természetvédelmi erdőgazdálkodás céljaival: az erdők fenntartása, minőségük javítása, területük növelése. Ezek a célok azonban még kiegészülnek egy továbbival: a fenntartáshoz szükséges anyagi források megtermelése, amire a fő célok elsődlegessége mellett lehetőség van. Ebben az esetben tehát egy önfenntartó, közcélú erdőgazdálkodásról kell beszélnünk. Egyformán fontosak a közjóléti és a védelmi célok, a gazdasági bevétel megtermelése csak a fenntartáshoz szükséges költségek biztosításának mértékéig előírás. A cégek jogi helyzetéből adódik - mivel a cégforma gazdasági társaság - hogy a cégtörvény hatálya alá tartoznak, és így ki kell mutatniuk a gazdálkodásuk során keletkező gazdasági eredményt, amely az árbevétel 1-2 %-a körül mozog, csak jelképes eredménynek tekinthető. Ezt az eredményt a tulajdonos az eddigi (immár 16 éves) gyakorlat szerint - miként az egy "profitorientált" részvénytársaság esetében elvárható lenne - nem vonja el, hanem a cég az általa kezelt erdők fenntartására, fejlesztésére, az erdőgazdálkodás folyamatosságát biztosító termelőeszközök beszerzésére fordítja. Így ezeknek az erdőknek a fenntartását nem az adóforintokból kell fedeznie a kezelőnek. Az eredmény növelése sem célja (és nem érdeke) a fenti, minimális elvárásokon felül sem a tulajdonosnak, sem a cég vezetésének. Célja és érdeke viszont a hosszú távú, tartamos, önmagát finanszírozó gazdálkodás folyamatosságának fenntartása, sőt bővítése, általánosságban ezek az évszázados elvek vezérlik ma is az állami erdőgazdaságok munkáját.

A közérdekűséget más tényezők is alátámasztják. Az állami erdőgazdasági részvénytársságok által az államkasszába befizetett milliárdok - hiszen a részvénytárság éppoly adóalany, mint bármely más vállalkozás - az állami költségvetés bevételeit gyarapítják, lehetővé téve így az állami költségvetésből fizetett, védelmi célú erdőgazdálkodás, erdőkezelés fenntartását, folyamatos finanszírozását.

A 2006. évi adatok szerint Magyarország erdeinek 63 %-a gazdasági célú erdő, a másik 37 % legnagyobb részben valamilyen védelmi célt szolgál, kisebb részben közjóléti rendeltetésű. Az első csoportba tartoznak zömmel a magánerdők, valamint az állami erdőgazdaságok által kezelt erdők mintegy fele, ezek másik fele a védelmi cél teljesítése mellett gazdasági feladatokat is ellát, ezek együtt megtermelik a közjóléti és védelmi erdők fenntartásának költségeit. Nagy luxus és felelőtlenség lenne az első csoport (gazdasági erdők) által képviselt arányt csökkenteni, mert akkor az adóforintokból kellene fedezni a fenntartásuk költségeit (miként most a nemzeti parkok által kezelt erdőkét). Más szempontból is káros lenne az önfenntartó kezelésből történő kikerülésük: nagyon sok család, (közvetve) többszázezer magyar megélhetését biztosítják ezek az erdők, míg költségvetési kezelésbe kerülésük esetén csak az államháztartás kiadását növelnék jelentős mértékben. A magánosításuk esetén viszont a közérdek sérülne, amely közérdek most gyakorlatilag közpénzek ráfordítása nélkül teljesül.

Nekünk, erdészeknek tisztában kell lennünk a helyzetünkkel, ismernünk kell a lehetséges érveinket, fel kell készülnünk arra, hogy megvédjük az elődeink által elért eredményeket, folytassuk munkájukat és előkészítsük a terepet az utánunk következők számára a munka folytatásához Magyarország erdőgazdálkodásának érdekében.

Szerző, forrás: Keresztes György
Az írás nyomtatásban megjelent az Erdészeti Lapok 2009.februári számában