Múltidéző: Régi fafeldolgozók Soroksáron II.

Hordógyárak

A kádárok, más néven bodnárok, pintérek olyan kézművesek, akik hordókat, dézsákat, kádakat és különböző egyéb rendeltetésű faedényeket készítettek. A kádár szó délszláv eredetű, a mesterség két utóbbi neve pedig a német Binder (=kötő) szó eltorzult alakja, hiszen sok mester származott a német nyelvű területekről. A német Faßbinder mintájára a XVI-XVIII. században hordókötőnek, borkötőnek hívták őket, mivel a hordókat évente kétszer hajlékony mogyoró-, nyír- vagy fűzfavesszőből való faabroncsokkal "kötötték össze". A XIX. század közepétől terjedtek el a vasabroncsos hordók. A kádárok általánosan használt német neve a Böttcher, de Soroksáron inkább a "Bindér"-t használták.

Nehéz meghúzni a határt a nagyobb iparos műhelyek és a gyáraknak nevezett termelő egységek között. Mindenesetre az olyan sok évtizedig, több generáción át működő kádárműhelyek, ahol 20-30, néha sokkal több ember is dolgozott, joggal nevezhették magukat hordógyáraknak. Ilyenekből kettő is volt Soroksáron.

Zwick Antal és fia hordógyára

Soroksáron már a korai betelepülőkkel megjelent az első kádármester, Kaspar Zwick. Neve az 1753-as adólistán 13 más iparossal együtt már szerepel. Az 1828-as 84 fős iparos listán 4 kádár szerepel. Köztük egy bizonyos Anton Zwick is.

1885-ben a 14 kádárból 3 Zwick nevű is dolgozott a községben. Egyikük Zwick Antal, aki nem született soroksári, mégis ő lett a leghíresebb soroksári kádár. Tiroli nemesi családból származott (sz.1825-30), és 1848-ban alapította műhelyét Soroksáron. 1892-ben az Országos iparos címtár által említett 16 kádár közt van az id. Zwick Antal és fia cég. A Magyar Gyárak és Iparvállalatok Címtárá-ban, 1906-ban a következőket írják Zwick Antal és fia hordógyáráról. (Fő-utcza 174., később Grassalkovich u. 182. és 184., a Török u. sarkán). Alapítva 1848-ban. Kb. 30 munkással dolgozik. Gyártmányai: Bor- és sörhordók, ládák, söripari berendezések. Különlegessége: Hűtőkádak szeszgyárak részére.

Az említett "fia"-ról (Antal) keveset tudunk. Többet viszont az unokákról. József (sz.1872) és János (sz.1873) mindketten nagyapjuknál tanulták ki a mesterséget és külföldi tanulmányutak után, 1900 körül együtt vették át és vitték tovább a Zwick Antal és fia céget, amely több kitüntetést, pl. Milleniumi nagy érem és díszoklevél, vagy Ferenc Józseftől a Kis Arany Érdemkereszt-et nyerte el. 1924-ben, és 1926-ban még így jegyezték a céget.

Eközben 1921-ben József, Zwick József és fia néven modernül felszerelt új céget alapított. 1925-ben a Magyarország Aranykoszorús Mestere címet érdemelte ki, Pásztor András visszaemlékezése szerint azzal, hogy a nagy hordókon kötelező alsó "tisztító" nyílás éleit úgy össze tudta dolgozni magával a testtel, hogy az nem is látszott. Hordóikat szállították Ausztriába, Hollandiába és Argentínába is.

József és János fiai, Z.(Zentai) István és Z. (Zimonyi) János, is tovább folytatták a hagyományos mesterséget a háború utánig, amíg lehetett. Előbbi leánya Zentai Anna művésznő.

Gedeon Ferenc hordógyára

Érdekes, hogy a másik híres kádár sem soroksári származású volt. Gedeon Ferenc 1850 körül született Versecen, az ipart is ott tanulta édesapjától. Soroksárra az 1870-es években jött és 12 évig Zwick Antalnál üzletvezetőként dolgozott. Olyannyira szorossá vált a kapcsolata a családdal, hogy főnöke leányát, Juliannát vette feleségül. Amikor Zwick Antal fiai is kitanulták a kádármesterséget (l.fent) Gedeon önállósította magát. Megvásárolta a Fő utca szemben levő telkeit, és ott rendezte be és indította el 1898-ban üzemét. (Grassalkovich u.187., ma a festékgyár oktatóháza és mintaboltja van ott). Cége számos kitüntetést nyert: 1914-ben és 1925-ben Budapesten aranyéremmel és elismerő oklevéllel, az 1925-ös soroksári Bicentenárium alkalmából két ezüstéremmel tüntették ki. Nem is volt csoda, hiszen a legnemesebb szlavóniai tölgyből készítette hordóit, melyeket Romániába, Bulgáriába és Libanonba is exportált, a lipcsei szeszgyár fő szállítója volt. Itthon ellátta a Polgári Serfőzdét, budafoki és kecskeméti pincéket, stb. Népes családja volt, több fia vett részt az első világháborúban, többen közülük ott, vagy háborúban szerzett betegség miatt, vagy egyéb okból fiatalon meg is haltak.

Gedeon Ferenc, amikor úgy érezte, hogy a hordógyártás kissé hanyatlani kezd, más vállalkozásokba is fogott. Legelőször is komoly borkereskedőkké is váltak. 1926-ban már "hordógyár és borkereskedés"-ként hirdették a céget. Ha már a bor a házban volt, gondoskodni kellett a fogyasztásról is. Béla fiának özvegye 1923-ban kapott "korcsma" ipar gyakorlására engedélyt. Nem sokkal később, 1926-tól újabb házassága, és egyéb okok miatt sógorának Lászlónak (sz. 1900-ban, korábban hadapródiskolát végzett) adta át a - hordógyár Grassalkovich utcai frontján lévő - vendéglő vezetését. Antal (sz.1881) vitte tovább a kádármesterséget, egészen addig, amíg a háború alatt a németek fel nem robbantották az általuk irodának használt vendéglőt és vele együtt a műhely nagy része is elpusztult. Ami szép tölgyfa nyersanyag és egyéb dolgok még megmaradtak volna, azt, mint annyi mindent a kiürített Soroksárról, a szomszédos községek "jó" emberei széthordták.

Szerző: Simongáti Győző

A cikk elkészítésében sokat segített dr. Kertai Edéné (Gedeon Katalin) és Pásztor András. Felhasználtam a Grassalkovich Kör és vezetője Román János által korábban gyűjtött anyagokat is. Köszönöm.

Forrás: SorKözÚjság