A bükk rendellenes gesztesedésének fizikai sajátosságai és hatása a felhasználhatóságára - Apostol Tamás disszertációja, 2005

A hazai erdőivagyon egyik legmarkánsabb képviselője az egyszerűen "bükk"-nek nevezett "közönséges bükk" (Fagus silvatica). A bükk Közép - Európa jellegzetes fája, a bükkel borított terület hazánkban kissé meghaladja a 100.000. hektárt, ahonnan az éves fakitermelés eléri a bruttó 600.000 m3-t.

A hazai fakitermelésnek közel 10%-át a bükkösök adják, de ezt meghaladó jelentőségő e fafaj a furnér és rétegelt lemezgyártásban (75%) és a fűrésziparban (21%). A bükk faanyag minősége szempontjából a legjelentősebb probléma a feldolgozott nagyszámú szakirodalom alapján az álgesztesedés. Az egészséges, gombafertőzés nélküli álgesztes bükköt a gyakorlatban "vörös bükk"-nek is nevezik. Az ún. szürke vagy csillagos álgeszt már gombafertőzött, korhadó faanyag, iparilag nem hasznosítható.

A feldolgozásban és értékesítésben érdekelt, gyakorlatban dolgozó szakemberek leggyakoribb kritikája az álgesztes faanyaggal szemben, hogy: - nem tartós - könnyen reped - egyenlőtlenül szárad - nehezen ragasztható - esztétikailag nem megfelelő mindezek miatt nehezen megmunkálható.

Miután az álgesztesedés a véghasználati fakitermelések rönk választékánál becslés szerint 60 - 70 %-os mértékű, e fahiba gazdasági kihatását nem szabad lebecsülni. Jól rámutat e probléma valódi nagyságára, hogy ha az évi nettó - 220.000 m3 bükk rönk - mennyiség árát szerényen 18.000.-Ft/m3- ben határozzuk meg akkor közel: 4.000.000.000,- Ft/év nemzetgazdasági jövedelem sorsáról beszélünk.

Nem mellékes tehát, hogy az erdőgazdálkodók által megtermelt értéknek mekkora hányadát lehet a továbbfeldolgozásba bevonni. A környezetvédelem elveit figyelembe vevő feldolgozás -mint folyamat- a rönk alapanyag, és számos abból keletkező másodlagos alapanyag bázis együttes hasznosítását jelenti.

E tudományos munka kizárólag a fűrészipari feldolgozásba vont bükkrönkből, másodlagos alapanyag bázisként keletkező fűrészelt álgesztes, vagy részben álgesztes fűrészáru tovább-feldolgozásával, illetve lehetőségeivel foglalkozik, valamint az e lehetőséget megteremtő anyagkutatás a fő célkitűzése. E munka során az "álgesztes bükk", illetve "álgesztes anyag" alatt a szerző mindig az egészséges álgesztű anyagra gondol, kívéve ott, ahol az külön jelzett.

A kutatási eredmények tézisszerű összefoglalása

I. Sokrétű fafizikai vizsgálataim eredményeként megállapítottam, hogy a juvenilis fától mentes álgesztes bükkfa anyagának [fizikai és mechanikai] tulajdonságai egyenértékűek a fehér részekével.

Megállapítottam, hogy a fizikai és mechanikai tulajdonságok tekintetében a juvenilis fától mentes álgesztes bükk faanyaga a gyakorlati felhasználó számára jobb vagy lényegében azonos a fehérbükkével, kivéve a dinamikus terhelésnek kitett helyzeteket [pl: szerszámnyél]. A gyakorlati felhasználó ezen egy megszorítással, felhasználhatja gyártástechnológiájában az álgesztes bükk faanyagát, és terméke az alkalmazott anyag következtében műszakilag csak jobb, esetleg lényegében azonos minőségű lehet a fehér bükkből készült termékhez viszonyítva.

II. Megállapítottam az álgesztes faanyag kopásállóságából és keménységéből fakadó alkalmazás technológiai előnyét a fehér bükk faanyagával szemben.

Bizonyítottam, hogy a juvenilis fától mentes álgesztes bükk faanyaga kopásállóság és keménység szempontjából addicionális előnyökkel bír a fehér bükk faanyagához képest, mivel e tulajdonságok tekintetében szignifikánsan jobb. Ezt az előnyt fokozni lehetséges az álgesztes farészek célirányos fűrészelésével és rajzolat szerinti osztályozásával. Így a gyakorlati felhasználó jobb, kopásállóbb termék előállítására képes.

III. A tartóssági vizsgálatok igazolták, hogy a jelentős thillisz és járulékos anyag berakódásokkal rendelkező álgesztes bükkfa anyagának tartóssága jobb vagy azonos a fehér bükkével.

Az időjárásállósági, kitettségi vizsgálatok azt igazolták, hogy a tömörebb szövetű álgesztes faanyag abiotikus tartóssága nagyobb mint a fehér bükké. A vizsgálati eredmények egyértelműen azt mutatják, hogy gombaállóság szempontjából a fehér és az álgesztes anyag között a gyakorlati felhasználók számára nincs különbség. Mindkét faanyag fajtát bontják a gombák -bár gombafajonként- különböző mértékben és gyorsasággal. A felhasználó számára e tézis azt üzeni, hogy nem az álgesztes faanyag használata a veszélyforrás, hanem a gombafertőzés lehetőségének fenállása termékeik használatával kapcsolatban. Tehát ha a terméktervezés stádiumában eldöntjük, hogy céljainknak megfelel a gombáknak kevéssé ellenálló fafaj is, akkor bátran és egyenrangúan használható az álgesztes bükk fája.

IV. Megállapítottam, hogy az álgesztes és álgeszt mentes bükk szorpciós izotermái közel azonos futásuak és így a kétféle bükkfaanyag együtt szárítható.

Szorpciós laboratóriumi vizsgálatokkal és félüzemi kísérletekkel igazoltam, hogy az álgesztes bükk faanyaga együtt szárítható a fehér részekkel és magával a fehér bükk faanyagával. Megfelelő szárítási menetrenddel igazoltam, hogy e leírt tézis a gyakorlatban üzemi körülmények között is megvalósítható, a célként kitűzött végnedvesség biztonsággal elérhető.

V. Igazoltam a gőzölés színhomogenizáló hatását és e hatás korlátait.

Megállapítottam, hogy gőzöléssel a részben fehér és részben álgesztes anyag szineltérése -megfelelő gőzölési paraméterek betartása esetén csökkenthető. Ez objektív szinméréssel igazolt tény. Ugyanakkor az álgesztre jellemző sötét kontur gőzöléssel nem szüntethető meg.

VI. Laboratóriumi és félüzemi felületkezelési kísérletekkel bizonyítottam, hogy szinhomogenizálás csak sötétebb színárnyalat irányába valósítható meg.

A kísérletek bizonyították, hogy az álgesztes vagy részben álgesztes anyag kémiai szerekkel -a gyakorlat számára elérhető módon- nem fehéríthető egyenletesen. Más felületkezeli szerekkel sem lehetséges a sötétebb részeket egyenletesen világosabbá tenni, azaz a színhomogenizálás eredménye mindig a sötétebb tónus irányába valósul meg. A színhomogenizálás tehát csak az egységesen sötétebb tónus irányába valósítható meg, amikor is a világos részek egyértelműen sötétebbé válnak.

A disszertáció teljes tartalma [83 oldal] innen elérhető (pdf).

Szerző: Apostol Tamás, 2005.