Egzóta fa alapanyagok - pockfa (Guaiacum officinale)

A Zygophyllaceae családba tartozó Guaiacum nemzetségbe tartozó néhány fafaj - bokrok és fák - Amerika trópusi és szubtrópusi övezeteiben honos. A neotropikus, guaiakfajok közül a kereskedelmi forgalomban ismert Pockfa főként a Guaiacum officinale és a Guaiacum sanctum fajokból származik. A fákat Kaliforniában és Floridában dísznövényként termesztik, lassan nőnek, magasságuk elérheti a 20 métert is, de általánosságban kb.10 méter magasra nőnek. A gesztjéből guajacum gyanta nyerhető ki, melyet bizonyos gyógyszerek készítéséhez használtak (és használnak ma is) ezért nem hiába nevezték a XVI. században az élet fájának (lignum vitae).

Guaiacum officinale (LINNÉ)

A Pockfa elnevezés elsősorban Európában terjedt el, de ismert elnevezés a guajak, Franciaországban a bois de gaiac, Angliában és Amerikában lignum vitae, Spanyolországban a guayacan, Kubában palo santo. A "lignum vitae" Jamaika nemzeti virága.

Nem is annyira a minőségi különbségek, hanem a nagyobb méretek miatt keresett a piacon ez a rendkívül nehéz, kemény és tartós fa. A G. sanctumhoz hasonlóan manapság a G. officinale-t is a nagy mechanikus terhelésű alkalmazásokban használják speciális faként. A gesztben található, kenőanyag jellegű gumigyanták teszik erre alkalmassá. A G. officinale a Karib szigeteken, Közép-Amerika egyes részein és Dél-Amerika északi részén honos. Lassan növekszik, és egy örökzöld, szépen virágzó, sűrű, kerek koronájú fává fejlődik fényes, sötét zöld levelekkel.

Alaktan (morfológia)

A G. officinale csak ritkán nő 10 m-nél magasabbra, és a fa szinte mindig számos, hosszú ágból álló, sűrű, lombos koronát nevel. A rövid, gyakran görbe vagy villás törzsátmérője általában 25-30 cm, kivételesen elérheti a 45-75 cm-t. Mint minden guajak fajnál, a hajtások és ágak a csomóknál jelentősen megvastagodnak. Jellemző a fajra a platánhoz hasonló módon, a törzsről vékony, világosbarna pikkelyekben leváló kéreg (G. sanctum: a kéreg hosszában repedezett). Az átellenesen álló, 3,5-7 cm hosszú, párosan szárnyalt levelek 4 vagy 6 száratlan (kocsány nélküli), bőrszerű, szélesen elliptikus vagy tojás alakú, tőben és csúcsnál lekerekített szárnylevélkéket hordoznak.

A G. officinale kora tavasztól az őszbe nyúlóan virágzik és terem. Számos, sugaras felépítésű, nagyon tetszetős, kék virágot hoz. A kivirágzás után a virágzatok hamarosan világoskékké, vagy egészen fehéressé válnak.

A termése lapos, kb. 2 cm hosszú hüvely, mely éréskor narancsbarnává válik és némileg karéjos csúcsot mutat (G. sanctum: a csúcs hegyes). Minden hüvely egy vagy két, kb. 1,2 cm hosszú, barna, húsos, vörös magköpennyel körülvett magot tartalmaz.

FA (anyag)

Felépítésében és anatómiájában a G. officinale és G. sanctum faja messzemenően megegyezik. Az idősebb törzseknek keskeny, világos sárga szijácsa, és egy attól jól láthatóan elkülönülő, levegőn az olívbarnától a barnáig, a feketét megközelítően besötétedő gesztje van. A szijács/geszt közötti átmeneti tartományban zöldes alapelemek vannak beágyazódva. Az évgyűrűk megjelenésére vonatkozó megállapítások a "jól látható évgyűrűk és a nem jelentős növekedési zónák" között váltakoznak. A jelentős gumigyanta tartalom miatt a fának olajos tapintása van; friss állapotban kellemes, aromás illatú.

A G. officinale mindenképp keményebb, legnehezebb és legellenállóbb fák közé tartozik. Ehhez jön még az egyenletesen finom textúrája. Ezek a megállapítások csak a gesztre vonatkoznak, ezzel szemben a szijács kevéssé tartós. A G. officinale 70-80%-ban elnyúlt rostokból és rosttracheidákból áll össze, ezek hosszúsága 440 ... 590 ... 830 mikrométer. A többnyire egyedül megjelenő tracheák szétszórtan vannak elosztva, arányuk 7-13%. A bélsugarak még lupéval is alig felismerhetőek. Egy rétegűek és 4-6 sejtcsoport magasak.

Elterjedés és rendszertani osztályozás

A Nyugatindiai-szigetek, a közép amerikai partok (főként Panama, Honduras) és Dél-Amerika egyes északi részeinek (Venezuela és Kolumbia partjai) fafaja. A Nagy-Antillákon a G. officinale és a G. sanctum természetes élőhelyei átfedik egymást. Alaktanilag könnyen megkülönböztethetőek. A többi guajac faj is a középamerikai térségben honos:

G. coulteri (GRAY): Mexikó csendes-óceáni partja.

G. guatemalense (Planch. ex Rydb): Nicaragua nyugati részén, feltehetően fajkereszteződésből alakult ki.

G. unijugum (BRANDEGEE): Alsó-Kalifornia déli részéhez kötődik.

G. angustifolium (ENGELM) texasi guaiacum: Texas, észak kelet-Mexikó. Ezeknél a fajoknál a fajközi differenciálódásra vonatkozóan konkrét adatok nem állnak rendelkezésre.

Felhasználás

A G. officinale fáját már régóta nagyra becsülték, mert nagyon fontos felhasználási célt is szolgált, melyekben legalábbis időnként alig volt helyettesíthető. Az egyik az, hogy szélsőségesen nagy keménysége, magas fajsúlya, időjárás-, sósvíz-, és fapusztító organizmusokkal szembeni ellenállóképessége miatt nagy mechanikai igénybevételekre alkalmas műszaki alapanyag. Másrészt a geszt gyógyhatású alapelemei (pl. gumigyanta) hatásos gyógykészítménynek (therapeatikum) bizonyultak egyes, addig gyógyíthatatlan betegségekre. Míg a műszaki alkalmazás ma is jelentős mértékkel bír, a gyógyászati felhasználás 200 évvel ezelőtt terjedt el széles körben. A guajakfát (vagyis a G. officinale és a G. sanctum fáját) mind a mai napig szélsőségesen magas áron forgalmazzák. Az egyes összetevőiből manapság likőresszenciát is előállítanak, de a parfümök összetevőiként is gyakran szerepel.

A fapiacon általában a G. officinale-ból származó pockfa 0,3-3m hosszú és 50 cm-ig terjedő szélességű fűrészelt rönkként (bull) jelenik meg. Vízturbinák csapágyaihoz, továbbá csigasor-görgők, fogaskerekek, kalapácsok, gyalutalpak, tekegolyók stb. gyártására használják. Általánosságban minden guajak-faj fája alkalmas az említett célokra. Ezzel együtt a G. officinale-ból nagyobb a kínálat, ezért uralja a piacot. A fa nehezen hasítható, rosszul pácolható, viszont a szárításával nincsenek alapvető problémák, mert alig hajlamos a repedezésekre és jól polírozható.

Guajacum sanctum (LINNÉ)

A Bahamák nemzeti fája. Az egyes országokban ismert kereskedelmi elnevezései többnyire megegyeznek a Guaiacum officinale-val, angol nyelvterületen roughbark (durva kérgű) lignum vitae néven különböztetik meg. A Guajacum sanctum Karibia faflórájához tartozik. A fa örökzöld és kifejezetten jelentéktelen kinézetű. Kis méretei ellenére az elmúlt évszázadokban a legkedveltebb és legintenzívebben felhasznált neotrópusi fafajok közé tartozott. Kedveltségét szokatlanul nehéz, kemény és tartós fájának köszönheti, melyet pockfa néven világszerte exportáltak, és nagy mechanikai igénybevételnek kitett készülékek, eszközök előállításához használtak.

Ennél még elterjedtebb volt az olajban gazdag geszt népgyógyászati felhasználása. A "sanctum" fajnév erre a felhasználásra vonatkozik. A G. sanctum ma már a kihalással veszélyeztetett fajok közé tartozik és nemzetközi védelem alatt áll (CITES II.).

Alaktan (morfológia)

A G. sanctum igen lassan növekszik, és élete végéig egy kicsi, éppen csak l0m magas, göcsörtös, erős, rövid törzsű, sűrű, széles koronájú fa marad, a törzsátmérő kisebb, mint lm. Az életkoradatok becsléseken nyugszanak, mert évgyűrűk nem alakulnak ki. LITTLE felfogása más, ő jól észrevehető évgyűrűkről beszél, de zez sem ad életkoradtaokat. Az ágak szélesen kinyúlnak vagy lefelé lógnak, a hajtások a csaomóknál jelentősen megvastagodottak.

A fiatal hajtásokon kezdetben egy zöld, rövid szőrökkel borított héj keletkezik, mely a második évben fehéressé válik. Az idősebb törzsek kérge szürke színűen merőlegesen barázdált, belül azonban világosbarna.

A párosan szárnyalt, fénylően sötétzöld, 6-8 cm hosszú leveleknek tőben két, kicsi szőrös melléklevele van, melyek a nyár folyamán lehullanak. A 6-10 épszélű, 1,5-2,5 cm hosszú és 1,3-1,8 cm széles, az elliptikustól a fordított tojás alakú, enyhén aszimmetrikus szárnylevélkék tőben kicsúcsosodnak a végen egy apró csúccsal. A csak rövid virágzási idő az új levelek kihajlása után kezdődik, és márciustól áprilisig tart. A sugaras felépítésű, világoskék virágzatok egyesével vagy kis számban ülnek a hajtás legfelső levélhónaljaiban, nevezetesen karcsú, 1,8-2,5 cm hosszú, rövid szőrökkel borított kocsányokon. Termése egy szélesen tojás formájú, kihegyezett csúcsú, ötlebenyű hüvely, mely viszonylag hosszan zöld marad, és többnyire szeptember, november között érik be (hossz: kb. 1,4 cm, szélesség: kb. 1,2 cm). Általánosságban 4 vagy 5, sötétbarna vagy fekete, mintegy 1 cm hosszú magot tartalmaz. Minden magnak égővörös, csak alig húsos magköpenye van.

Fa (anyag)

A G. sanctum pockfájának tulajdonságai hasonlóak a G. officinale-hoz. Az igen kemény, nehéz (nyerssűrűség = 1200 kg/m3) és tartós fának feltűnően vastag, világossárga szijácsa és levegő hatására sötétolív barnára, vagy barnára sötétedő gesztje van. A geszt gazdag gyantához hasonló alkotóelemekben (hányaduk 30%-ig terjed), melyek jellegzetes illatot bocsátanak ki és mechanikus igénybevétel esetén a fában kenőanyagként hatnak. A bélsugarak szabad szemmel alig felismerhetőek. Az összetevő anyagok a Guaiac-gyanta gyógyítóhatásához is hozzájárulnak. Elterjedés A G. sanctum a Karib-szigetek (Antillák) és Közép-Amerika faja, a Nyugat-indiai szigeteken, a Bahamákon, Kubában és Florida déli részén (Florida Keys), valamint Yucatan, Guatemala, Honduras és Costa Rica egyes részein fordul elő természetesen.

A G. sanctum mára annyira ritkává vált, hogy a fajnak gazdasági hasznosítás szempontjából már nincs jelentősége. 400 évvel ennek inkább az ellenkezője állt fenn, hiszen a fát (a G. officinale-val együtt) 1508-tól kezdve magas árakon forgalmazták a világpiacon - egyrészt a kemény, ellenállóképes kézműves és ipari felhasználás a miatt, másrészt a nemi betegségek gyógyítására alkalmas, nagyra becsült, speciális gyógyszerként. Mintegy 200 éven át igen élénk piaca - különösen Európában, ahol a pockfát (Lignum Vitae) erre a célra súlyra árulták. Az éterrel és alkohollal a forgácsból kivont Guaiac-gyant a (Guaiaci resin) is gyógyító jelentéssel bírt.

Igazán mutatós virágzata és sűrű, fénylő, sötétzöld lombozata miatt a G. sanctum Dél-Floridában díszcserjeként meghatározott kertészeti jelentőséget is nyert.

Írások további exóta faanyagokról:

Egzóta fa alapanyagok - nagylevelű mahagóni

Egzóta fa alapanyagok - Merbau

Egzóta fa alapanyagok - Afrormosia elata

Zoltán György, Zol-Gém Kft.

A fenti írás megjelent a Magyar Asztalos 2010/01. számában