|
|||||||
FATÁJ archívum:
FATÁJ-online
A pdf-ekhez az Acrobat Reader itt tölthető le: |
2010-07-28
Egzóta fa alapanyagok - bubinga (Guibourtia tessmannii) A bubinga kereskedelmi néven ismert Guibourtia nemzetségbe tartozó Guibourtia tessmannii (Harms) fafaj szintén annak a Leguminosae családnak a tagja, amelybe paliszanderek is tartoznak. A közel 20 fafajt számláló nemzetségből több fafajt is bubinga névvel illetnek, de közülük a G. tessmannii a legismertebb. A nemzetközi fakereskedelemben a vörösesebb származékokat kevazingónak is nevezik, Kamerunban az essingang és okweni név is gyakori. Gabonban a helyiek ovang-nak nevezik a fát, Kongóban waka a neve. Németországban nyugat-afrikai rózsafa néven forgalmazzák. Zimbabwe-ban és Angolában egy másik Guibourtia-faj (G. coleosperma) is elterjedt, ez jobban ha- sonlít a dióra, kereskedelmi forgalomba mussibi, rodéziai kopálfa vagy muzuale néven kerül. A rnutenye és az ovengkol is guibourtia-faj. Az ugyanilyen jellemzőkkel és igen ha- sonló kinézettel rendelkező fák, melyeket gyakran összetévesztenek a bubingával: didelotia sp. (gombe), pterocarpus sp. (pl. padauk), brachystegia, copaifera religiosa és copaifera salikounnda.
Előfordulás A bubinga Nyugat-Afrikában terem Kelet-Nigériától Gabonon át a Kongói Köztársaságig. Elsősorban a Kameruntól Kongó északi részéig terjedő száraz termő- helyeken található meg a g. tessmannii, innen kerül forgalomba a legtöbb bubinga fa. Gabon nedves övezetében a Guibourta pellegriana a gyakoribb. Ebből a fajtából származik a Gabon-kevazingo-nak nevezett fa. A fő termőterületek Frnand-Vaz körzetében koncentrálódnak. Kevésbé jelentős a g. demeusei, mely az áradásos parti sávokban és a Kongó- és mellékfolyói mocsaras völgyeiben terem. Szinte mindegyik faj egyesével vagy csak kis csoportokban nő.
Faleírás Minden bubinga faj közepes magasságú (20/30/40m) fa, kevés, de jól kihangsúlyozott, magas gyökérfővel. Az igen egyenes és hengeres törzsek átmérője 80-tól 160cm-ig terjed, és nagyobb fák esetében gyakran 20m-ig ágmentesek. A meglehetőst vastag, szürke kéreg érdes és a szijácsról könnyen, kis pikkelyekben válik le. A g. pellegrini bevágásánál vöröses guminedv választódik ki.
Fa(anyag)leírás A geszt rózsaszín-barnásvörös és több- nyire sötét ibolyakék erezésű. Egyszerű, csíkos és tarka bubinga-fát különböztetnek meg. Ez utóbbi azt jelenti, hogy rostok futása hullámos, ezt nevezik virágnak. Az 5-7cm vastag szijács színárnyalata sápadtabb, gyakran közel világossárga, miáltal jól megkülönböztethető. A fának sűrű, finom struktúrája van. A számos, közepes nagyságú trachea többnyire egyesével oszlik szét, és gyakran sötét, vöröses, cserzőanyaghoz hasonló tartalmuk van. Tangenciális metszetben csavart vagy nagyon rövid pórusbaráz- dáknak látszanak. A világosabb hosszanti parenchyma a pórusokat szemformájúan, vagy az évgyűrűket elhatároló finom szalagokként veszi körül. A finom, világos, keskeny bélsugarak homlokmetszetben szabad szemmel alig felismerhetőek, radiális metszetben világos tükröt képeznek. Gyakran lép fel csavart növés és egyéb rostelhajlás. A bubinga egy szívós, szilárd és meglehetőst kemény fa, 0,92 g/crn3 nyerssűrűsége és az 1100kg/ m3 leszállítási rönksúly okán a nehéz fák közé tartozik. A kevazingo frissen 15%-kal nehezebb. Az átlagos térfogatzsugorodás: térfogat 14,1%, húr 8,6%, sugár 5,3%.
Feldolgozás és felhasználás Minden bubinga fának kimondottan jó statikai és dinamikus szilárdsági tulajdonságai vannak. Súlyukhoz viszonyítva jól hajlíthatóak, lökés- és ütésellenállók. Ezt a fát keménysége ellenére viszonylag egyszerűen lehet megmunkálni jól fűrészelhető, gyalulható és késelhető. Fűrészelésnél mintegy 18 fokos, 25 mm-es fogazás ajánlott 24-26 m/s vágósebesség mellett. A fa lassan, de nehézségek nélkül szárad, ritkán vetemedik, túl szárazon történő tárolás esetén hajlamos a repedezésre és viszonylag jó állóképessége van. A rendkívül dekoratív bubinga fából értékes, finom, tarka vagy sávozott luxusfurnért állítanak elő. A furnérvastagság nem lehet 0,7 mm-nél kevesebb, mert bolyhossága miatt erősen meg kell csiszolni. Továbbá a fa keménységé és sűrűsége miatt viszonylag hosszú gőzölési idő szükséges, így nyerhető sima furnér. Furnérozásnál gyakran kellemetlenek a gyanta erek/ táskák. A gőzölés és feldolgozás során is óvatosan kell eljárni, mert a furnérlevélkék könnyén elszíneződnek. A bútorgyártásban a bubinga furnért különösen luxus hálószobák külső és belső furnérozására alkalmazzák szívesen. Enyhén gátló hatású alapelemek megléte nagyon szép fényt vesz fel. A gyalult felületek fénylenek. Jól szegelhető és csavarozható, s azok szilárdan is tartanak. Esztergálásra is jól felhasználható. Alkalmas továbbá intarziák és burkolások készítésére és lúgállósága okán ecset- és késnyélnek is jó. Gyöngyöket és fuvolákat is szívesen készítenek belőle. Megemlítendő még, hogy a fa kopálgyantát válászt ki, mely a lakkgyártás fontos nyersanyaga.
Export- import gazdaság Magas termesz ellenálló képessége miatt Afrikában a bubingát szívesen használják a vasútépítésben, Kamerunban pl. a talpfák 32%-a bubinga. Németországi behozatala a magas ár és az ízlés- és divatváltozás okán a háború után csak alacsony szinten kezdődött újra. A fő felvevő Japán, ahol főként késfurnérnak dolgozzák fel. Európában is van folyamatos érdeklődés utána, főként, ha "Pommelé-struktúrájú".
Írások további exóta faanyagokról: Egzóta fa alapanyagok - Pockfa Egzóta fa alapanyagok - Nagylevelű mahagóni Egzóta fa alapanyagok - Merbau Egzóta fa alapanyagok - Afrormosia elata Zoltán György, Zol-Gém Kft. A fenti írás megjelent a Magyar Asztalos 2010/03. számában
|
| |||||
|