Elmúlt szép világ - problémamegoldás akkor és most

Akkor volt szép világ az asztalosságban, amikor az ember festetlenül vitte el az ablakot a műhelyből. Megmondom miért. Mert sokkal hamarabb meglett az a valami, mondjuk ablak.

Aztán amikor az ember a saját ablakát festette, megvette a legjobb festéket, sőt alapozót, szépen kicsiszolta, addig kente, amíg megunta. De büszke volt munkájára és teljesen más szemmel nézte az ablakot. Mert hát ő is adott valamit a házba. Azt mondja, az ablakokat én festettem. S szakember módjára évekig fogja mesélni, miként vette meg a legjobb lenolajat, aztán a legjobb festéket és hogy nem akármilyen ecsettel kente le. Dicsérni fogja az ablakát, mert az ő munkája is benne van. Sőt, ha már eggyé lett a teremtményével, gondoskodni is fog az ablak karbantartásáról.

Jó volt ez nekem asztalosnak, mert manapság mindent fényesre kell festeni. Azt mondja a kliens, ne prickoljak vele otthon, fesd már le te. Ha valami nem záródott rendesen a régi szép letűnt időkben végzett ablakoknál, könnyen ráfoghattuk, hogy valamit a festéssel elrontott a kedves kliens.

Persze én nem követtem ezt a szaki tanítást, nem azért, mert én semmiféle tanítást nem akarok elfogadni, hanem csak azért, mert ha egy kliens jön és azt mondja nekem egy régi időben legyártott ablakra, hogy nem csukódik rendesen, akkor nem tudom azt mondani neki, mint a mesterek, hogy hát uram, nem én festettem, sajnálom, ki tudja, mit csinált vele? Nem. Én az a fajta vagyok, hogy elmegyek és helyrehozom a hibát. És ezért kellett nekem jobban dolgozni és arra is gondolni, hogy ha bénán is festi le az ablakait, ne jöjjön vissza hozzám. Mindig elmondtam nekik, mire ügyeljenek, amikor festenek.

A régi szakik szidtak, hogy mindennek van egy etikája és módszere. Mert ha én a szájukba rágom a megoldásokat, akkor a szakma elveszti a misztikumát és jelentőségét. És akkor a szaki nem fontoskodhat. Ezek a dolgok akkor nekem nem voltak világosak. Ma egyre világosodik.

Mert ha egy asztalos könnyedén kezeli a dolgokat és majdnem mindenre egyszerű megoldást talál, a kedves kuncsaft úgy érzi át van b****a. Hogy lerázták. Hogy nem akarta az asztalos idejét rászánni. Hogy flegmából csinálta. Ez biza baj. És ez a baj rajtam van, mint az állandó esőzés Angliában.

Visszagondolva, talán baj volt mindenre azt mondani rögtön, hogy igen, ezt három millióból meg lehet oldani. Baj. Mert a kliens tudja, hogy ez máshol nyolc millió. És sokkal többet fontoskodnak körülötte. Baj, mert ez sokkal több pénzt hozhatott volna a kasszámba.

Most, hogy annyiféle ablak van a piacon, az emberek onnan vásárolnak, ahol többet fontoskodnak körülöttük. Nem is igazán az ár számít, hanem a kiszolgálás. Kisuvickolják a seggét vagy sem? Ha kisuvickolják, akkor jó az ablak is. Ennyire szeretet éhesek az emberek. Meg is vásárolnák, ha lehetne.

Muzsi Attila, Forrás: száradafa