|
|||||||||||||||||
FATÁJ archívum:
FATÁJ-online
A pdf-ekhez az Acrobat Reader itt tölthető le: |
2011-06-10
Egzóta fa alapanyagok - Ebiara/berlinia
A leggyakoribb berliniafajok a b.bracteosa és a b.grandiflora, ám van még egy sor más faj - pl. b.heudelotiana, b.auriculata, b.sonfusa -, melyek olyannyira hasonlítanak egymásra, hogy rendszeresen összetévesztik őket és vegyesen kerülnek exportálásra. Előfordul, hogy a macroberlinia - és tetraberlinia - fajokkal is összetévesztik. Az alábbi következő leírás elsősorban a b.grandiflora és b.bracteosa fajokra vonatkozik.
Előfordulás Az ebiara egész Nyugat-Afrikában elterjedt, állományai megtalálhatók Sierra Leonétől Kongóig. A berliniafajok minden erdőformációban képviseltetik magukat, az örökzöld esőerdőktől kezdve a száraz szavannarégiókig. Az esőerdőkben főként b.bracteosa található, a b.grandiflora a szárazabb termőhelyeket részesíti előnyben. A kutatások azt mutatják, hogy pl. Nigériában négyzetmérföldenként (256 ha) akár 700, 60 cm feletti átmérőjű berliniafa nőhet, ebből is látható, hogy milyen szélesen elterjedt ez a faj. Nyugat-Gabonban 1,5 m3/ha export berlinia bracteosa fával számolnak. Fa(növény)leírás Az összes berliniafaj közepes nagyságú (max. 35 m magas) fa, 60-100 cm-es törzsátmérővel. A viszonylag rövid, többnyire jól formált törzs átlagosan csak 10 m-ig ágmentes. Kis gyökérfői vannak. A mintegy 1 cm vastag, szürke-sárga-gesztenyebarna kéreg erősen repedezett és pikkelyekben hámlik le. Kivágáskor a fa világossárga-barna, enyves nedvet választ ki.
Fa(anyag)leírás A nagyon vastag - gyakran 10 cm-es - használhatatlan szijács világosvörös - vörösesszürke színével jól megkülönböztethető a kivágáskor erősen vörös geszttől. Ez utóbbi fény hatására mélyvörösre/okkersárgára változik, de ezt követően lényegesen színtartóbb, mint a többi afrikai fafaj. Jellegzetesek a szabálytalan távolságokban (5-10 cm) meglévő intenzív, ibolyakék sávok vagy erek, melyek a fát nagyon dekoratívvá teszik. Esetenként előfordulnak olyan törzsek, melyek fája keresztül-kasul fehéres és erős szaga van. A nem túl nagy számban megjelenő, nagy tracheák esetenként világos ingrediensekkel telítettek, homlokmetszetben jól felismerhetők. A raktározósejtek világos, szemformájú mezőkként veszik körül a pórusokat, az évgyűrűket keskeny, ívelt szalagként határolják. A finom, heterogén bélsugarak homlokmetszetben csak lupéval láthatóak, tangenciálisan ferde, lépcsőzetes elrendezésükről ismerhetők fel. Az ebiara struktúrája elég durva, nagyon szabálytalan rostfutással. A gyakori csavart növés miatt hajlamos a szálkásodásra. Az elöregedett, vastag törzseknél a rosttörékenység nem ritka. A fában sötét színű, gumijellegű, beszáradt növényi nedv sávok is létrejönnek, melyek megnehezíthetik a megmunkálást. Az ebiara nyerssűrűsége (Q12) 0,65 és 0,8g/cm3 között van, a friss rönkfa berakási sűrűsége 850-950 kg/m3. Az átlagos térfogat-zsugorodás (ßv) mintegy 14% (ßt=8,5%, ßr=4,5%).
Feldolgozás és felhasználás Az ebiara egy közepes keménységű, közepesen nehéz és nagyon tömör fa. A tölggyel összehasonlítva szilárdsági tulajdonságai azt szinte minden tekintetben felülmúlják. Összességében jó a rugalmassága, jól hasítható, ütés esetén azonban könnyen törik. Az ebiara rönkként és fűrészáruként is tartós. Lassan, de problémamentesen szárad. Csak ritkán fordul elő csekély repedezés vagy vetemedés. A geszt meglehetőst ellenálló a rovar- és gombafertőzésekkel szemben, a szijács könnyen impregnálható. Az ebiara csak közepesen időjárásálló. A hullámos rostfutás és a gyakori csavart növés ellenére is a fa minden szerszámmal könnyen megmunkálható, minden nehézség nélkül polírozható, lakkozható és enyvezhető. Radiális oldalon hajlamos a hasadásra. Csavarozott és szegelt kötéseknél óvatosan kell eljárni, előfúrásra van szükség, de ezt követően a kötések jól tartanak. Az ebiara jó lenne hántolásra és késelésre, de a durva pórusok miatt csak külső/fedő/borító színfurnérnak megfelelő. Erőteljes színezete miatt főként a műbútorasztalos-iparban kedvelt, ahol dekoratív rajzolata miatt nagyra becsülik. Tömörfaként a kül- és beltéri építésben is használják, közepes igénybevételre szerkezeti faként is feldolgozzák. Származási területein az ebiarát elsősorban talpfának, bányafának és kikötőépítő fának használják. A vagon- és járműgyártásban, valamint öntözőcsatornaként is bevált. Az ebiara jó tölgyhelyettesítő.
Export- és importgazdaság Bár az ebiarát tömörfaként már sok éve, folyamatosan hasznosítják Nagy-Britanniában, más európai országok csak csekély mennyiségben importálják. A német importpiacon ez a fa a sipo, doussie és iroko helyettesítője lehetne, a kedvező szállítási lehetőségek (főként Kamerunból) adottak.
Írások további exóta faanyagokról a FATÁJ felületén: Egzóta fa alapanyagok - Afrormosia elata Egzóta fa alapanyagok - Afzelia/Douissé Egzóta fa alapanyagok - Avodire Egzóta fa alapanyagok - Azobe/Bongossi Egzóta fa alapanyagok - Bubinga Egzóta fa alapanyagok - Ceiba/Fuma Egzóta fa alapanyagok - Fekete dió Egzóta fa alapanyagok - Mahagóni (nagylevelű) Egzóta fa alapanyagok - Makoré Egzóta fa alapanyagok - Merbau Egzóta fa alapanyagok - Niangon Egzóta fa alapanyagok - Nyatoh Egzóta fa alapanyagok - Okoume Egzóta fa alapanyagok - Pockfa Zoltán György, Zol-Gém Kft. A fenti írás megjelent a Magyar Asztalos 2011/05. számában
|
|
|