Dr. Szőnyi László 90 éves

Szőnyi László otthonában, könyvei közt.

1972-ben, mikor a hazai erdészeti kutatás 75 éves volt, és ennek alkalmából "Vadas Jenő" emlékérmet kapott, így írt róla Az Erdő:

Dr. Szőnyi László. Erdőmérnök, a mezőgazdasági (erdészet) tudományok kandidátusa, címzetes egyetemi tanár, az Erdészeti Tudományos Intézet tudományos főosztályvezetője; az erdőtelepítés, erdészeti növénynemesítés növénynemesítés, erdészeti talajvédelem és vízgazdálkodás területén végez kutatómunkát. A területhasznosítás fokozását és a környezet védelmét szolgálják a bányahányók fásításával kapcsolatos kutatási eredményei. Vizsgálva az erdők vízlefolyást befolyásoló hatását, kiemelkedő eredményeket ért el a lejtős területek eróziójának meggátlásában. Mint a "Fenyőtermesztés" középtávú komplex kutatási célprogram vezetője, az új tudománypolitikai irányelvek megvalósításában rendkívüli szervezőkészségről tett bizonyságot. Jelentős részt vállal a magyar erdészeti kutatómunka külföldi elismertetésére irányuló erőfeszítésekből. Mintegy 50 tanulmánya jelent meg a hazai és külföldi szaklapokban.

1981-ben dr. Tompa Károly az alábbiak szerint kívánta őt bemutatni Az Erdő olvasóinak, de e szándéka csak később vált valóra. (Az elsárgult íráson néhányszavas megjegyzés: a megbeszéltek szerint közlése elmarad.) Végül ez az írás az Erdészeti Lapok 1993. novemberi számában jelent meg.

Az Erdő olvasótábora meleg szeretettel köszönti dr. Szőnyi László címzetes egyetemi tanárt, a mezőgazdasági (erdészet) tudományok kandidátusát közelmúltban betöltött 60. születésnapja, illetve nyugállományba vonulása alkalmából.

Szőnyi László, miután 1943-ban megszerezte jeles erdőmérnöki oklevelét, néhány évig egyetemünkön oktatott, illetve különböző erdőigazgatóságokon út- és vasútépítési munkakörben dolgozott. Majd évekig tanított a szeged-királyhalmi erdész szakiskolában. Utána a minisztériumban az erdészeti közép- és alsófokú oktatás ügyeit intézte. 1954-től az ERTI kutatója, több mint két évtizeden át. Utolsó munkaéveit ismét a minisztériumban, majd az Erdőrendezési Szolgálatnál töltötte.

Kiemelkedő kutatómunkájának első időszaka a szélsőséges termőhelyek feltárására, vízgazdálkodására, telepítéstechnikájára esett. Ezt a munkát 1959-ben "A bányaműveléssel érintett területek újrahasznosításá"-ról megvédett kandidátusi disszertációja zárja le.

Ezután kutatómunkájának súlyát a gyorsan növő fenyőfélék, a fekete-, duglász- és lucfenyő nemesítésére helyezte. Elévülhetetlen érdeme, hogy a négy legfontosabb világnyelv közel anyanyelvi szintű művelésével a magyar erdészeti tudományos munkát a világ élvonalbeli kutatótevékenységének sorába hozta. Sokrétű kutató és tudományszervező munkássága - a nemesítésen kívül - kiterjedt a maggazdálkodásra, a szaporítóanyag-termelésre, a vegyszeres növényirtásra, a kopárfásításra, az erdészeti hidrológiára stb.

Nagyon sok külföldi tanulmányutat tett, részt vett különböző FAO, IUFRO bizottsági üléseken, a FAO megbízásából filmet készített a magyar fenyőnemesítésről stb. Legnagyobb nemzetközi elismerése 1967-ben érte, amikor megbízták az IUFRO nemzetközi klónvizsgálatok koordinálásával.
Közel 50 tudományos dolgozat, számos könyvrészlet jelzi gazdag irodalmi munkásságát Külföldi és hazai szuggesztív előadásait mindig fontos eseményként tartjuk számon. Szőnyi László 1968-tól az EFE címzetes egyetemi tanára, de több más agrár-felsőoktatási intézményben is évek hosszú során át tanított.

Több minisztériumi és kormánykitüntetésének őszintén örülve, meggyőződésünk, hogy Szőnyi Lászlót jó emberi tulajdonságaién, kiemelkedő szakmai munkásságáért ezután is az egész erdésztársadalom őszinte szeretete, nagyrabecsülése fogja övezni. Valamennyien további jó egészséget kívánunk neki, hogy még sokáig munkálkodhasson a magyar erdőgazdaság fejlesztése érdekében.

Sopron, 1981. szept 15. Dr. Tompa Károly

Ugyanebben az 1993. novemberi Erdészeti Lapokban Kertész József, az OEE alelnöke pedig így köszöntötte:

Születésnap
Családi, baráti és munkatársi körben, a mátrai Nyirjespusztán köszöntöttük dr. Szőnyi Lászlót 72. születésnapján. Ennek az alkalomnak az is időszerűséget adott, hogy 25 évvel ezelőtt kezdte el munkásságának nagy alkotását a IUFRO nemzetközi lucfenyő származási kísérletét.

1968-ban az ERTI osztályvezetőjeként, széles körű nemzetközi kapcsolatai révén és szívós, kitartó munkája nyomán sikerült megvalósítania a kísérletet. Európa fenyőzónáiból, 1100 származási helyről gyűjtött magból Hamburg mellett 4 évig nevelték a csemetéket. Ezek kerültek a nyirjesi tizenegy darab 1 ha-os parcellába, egy letermelt rontott erdő helyére. Ez lett Európában a legnagyobb, a legteljesebb kísérleti terület. E nagyméretű munkát Laci bácsi szervezte, fogta össze az Újvári házaspár segítségével. A százas nagyságrendű kutató és munkás csapat összehangolt tevékenységének eredménye nemcsak az erdészeti kutatásban, de a gyakorlati erdőgazdálkodásban is nagyra értékelhető. A korábbi években az erdésztechnikus jelöltek, az erdőmérnök-hallgatók tanulmányútjaikon megcsodálták, magukba szívhatták a kutatás és a gyakorlat remek ötvözetét.
E "fenyvessé sűrűsödő" ültetvény méltó helyet nyújtott a köszöntéshez. A lucok között sétálva régi emlékek elevenedlek meg, még könnyet is csaltak a szemünkbe.

Ez a nap követendő példája lehetne a közös munka értékelésének, az összefogás eredményének és egymás megbecsülésének.
Nyírjesből Rudolf-tanyára is elmentünk, ahol meghatottan álltunk az erdészház falán elhelyezett emléktábla előtt. Barátai és tisztelői id. Zádor Oszkár képmását vésették kőbe, jeléül az elődök becsülésének.

A születésnap kapcsán el kell mondanom még néhány dolgot Laci bácsi egyesületünkért végzett tevékenységéből. Tolmácsként, szakvezetőként járja az országot a hazánkba látogató külföldi csoportokkal.

Erdőgazdálkodásunk gondjait eredményeit mutatja be, nagy szakmai tudással, szeretettel, odaadással, egyedülálló zamattal, fáradhatatlan energiával.

Legutóbb a kaposvári Vándorgyűlésen a görög szinkrontolmácsolásával azokat is ámulatba ejtette, akik ismerték német angol, orosz, francia nyelvtudását. Különleges élmény vele együtt részt venni külföldi tanulmányutakon. Itthoni és külföldi csoportvezetéseit hazánk és Európa országai történelmének, kultúrájának és emberi értékeinek bemutatása színesíti. Mindig, mindenütt hangsúlyozza hazánk rangját, eredményeit:
"Mi Európában vagyunk, nem kell odamennünk." Szőnyi Laci bácsi méltán lehet mesterünk és példaképünk, aki életével bizonyítja, hogy minden munkakörben meg lehet találni jobbító feladatainkat.

Fenyősmorgással, erdészszívvel, Isten áldásával kívánunk jó egészséget a munkájához, minden tevékenységéhez.

Kertész József OEE alelnök

Dr. Szőnyi László szakmai életútját eredményeit annak részleteivel csak ennél hosszabb írásban lehet bemutatni ami helyett szólnék néhány szót én is, akinek Laci bácsi az első közvetlen főnöke volt 1975-ben.

Kezdem egy kis munkával: Igyekeztem összeszedni dr. Szőnyi Lászlónak Az Erdőben és az Erdészeti Lapokban megjelent írásit, illetve néhány vele kapcsolatban ott megjelent írást, melyek felsorolása itt olvasható, kapcsolókkal az eredeti szövegekhez.

Nos, nagy szerencsém volt, hogy nála dolgozhattam, a sokoldalú, nagy tudású, mindenre nyitott embernél. 75-től 79 végéig tartott ez a MÉM-ben, amikor elérkezett az éppen soron lévő átszervezés. Ő az Erdőrendezési Szolgálathoz távozott, én a FÜRLEHO-hoz kerültem. (Majd vissza a MÉM-be, amit a FAGOSZ követett.) '81 tavaszán angolórára jártam hozzá reggel 7-re a Szolgálat Erzsébet fasori épületébe. A MÉM EFH-n dolgozva egy idő után nekem jutott a feladat, hogy az EGB Fabizottság ülésein részt vegyek, illetve a kapcsolattartás e testülettel (statisztikák, jelentések). 1990. tavaszára Magyarországra esett a választás, hogy házigazdája legyen a Fabizottság többnapos éves nagy tanulmányútjának. Laci bácsi segítségét kértem, amiből ismét tartós munkakapcsolat lett. A tanulmányút nagyszerűen sikerült.

Jött a változás, létrejött a FAGOSZ, igény volt a tanulmányutakra, '91-'95. között évi 2-3, de volt hogy 4 utat szerveztünk, melyeken mindig Laci bácsi volt a csapat főnöke, tolmács, idegenvezetője, ismeretterjesztője. Amerre mentünk, a kulturális és szakmai ismeretek terén kifogyhatatlan volt. Pontos forgatókönyv, minden alaposan előkészítve, az út után pedig minden szál precízen elvarrva. A sok útról és más eseményről nem lehet e cikk keretében beszámolni, ezért álljon itt csak néhány kiragadott kép.

1992. áprilisában a franciaországi tanulmányúton.

1992. őszén a ny-németországi tanulmányúton.

1993. áprilisában Olaszországban jártunk a nyártermesztés tanulmányozására.

1993-ra az NDK már "egykori" lett az egyesüléssel, Czebei Sándor, akkori elnökünk pedig váltig mondta: ne csak nyugatra járjunk, nézzük meg más "volt táborbelieknél" mivel járt a változás.

Még Izraelben is jártunk és nem csak követ és fátlanságot, de erdőket is láttunk, amiről Király Pál írt többrészes cikket az Erdészeti Lapokba. (Szőnyi László a fölső sorban jobbról a harmadik. Ez az a ritka alkalom, amikor hallgatja és nem ő tartja az ismertetést.)

A FAGOSZ 1992-ben lépett be az Európai Faipari Szövetségbe (CEI-Bois) és 1994-ben mi voltunk e szervezet éves közgyűlésének házigazdái. Ez volt az első alkalom, hogy a CEI-Bois a közgyűlését az EU határain kívül tartotta. Szőnyi László a beszédét tartó Czebei Sándor (akkori FAGOSZ elnök) balján ül.

A CEI-Bois közgyűlés utáni tanulmányúton e szervezet akkori portugál elnökének tart ismertetést.

A CEI-Bois elnöke elismerését fejezi ki Szőnyi Lászlónak.

Kedves Laci bácsi! Kívánok boldog, egészségben teli 90. születésnapot! Nagyon köszönöm mindazt a tudást, szemléletet, gondolkodásmódot, amit kaptam.

U.i.: A már említett német, angol, orosz és francia mellett természetesen tud latinul és (ó)görögül, hiszen az a korosztály, melynek az utóbbiakat még általában tanították. (Egy hosszasabb kórházi kezelésén pedig unaloműzőül elkezdett svédül tanulni, de szerencsére gyorsan gyógyult, így e nyelvnek nem ért a végére.) Hasonlóan a gyors- és gépírást is tanulta, sőt művelte is, aminek hivatali munkájában sok hasznát vette. Sok érdekességet lehetne még róla írni, álljon itt végül egy apróság. Egy időben szava járása volt: figyelemre méltó, hümm, ez nagyon figyelemre méltó. Sőt otthon is mondta ezt időnként, amíg egyszer csak a Mama (kedves felesége) rá nem szólt: Csak nem azt akarod ezzel mondani, hogy sületlenség, amit modtam? Másnap elmesélte az irodában, hogy mennyire kell vigyázni, mit mond az ember, mert könnyen lebukhat.

Összeállította és kiegészítette: Mőcsényi Miklós