Múzeumok Éjszakája volt június 16-án szombaton

Idén este fél 10-re értem oda, vittem a nagygépet a nagyvakuval az esti jelenetekhez, de ott vettem észre, hogy kártya nélkül. Mintha a vadász puskával, töltény nélkül menne ki a vadászatra. Szerencsére tartaléknak nálam volt a zsebmasina is.

Teljes díszkivilágításban pompázott a Vajdahunyad vár.

Előtte a szabd térben - a tavalyihoz hasonlóan - kapott helyet az Országos Erdészeti Egyesület.

Az OEE standon az erdőgazdálkodással, erdővel kapcsolatos kiadványok iránt nagy volt az érdeklődés.

Mellette - szintén a tavalyihoz hasonlóan - foglalt helyet a Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetsége. A MEGOSZ is számos kiadványt adott a látogatóknak és kérdőíven érdeklődött az "utca emberének" erdővel, erdőgazdálkodással kapcsolatos ismereteiről. Ennek feldolgozási eredménye hamaros megismerhető lesz honlapjukon.

Idén is volt borkóstoló, most kadarka volt a terítéken. Számos borház kadarkáit lehetett összehasonlítani.

A múzeum épületében különböző kézműves mesterek voltak jelen, illetve a kézi munka fortélyaiba igyekeztek bevezetni az erre vállalkozókat. Ismét megtapasztalhattam, hogy az egyik legegyszerűbb famegmunkálási művelet, egy ág elfűrészelése milyen komoly feladat az ebben gyakorlatlanok részére.

Az állandó kiállítást képező agancsok alatt egy agancs jelmezes fiatalember és az attrakcióban társa azt a feladatot adták, hogy a különböző anyagok és eszközök keltette hangok alapján kellett azokat (háttal állva) eltalálni, melyiktől származik az adott hang.

Volt kérdőív a felnőtteknek is, bizonyára ennek eredményét is meg lehet majd ismerni.

Lehetett erdei jelenetet festeni, amiben az volt az érdekes, hogy egy valaki elkezdte, aztán az éppen arra járók közül a vállalkozó szellemű további személyek folytatták a képet, így a nap végére sok alkotója lett az odakészített vásznon a műalkotásoknak.

A virágkötészet, koszorúkészítés tavaly is kedvelt elfoglaltsága volt a látogatóknak.

Az állami erdőgazdaságok tablókon mutatkoztak be. A tablók előtti térben pedig erdei iskolai foglalkozások voltak.

Íme: szépen lehet írni a gubacstintával.

Éjfél előtt 4 perccel is még sokan érdeklődtek az erdészeti ismeretek iránt.

Mások pedig éjfélkor már táncot roptak az örömtűz körül.

Másnap hajnali fél egykor: Hűha, ez erős nap volt, de megérte!

Fél-egy: még mindig vannak érdeklődők.

Aztán már fogy a közönség és valamivel hajnali egy után az összes kiállító, szereplő elkezdte bontani standját.

Sokan látták a Vajdahunyad várban az erdészeti kiállítókat (persze ezen túl sok más téma is szerepelt ott), szemlélőként úgy láttam, hatékony, jó megjelenése volt ez a szakterületnek.

Mőcsényi Miklós (foto/szöveg)