---

Tabuk fogságában - hazai energiapolitika

Nem lenne okom e sorok írására, ha az idén leállított Tiszai Erőmű kapcsán csak egyszerű felszámolásról, gazdaságtalan és működésképtelen, felújításra alkalmatlan üzem bezárásáról lenne szó. A Tiszai Erőmű jelenlegi helyzete egy hosszú folyamat eredménye, amely szemléletváltást és konkrét döntéseket igényel. Az 1996-ban végrehajtott privatizáció előtti időszakban a Tiszai Erőmű Rt.-hez tartozó Borsodi Hőerőmű, Tiszapalkonyai Erőmű és Tisza II. Hőerőmű (jelenleg AES Borsodi Energetikai Kft. és AES Tisza Erőmű Kft.) működése napjainkra fokozatosan megszűnt. Az AES Borsodi Energetikai Kft. felszámoló kezébe került, az AES Tisza Kft.-t leállították. Az AES a kivonulását tervezi, a tulajdonos szándéka a leállított erőmű eladása.

Eleve felmerül a kérdés, miért adott el az állam külföldi pénzügyi befektetőnek egy olyan termelőberendezést, amelynek működtetéséhez rendelkezésre állt a hazai tudás, tapasztalat, szellemi és gyártói kultúra. Az akvizíció ára gyakorlatilag csak a Tisza II. Hőerőmű értékét tartalmazta. Tehát a Borsodi Hőerőmű, a Tiszapalkonyai Erőmű és Lyukóbánya gyakorlatilag ingyen került az AES birtokába. Az új tulajdonos figyelmen kívül hagyta az előkészített fejlesztési javaslatokat, amelyek hosszú távon biztosították volna a versenyképes működést. Valóságos vállalkozási kockázatot az AES soha nem vállalt. Nyereségét az állam által garantált szerződések, valamint a létszám leépítése adta.

KÁROS SZEMLÉLET

Az állam által történő, az akvizícióval azonos nagyságú hitelfelvétel mellett az összes eddigi haszon hazánkban maradt volna, ésszerű fejlesztések következtében az erőműveink a mai napig gazdaságosan működhetnének! Felelőtlenség lenne azonban részemről, ha a jelenlegi helyzetért kizárólagosan az AES-t és a vele kapcsolatos privatizációt okolnám.

A rendszerváltás utáni egymást váltó kormányzó pártok ahelyett, hogy az előző kormány hibáit korrigálták volna, szinte kizárólagosan kedvezőtlenebb, tisztázatlan érdekek és téves eszméken alapuló döntések alapján még nagyobb hibák irányába terelték az energiaipart. Eltérően a környező országoktól, Magyarországon nem dolgoztak ki olyan közép/hosszú távú nemzeti energiapolitikát, amelyet a választások eredményétől függetlenül a mindenkori kormány képviselt volna. Sajnos a jelenlegi Nemzeti energiastratégia 2030 sem felel meg az ilyen követelményeknek.

A politika a mai napig maga előtt görgeti saját maga szülte tabuit. Eredendő bűnként viseljük a vízerőművek elutasítását annak ellenére, hogy véleményem szerint ma már a kormány előtt is egyértelmű annak káros hatása a magyar gazdaságra. A közhangulat eredménye a régi szénerőművek semmibevétele, azok ésszerűtlen eltékozlása, új szénerőművek elutasítása, többéves erőművi kapacitásbővítő pályázatok semmibevétele, a földgáz - mint egyetlen társadalmilag elfogadott tüzelőanyag - gazdaságilag káros és veszélyes szintű felkarolása. Idetartozik a biomassza ésszerűtlen felhasználásának támogatása is. 

FOKOZÓDÓ GÁZFÜGGŐSÉG

A Tisza II. Erőmű leállításával kapcsolatos parlamenti interpellációra adott válaszában Fónagy János államtitkár ecsetelte az erőmű versenyképtelenségét. Fontos tényként hangsúlyozta az 50 százalék feletti névleges hatásfokú, 2015-ig létesítendő, 2640 megawatt (MW) villamos teljesítményű új gáztüzelésű erőműveket (Százhalombatta 800 MW, Almásfüzitő 400 MW, Szeged 920 MW, Pécs 120 MW, Csepel 400 MW).

Akkor számoljunk: 2640 MW villamos teljesítményű új kapacitás beruházási költsége mintegy 2,64 milliárd euró. Ez még jól hangzó hír, ennyi beruházási tőke áramlik az országba! Feltételezve 70 százalékos kihasználást, éves termelési volumene mintegy 16 milliárd kilowattóra (kWh), földgázigénye körülbelül évi 3 milliárd köbméter. Tüzelőanyag-költsége 1 kWh-ban 24 forint, ez önmagában a piaci ár közel kétszerese. Emellett az alkalmazott technológia alig tartalmaz magyar hozzáadott értéket, gyakorlatilag nem generál munkahelyeket.

Összefoglalva az államtitkári érvelés várható gazdasági következményeit: gázfüggőségünk a jelenlegi évi mintegy 14 milliárd köbméterről 17 milliárdra növekszik, egyben súlyos 1000 milliárdokkal romlik külkereskedelmi mérlegünk. A beruházás éves törlesztési költsége a fogyasztót terheli, összege körülbelül évi 450 millió euró. A gáztüzelésű erőművek kedvező hatásfokuk ellenére piaci viszonyok mellett nem képesek versenyképesen működni, a termelt villamos energia költsége meghaladhatja az 50 Ft/kWh-t a piaci mintegy 16 Ft/kWh helyett.

Borsodi térségünk erőművei széntüzelésre való átalakításukkal új erőművek létesítéséhez képest töredékáron, magyar hozzáadott értékkel, magyar tüzelőanyagból, versenyképesen, 50 százalékig biomassza fogadásának lehetőségével - számos hazai munkahelyet teremtve - még most is gazdaságosan és biztonságosan működtethetővé tehetők! Míg a környező országok tovább fejlesztik szénerőművi kapacitásaikat, hazánk ismét megtorpant saját téves döntései miatt. Társadalmunk tragédiájához vezet, amennyiben a saját béklyóink miatt nem leszünk képesek az ésszerűség irányába elmozdulni. Az eddigi energiapolitikai folyamat eredményeként jött össze hazánk 20 000 milliárd forintot meghaladó államadósságának nagyobbik része - csak a földgázfüggőségünk országunknak évente 1000 milliárd forintos nagyságrendű terhet jelent. 

STRATÉGIAI TÉVHITEK

Energiapolitikai környezetünk leghitelesebb tükre a Nemzeti energiastratégia 2030, annak tartalmával, téveszméivel és elfogadásának módjával. A stratégia előterjesztett javaslatát változások nélkül hagyta jóvá a kormány, annak ellenére, hogy a parlamenti vitában minden politikai párt részéről elhangzottak ésszerű javaslatok. A stratégia megérdemelne egy alapos elemzést téveszméinek korrigálása céljából. Tévhit például "a hagyományos energiahordozók versenyképesen kitermelhető készleteinek hiánya". Csak a lignitvagyonunk révén több száz évre elegendő, olcsón kitermelhető készlettel rendelkezünk.

A villamos energia árának elemzésekor tudomásul kell venni, hogy az elterjedt és számos ismertetőben hangsúlyozott rossz energetikai hatásfok egy súlyos szakmai tévhit. A szakmai valóság az, hogy mindegyik erőmű saját kategóriájában megfelelő hatásfokú, vagy korszerű fejlesztésekkel, eljárásokkal azzá tehető. A Tisza II. Hőerőmű 37 százalékos hatásfoka a saját kategóriájában a legjobb elérhető hatásfok!

Tévhitekre alapozza a stratégia a megújulóenergia-termelést, kiemelten a kapcsolt villamosenergia-termelést. Tévedés, hogy a földgáztüzelés szén-dioxid-kibocsátása elhanyagolható. Önmagában ugyan körülbelül 50 százalékkal kevesebbet bocsát ki, mint a széntüzelés, de a lignit és biomassza 50-50 hőarány-százalékos keveréke kevesebb CO2-ot bocsát ki, mint azonos hőmennyiségű földgáz. Így a hőszolgáltatásban fenntarthatóság szempontjából kedvezőbb, mint a földgáz tüzelése.

Szomorú tény, hogy egy olyan országban, amely olyan fényes elmékkel rendelkezett, mint Jedlik Ányos István, Zipernowsky Károly, Bláthy Ottó Titusz, Heller László, Teller Ede, Mosonyi Emil, ott a villamosenergia-rendszerről szakmailag hozzá nem értő emberek hoznak politikai döntéseket, emiatt 20 év után ott tartunk, ahol most vagyunk. Meggyőződésem, megújulásunk egyetlen útja a teljes körű szemléletváltás az energetikában!

A szerző a privatizációig a Tiszai Erőmű Rt. vezérigazgatója volt

Forrás: Figyelő