EUROSKILLS győztesek a FMK TDK konferencián

November 22-én tartotta a FMK TDK konferenciáját. Ennek megnyitására a Kar meghívta a 2012. évi, Belgiumban tartott Euroskills szakmai verseny eredményesen szerepelt magyar asztalos versenyzőit.

A bútorasztalos egyéni versenyszámban Berkes Gábor aranyérmes, az épületasztalos szakmában pedig Ónodi Zoltán szerezte meg a legfényesebb érmet. Csapatversenyben a Berkes Gábor, Ónodi Zoltán, Sárvári Ádám alkotta magyar csapat végzett az első helyen.

A TDK konferenciát Dr.Dr. h. c. Winkler András DSc. nyitotta meg.

Sárvári Ádám bútorasztalos (csapat bajnok) és Berkes Gábor bútorasztalos (egyéni és csapat bajnok) a padban. [Ónódi Zoltán (épületasztalos egyéni és csapat bajnok) külföldi tartózkodás miatt nem tudott jelen lenni.] A magyar csapat felkészítő szakértői Babanecz Csaba - épületasztalos szakma; Galambos Tibor - bútorasztalos szakma; Fekete Zoltán - faipari gépkezelő szakma voltak. A magyar csapatot a H-Didakt Kft. és a Tooltechnic System Kft. szponzorálta.

A megjelentek jutalmat vehettek át Prof. Dr. Jereb László dékántól.

Végül Vízer József technikus, műbútor asztalos mester (c. egyetemi hallgató) átadta Berkes Gábornak külön jutalomként a Stanley Black and Decker Hungary Kft. ajándékát, egy profi kézi gyalut és saját ajándékait: szerszámokat, furnért, mahagóni fűrészárut.

Vízer József édesapja 1937-ben kapott iparengedélyt, Budapesten a Tavasz utcában nyitott műhelyt. A létrehozott mintaszobában tekinthették meg az érdeklődők a termékeket. A mintaszobával az Őszi lakberendezési és Háztartási Vásárokon (Ebből lett a BNV) rendszeresen részt vett. Vízer József 1941-ben született, asztalos technikusi oklevelét 1959-ben szerezte meg. Utána kétszer is jelentkezett egyetemre: először Sopronba a két évvel azelőtt indult Faipari Mérnöki Karra, másodszorra pedig a budapesti Jogi Karra, de neve mellett "E" (egyéb származású) szerepelt, így egyik sem sikerült.

Technikusként végül az Újpesti Bútorgyárba került középvezetőnek, ami mellett dolgozott apjával a műhelyben. 1970-ben vette át a műhely vezetését , amit időközben a Kossuth utcába költöztetett. Főként régi bútorok helyreállításával foglalkozott. Édesapja, aki 1986-ban halt meg, amíg csak erejéből tellett segített neki. Olasz, portugál, indonéz és sok más nagykövetnek is dolgozott. Önálló iparát 1999-ben adta vissza, nyugdíjazását kérve, mert az erősen megnőtt közterheket és a telephely-engedély megújítását nem vállalta már. Utána otthon, a gödi házában dolgozott.

A kamarában a '80-as évek végén szakmunkás oktatással és vizsgáztatással is foglalkozott, majd felkérték a gyakorlati képzés vizsgaanyagának megírására. Ekkor régi álma vált valóra: a soproni Egyetem címzetes faipari hallgatóvá fogadta. A szakközépiskolai vizsgáztatások során látta, hogy néhány diák milyen komoly anyagi gondokkal küzd. Ezért édesapja id. Vízer József műbútorasztalos-mester emlékére fiával díjat alapított, melyet évente a Kozma Lajos Faipari Szakközépiskola végzős diákjai közül az kap, akinek vizsgamunkáját a szakmai kollégium a legjobbnak ítéli. Első alkalommal 2009-ben adták át a Vízer-díjat.

Sokat dolgozott azért, hogy a Makovecz Imre tervezte Magyar Faipar Háza Újpesten felépülhessen, amihez az önkormányzat telket is felajánlott. (Néhai Cseh Lajos asztalos, Cseh Mária színésznő Istvántelki úti üzemének a helyét.) Ennek feltételei azonban még nem álltak össze, a megvalósítás még várat magára.

Egy időben Skóciában élt, sőt letelepedett, illetve ingázott a két ország között, majd végül hazaköltözött, mert hazahúzta Újpest és Göd.

Mesterművei is megtekinthetőek honlapján: vizerjozsef.hu

Összeállította:
MM az FMK-tól kapott
és saját (az utolsó) fénykép,
egyetemi beszámoló
és régebbi újságcikkek felhasználásával