A tőtől Brüsszelig - I.

Fotó: ForestPress

- Minek készültél, amikor pályaválasztás elé kerültél? Rögtön erdőmérnöknek?

- Igen. Tizennyolc évesen, amikor jelentkezni kellett, oda adtam be a papírjaimat. Bár akkor még nem volt teljesen világos előttem, hogy mit is csinál egy erdőmérnök. Ez csak az egyetemi évek alatt derült ki.

- Középiskolásként is a természet iránt érdeklődő fiatal voltál?

- Az Encsi Váci Mihály Gimnáziumba jártam, biológia fakultációra. Már akkor kisebb diákköri dolgozatokat írtam növénytanból.

- Nagy váltás volt elkerülni otthonról Sopronba, az egyetemi kollégiumba?

- Már gimnáziumban is kollégista voltam, de akkor csak 25 km-re voltam a szülőfalumtól, Mogyoróskától. A nagy váltás az egyetem sokkal szabadabb világa volt.

- Jártál már azelőtt Sopronban?

- Igen, másodikos gimnazistaként, osztálykiránduláson. De akkor még nem tudtam, hogy oda fogok kerülni. '94 őszén kezdtem Sopronban, és akkor már teljes gőzzel működött a balekoktatás.

- A tanárok közül kikre emlékszel legszívesebben?

- Mészáros Károlyra, az Erdővagyon-gazdálkodási Intézet valamennyi oktatójára, aztán Rumpf Jánosra, Kosztka Miklósra. Mindannyian igazi tudást, szakmaszeretet adták át.

- Mi volt a kedvenc tárgyad?

- A növénytan. Írtam egy TDK dolgozatot '97-ben, amiért rektori díjat kaptam. Később Mészáros Károly meghirdetett egy projektet erdei mellékhaszonvétellel kapcsolatban, és ebbe kapcsolódtam be én is. Később ebből a témából írtam a diplomamunkámat és a doktorimat is.

- Hol helyezkedtél el a végzés után?

- Pályáztam egy kanadai ösztöndíjra, a mérnökhallgatók nemzetközi szervezetén (IAESTE) keresztül. Meg is nyertem egy kéthónapos tréninget a McGill Universityre, Montrealba.

- Miről szólt ez a tréning?

- Elsősorban nyelvtanulásról, bár már volt nyelvvizsgám, de nem voltam elégedett ezzel. A természeti erőforrások intézetében egy talajlaborban dolgoztam asszisztensként, jártunk terepre, vettünk talajmintákat, elemeztük.

- Milyen volt az egyetemi élet?

- Montreal nagyváros, de az egyetemi élet a campuson zajlik, azon a tíz hektáron, ahol az egyetem - az előadók, a laborok, a menza, a kollégium, tehát minden egy helyen - található. Abban az időben Magyarországon még nem volt jellemző a campus rendszer. Egy pillanat alatt bepillantást nyertem a globalizált, multikulturális világba: a laborban volt kanadai, kínai kollégám, a kollégiumban volt japán, dél-koreai, szudáni, orosz lakótársam. 

- Fölvetődött, hogy ott maradsz hosszabb időre?

- A montreali intézetben nem volt lehetőség tovább maradnom. Visszajöttem és állást kerestem. Voltam interjún az ERDÉRT-nél, de hívtak az Északerdőhöz is. Végül oda kerültem a Kelet-bükki Erdészethez, Parasznyára. De közben kerestek egy munkatársat az Egererdő Zrt. kereskedelmi osztályára is. Tárgyaltam velük, kölcsönösen megtetszettünk egymásnak, és átmentem hozzájuk, Egerbe, ahol 2001.júliusáig dolgoztam. Akkor behívtak katonának, de én polgári szolgálatra jelentkeztem, és visszamentem az egyetemre, Sopronba. Tizennégy hónap szolgálat után onnan jelentkeztem a doktori iskolába.

- Mennyit kerestél akkoriban?

- A polgári szolgálati juttatás havi 25 ezer Ft volt, de előtte kb. havi 80 ezer Ft volt a fizetésem. A doktori ösztöndíjam még ennél is több lett.

- Hová vezetett a PhD?

- Ez 2005-ig tartott, de közben megalakítottam a saját cégemet. 2008-ban védtem meg a doktorimat. Egyébként a doktori ösztöndíjam 3 évében sokat utaztam és számos nemzetközi, hazai kutatás-fejlesztési erdészeti, vidékfejlesztési projektekben vettem részt.

- Szüleid mivel foglalkoznak?

- Néhai édesapám fakitermelő és vadőr is volt. Édesanyám dolgozott erdőápolóként és szőlőmunkásként, ma már nyugdíjas. Volt otthon egy mikro gazdaságunk, ami a szocialista időszakban is működött, mivel a Belső-Zemplénben nem alakult téesz, hasonlóan az őrségi helyzethez.  

- Testvéreid vannak?

- Van két bátyám. Az egyikük földmérő és egyéni erdőgazdálkodó, a másik szülőfalunk, Mogyoróska polgármestere és szintén erdőgazdálkodó. Mindkettőjüknek én vagyok az erdészeti szakirányítója.

- Ezek szerint a "tő mellett" nőttél föl. Ez adhatta az indíttatást?

- Már a dédnagyapám is ezzel foglalkozott, az 1930-as években alapított egy erdőbirtokosságot. Az erdőterületet gróf Károlyi Imrétől vásárolták néhány falubelivel. A dédnagyapám halála után a nagyapám folytatta, egészen 1964-ig. Akkor ugyanis végleg lehúzták a rolót az erdőbirtokosságok előtt. Meg van a mai napig ez a megszüntető végzés.

- Bekeretezve az irodád falán?

- Még nincs kitéve. Ennek az az érdekessége, hogy a nagyapám ezt a vagyonfelmérő jegyzőkönyvet nem írta alá. Az akkori "végrehajtó" hivatalnok ráírta, hogy a határozat az elnök aláírása nélkül is érvényes.

- Magyarul államosították.

- Igen.

- Kaptatok valami kárpótlást?

- Akkor nem, de a rendszerváltást követően kaptunk.

- Tehát bement a tárgyalásra mint erdőbirtokossági elnök és kijött, mint "nincstelen". Mekkora birtokról van szó?

- A Hegedűs Mihály és társai Erdőbirtokosság területe 220 kat. hold volt, kb. 110 hektár körüli, amiből a dédnagyapámnak kb. 3 hektárja volt. De a családunknak több erdőbirtokosságban is voltak erdei. Ebből is éltek, ez is egy gazdálkodási ágazat volt. A kárpótlási folyamat során ezeknek a területeknek a nagy részét sikerült visszaszerezni, sőt vásároltunk is. Így ma már nekem is van benne tulajdonrészem.

- Milyen állományról van szó?

- Középhegységi bükkös, tölgyes a Zemplén egy szép táján. Egy közel 120 hektáros tömbben van kinek-kinek néhány hektárja.

- Osztatlan közös tulajdon?

- Igen, az.

- Ennek ellenére működik?

- Többé-kevésbé működik.

- Zalai paraszt-erdőgazdák mondják, hogy ők nem bankba viszik a pénzüket, hanem erdőbe fektetik.

- Igen, mert minden évben van növedék, két-három évente van fakitermelés, akkor mindenki megvásárolhatja a rá eső részét. Egyébként két másik erdőbirtokossági társulatnak a vezetője vagyok szülőfalum határában.

- Ez elég érdekes, hogy a saját erdejének fáját kvázi meg kell vennie.

- Írtunk ez ügyben már egy országgyűlési képviselőnek, hogy a saját fánk után ne kelljen fizetnünk. De nem is reagált rá. Éppen az adózás miatt "borulnak föl" mostanában az erdőbirtokosságok. Az erdőbirtokossági társulatok (1994.évi 49. tv.) esetén a társulat tagjai adómentesen/ellen érték nélkül nem juthatnak a saját felhasználású tűzifájukhoz. Ugyanis az erdőbirtokossági társulat gazdasági társaságnak minősül, ezért a számviteli, adójogi vonatkozások az egyéb gazdasági társaságok (kft., bt. stb.) módjára működnek. Következésképpen az erdőbirtokossági társulat, mint jogi személy nem adhat át semmit ingyenesen a saját tagjának, vagyis az erdőtulajdonosnak. A tag/erdőtulajdonos ugyan megvásárolhatja az erdőbirtokossági társulattól a saját fáját és várhatja, hogy egyszer kap majd pénzbeli osztalékot, ami többnyire reménytelen. Ugyanakkor osztalékfizetés esetén az általános osztalékfizetési szabályok (16% szja, 14% eho) vonatkoznak a kifizetésre, ami miatt akár csak pár ezer forintos összegek jelennek meg osztalékként. Összegezve: az erdőbirtokossági társulatban az erdőtulajdonos nem kaphatja meg ingyen és adómentesen a saját erdejéből a saját fáját még saját szükségletre sem. Ezt a gyakorlatot méltánytalannak és megszüntetendőnek tartjuk.

- Akkor az lehet a kérdés, hogy mi ebben az üzlet?

- Erre találták ki, hogy haszonbérleti szerződést köt az erdőbirtokosság és a tagság. Ennek van egy olyan trükkje, ha öt évnél hosszabb időre adja bérbe valaki a földjét, akkor adómentes az ott szerzett jövedelem. A haszonbért az erdőbirtokosság költségként számolhatja el.

Javaslatunk szerint az adózás rendjéről szóló törvényben lenne célszerű felsorolni az adómentes természetbeni juttatások között azt, hogy az erdőbirtokossági társulat tagja maximum 5 m3/év tűzifa mértékig adómentes természetbeni juttatást kaphasson, illetve ezt a mennyiséget adómentesen pénzben megválthassa.

- Évente hány kilométert autózol? - terelem a beszélgetést a munka frontjára.

- Harminc-harmincöt-ezer kilométert.

- Azt hittem többet. - Mi a fő profilja a cégednek?

- A ForCons Tanácsadó Iroda (Forestry Consulting/Erdészeti tanácsadás) sokféle tevékenységre hivatott: erdészeti szolgáltatás, szaktanácsadás, szakirányítás, erdészeti termékek kereskedelme, oktatás, szakértői tevékenység. Amire piaci igény van, azt bejelentjük a tevékenységi körök közé. Az első cégem most 2012. decemberében ünnepelte tizedik születésnapját, erre az alkalomra a weblapunk is megújult.

- Melyek azok a munkák, amelyek a pénzt hozzák?

- Két fő tevékenységem van: szaktanácsadói tevékenység több mint négyszáz hektárnyi karácsonyfa-ültetvényben, és mintegy ötszáz hektár B.A.Z. megyei magán erdőben végzett erdészeti szakirányítói tevékenység. Ezek mellett rendre részt veszek különféle hazai és nemzetközi erdészeti projektekben, mint szakértő.

- Hogy' találtak meg a karácsonyfa-ültetvény tulajdonosok?

- Ez egy külön történet. Már az egyetemi évek idején eldöntöttem, hogy majd karácsonyfa-ültetvényekkel is akarok foglalkozni. Ez az "ipar" Dániában a legerősebb. Ott mindent kitaláltak, a legmagasabb szinten gépesítettek. Írtam a dán karácsonyfa-termesztők szövetségének, és felajánlkoztam nekik. Mit ad Isten, a szövetség elnöke néhány nap múlva reagált, és a magyarországi befektetőik közül megkerestek. Az egyikük kifizette a repülőjegyet, hogy menjek ki tárgyalni Dániába. Ott két napig karácsonyfa-ültetvényeket nézegettünk, majd leültünk tárgyalni. A magyarországi területe nem volt túl nagy, abból nem lehetett volna megélnem. Így nem tudtunk megegyezni. Közben azonban bejelentkezett egy másik dán termesztő is. Az ő területük egy több száz hektáros ültetvény Vas megyében. Találkoztunk itthon, megállapodtunk és elkezdődött az együttműködésünk. Azóta részt veszek az ültetvény irányításában.

Ez elég nagy váltás volt, mert korábban ilyesfajta gyakorlati feladataim nem igazán voltak. A "terepi" munka nem okozott gondot, mert mindig dolgoztam a "tő mellett" is, csak nem irányítóként. Később javasoltam, hogy Borsodban is telepítsünk egy  karácsonyfa ültetvényt.

- Ez ugyan legalább háromszáz kilométerrel több költség.

- Ennek ellenére elfogadták. Kerestem területet, és jelentkeztek is egy összefüggő, elhanyagolt, bozótos terület tulajdonosai, akik úgy döntöttek, hogy inkább haszonbérbe adják. Jött Dániából egy szakértő és azt mondta, hogy megfelelő a terület, a talaj, és 2007-ben el is kezdtük a munkát. Azóta kétszer csináltattunk talajvizsgálatot és tűlevélelemzést is.

- Natura 2000 terület nem volt arrafelé?

- Szerencsére nem, de megnéztük rögtön az elején, mert akkor az egész beruházás megbukott volna. Most már 100-120 cm-esek a fenyők, két év múlva vághatók.

- Addig csak a pénzt viszi. Mik a teendők?

- Vegyszeres gyomirtás tavasszal és nyáron, műtrágyázás és már tavaly decembertől őriztettük. Ha szükséges, akkor kézi ápolást végzünk. Hál' Isten rovarkártevő vagy gomba nem volt.

- Kikkel dolgoztattok?

- Környékbeli gazdákkal, vállalkozókkal, az ő dolguk a munkások alkalmazása, szállítása. A legnagyobb munka a telepítés idején volt, amikor a több százezer csemetét kellett földbe helyezni. Akkor volt, hogy negyvenen is dolgoztak. Hozzájárulunk a foglalkoztatás javításához és a környékbeli gazdák, vállalkozók is bevételhez jutnak, tehát igazi vidékfejlesztés egy karácsonyfa ültetvény kialakítása és működtetése.  Jövőre jön az az időszak, amikor a formázást, a koronaigazítást kezdjük. Az megint egy munkaigényes feladat lesz.

- A dánok hoztak valami különleges telepítő technikát?

- Egy háromsoros ültetőgépet hoztunk. Az erőgépet pedig a helyi vállalkozók adták.

- A metszést ki fogja betanítani?

- Valószínűleg hozunk lengyel szakmunkásokat. Dániában elsősorban lengyelek dolgoznak, mert hihetetlen munkabírással, fegyelemmel és odaadással dolgoznak. Jól dolgoznak az erdélyiek is. Az itthoniak nem vállalják a napi 12 órás műszakot.

- A Vas megyei állomány milyen korú?

- Az már nyolc-tízéves.

-   Hogy' tudjátok megvédeni a telepeket a tolvajokkal szemben?

-   Egyrészt őriztetjük, másrészt, ha egy-két fát elvisznek, azt nem lehet észre venni. Ennyi ki is pusztul az ültetvényből. Az "ipari" méretű tolvajlás a gond, ha odaállnak egy teherautóval, s motorfűrésszel vágják. Ugyanez a gond a magán erdőbirtokoknál is. Kérdezgetik gyakran, hogy meg tudjuk-e védeni az erdő fáját? De ha valakinek van, mondjuk száz hektár erdeje, és abból évente ellopnak egy-két köbmétert, hát Istenem. - legyint Attila. - Az egyik ügyfelemnek van közel 80 hektár magánerdeje Észak-Borsodban, Rudabányától északra, munkanélküliséggel sújtott, szegény vidéken. De neki sem lopják az erdejét, mert találtunk egy helyi erőt, aki a kapcsolatai révén rajta tartja a szemét az erdőn. Korábban ő is a "másik oldalon" állt, de mondtuk neki, hogy megbízunk benne, ám innen nem tűnhet el egy fa sem. Mit ad Isten, azóta nincs lopás. Bement a kocsmába, és elmondta, ezt és ezt az erdőt én őrzöm, oda nem kell menni. Azóta ott nincs lopás.

- Mi a helyzet Vas megyében?

- Már zajlik a karácsonyfa kitermelés, de ott is vannak próbálkozások a tolvajok oldaláról. De ott is őrzik. Korábban, a telepítéskor megtörtént, hogy kinn hagyták a csemetéket dobozokban a területen, s másnap reggelre mind eltűnt.

-  Milyen fafajból áll a telep?

-  Vas megyében a fele Nordmann, a fele ezüstfenyő. A borsodi mind Nordmann, azaz kaukázusi jegenyefenyő (Abies Nordmanniana). Ennek a fajnak a piaci részesedése folyamatosan nő, lassan mindent kiszorít. Jól bírja a hőkülönbséget.

- A dán tulajdonos szakmai befektető?

-  Részben igen, az egyik tulajdonos a legnagyobb dán grófság főerdésze (erdőmérnök), és mellette van a karácsonyfa-üzlete. De van neki Skóciában is karácsonyfa-birtoka. Jártam ott, gyönyörű birtok. Ott a cégek korlátlanul vehetnek földet. Tőle nagyon sokat tanultam az elmúlt nyolc év alatt.

Az interjú folytatása itt olvasható.

Forrás: ForestPress