A tőtől Brüsszelig - II.

Fotó: ForestPress

Az interjú első része itt olvasható.

- A klasszikus erdészeti szakirányítási területeid Borsod-Abaúj-Zemplénben vannak?

Igen, mintegy 500 hektár. A nagy része bükkös, tölgyes, a kisebb része nemesnyár, akác. Az elmúlt években mintegy kétszáz hektárra telepítési tervet is csináltam. Például a Bodrogközben van egy ügyfelem, akinek én csináltam a telepítési tervét, és engem bízott meg a szakirányítással is.

- Az gondolom nyáras.

Igen, az nemesnyáras. De vannak köztük budapesti befektetők, akiknek ott vannak erdeik, azokat is én kezelem. Ezek az ügyfelek azt tartják, hogy jobb, ha szakmailag rám bízzák, s én pedig a legjobb tudásom szerint végzem a munkát. A helybeli tulajdonosok általában azt gondolják, hogy ők is értenek az erdőhöz, s a maguk feje után mennek.

- Hogy találnak meg a befektetők?

Általában ajánlások útján keresnek meg, de a honlapom segítségével is szeretem ügyfelet.

- Ezek a befektetők miért vágnak bele az erdőtelepítésbe?

Hallottak arról, hogy az milyen nagy üzlet.

- A tölgy telepítésből még eltart egy darabig, amíg pénzt vehet ki belőle..

De a támogatást kapja, ez az üzlet alapja. Volt idő, amikor 75 ezer Ft jövedelempótló támogatás járt hektáronként tizenöt évig. Az jobb, mint a területalapú támogatás, mert az csak ötvenezer körül van. Nagy tételnél ez komoly összeg.

- Milyen idősek ezek az állományok?

Az erdőtelepítések többnyire 5-6 évesek, de van olyan ügyfelem, akinek 90-100 éves erdőállománya van. Éppen most van folyamatban egy bontóvágás.

- Ennél az állománynál milyen erdőkezelési módszert írt elő a hatóság?

Ez szerencsére sem nem naturás, sem nem védett. Ezen csodálkozom is, mert szép állomány, magas a természetességi értéke. Az erdőterv fokozatos felújító vágást ír elő. Most zajlik egy bontó vágás, majd - pár év múlva az újulat függvényében - következik a végvágás. Van egyébként olyan saját tulajdonú erdőm - 60-70 éves tölgyes, bükkös -, ahol az új erdőterv szálaló vágást írt elő. Ebből két hektáron tudok vágni ötven köbmétert, ezután tíz évig semmi. Pályázati támogatást nyújtottam be az EKV-ban.

- Hogy' fogadják a tulajdonosok az erdészeti hatóság szigorodó előírásait?

Hát. - vált megfontoltabb, óvatosabb megfogalmazásra a szakember. - Sokan úgy gondolják, ez az ő tulajdonjogaik megnyirbálása.

- Erre mondod, hogy az erdő korlátozott tulajdon.

Igen, rögtön mondom. De gyakran előfordul, hogy nem mindenben értek egyet magam sem az erdészeti hatósággal. Tudom ugyanis, hogy például Ausztriában és Szlovéniában sokkal liberálisabb az erdőtörvény. Ausztriában például nem kell kijelölni a fakitermelés előtt a kivágandó fákat a magánerdőben. Ahogy megyünk keletre, úgy szigorodik az erdőtörvény, úgy növekszik a bürokrácia. Tavaly Erdélyben (az Ojtozi-szorosnál) jártam egy 9 ezer hektáros magán erdőbirtokon és ott a fakitermelés előtt minden egyes fa meg volt jelölve, számozva, és a fa sorszáma egyesével szerepelt a fatömeg-becslési jegyzőkönyvben. Ezen a birtokon az erdőtervet egy magán cég készítette.

- Ennek ellenére ott lopják leginkább a fát.

Ez a rendszer azoknak nehezíti meg a dolgát, akik becsületesen akarják csinálni a dolgukat. Tehát, aki tulajdonosként először csöppen bele az erdőgazdálkodásba, az eleinte nagyon szívja a fogát. Később megszokják. Főleg, ha kapnak egy-egy bírságot.

- Várják, hogy adjál nekik egy kis kiképzést erdőgazdálkodásból, a hatósági előírásokból?

Igen. Az ügyfeleim többsége öntudatos, szeretik tudni, hogy mit miért kell tennünk. Általában egyszer egy évben eljönnek, tartunk egy terepi bejárást. Ha nem értenek valamit, megkérdezik. Én magam is fontosnak tartom, hogy a tulajdonosnak legyen tulajdonosi szemlélete.

- Hogy' alakul az egyetemi, az oktatói karriered?

Rendszeresen meghívást kapok az egyetemről, az Erdővagyon-gazdálkodási Intézetből előadások tartására, illetve tanfolyamokon oktatok, például az erdő környezetvédelmi intézkedéseket, ami az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programon (ÚMVP) belül második tengelyes intézkedés. De oktattam már OKJ-s fakitermelői tanfolyamon is. Az ÚMVP-nek van egy monitoring bizottsága, abban is részt veszek.

Tavaly pedig a FAO kért föl örményországi tanácsadó munkára. Az ottani állami erdőgazdálkodás újjászervezése zajlik, s abban vettem részt szakértőként két alkalommal. Ott még a szocialista típusú tervgazdálkodás folyik, s most igyekeznek a folyamatokat piacosítani.

Örmény kollégákkal

- Hogy néznek ki az örményországi erdők?

Az erdősültségük csupán mintegy tíz százalékos. Elsősorban az ország északi felében a keleti bükk (Fagus orientalis), a keleti gyertyán, a nagymakkú tölgy (Quercus macrocarpa) alkot állományokat, és ott is vannak különböző vadgyümölcsök. Láttam három köbméteres keleti bükk rönköt is északon. De az ország déli felében inkább véderdő jellegű erdőkkel találkoztam. Egy nagy állami cég (Hayantar) van, és magánerdő nincs.

- Erdészképzés van?

Egy mezőgazdasági egyetemen folyik valamiféle erdészképzés. Ahogy kelet felé megyünk érezhetően elhanyagoltabb minden, s ez igaz az erdőgazdálkodásra is.

- Van egyenruhájuk?

Nem láttam. Szinte mindegyik erdészetvezető fekete öltönyt viselt.

- Ukrajnában még egyenruhát viselnek, bár lehet, hogy az még a monarchiabeli kultúra hatása. Milyen a viszonyuk a természetvédelemhez?

Az örményeknél nem találkoztam a természetvédelemmel.

- Más hasonló munkád is volt?

 Az Európai Bizottság kért föl pályázatértékelésre. Az FP7 kutatásfejlesztési keretprogram pályázatait értékeltük.

Izlandi csemetekertben

- Utazni kellett vagy online lehetett bírálni?

Egyrészt kóddal hozzáférhettem a dolgozatokhoz, amelyeket aztán - közel ezer oldalt angolul - kinyomtattam. Végül pedig Brüsszelben egy háromnapos vita során értékeltük az eredményeket. Rövid, de érdekes tapasztalatokat nyújtott az ott lét: bepillanthattam az unió működési mechanizmusába. Elmondhatom, hogy a tőtől Brüsszelig terjed a munkám.

- Most zajlik az erdőtörvény módosításának előkészítése. Melyek azok a területek, amiken a véleményed szerint változtatni kellene?

Elsősorban a természetvédelmi területeken folytatott erdőgazdálkodásra vonatkozó előírásokon. Az erdőtörvény már önmagában szigorú jogszabály. Ezt még tetézi a természetvédelem jogszabályrendszere, a védett és a Natura 2000 alá tartozó területekre vonatkozó előírások. A védett területeknél akár hónapokig is eltart, mire valaki megkapja az engedélyt és elkezdheti a fakitermelést. Egy nem védett terület esetében csak be kell jelenteni, és ha nem reagál az erdészeti hatóság, akkor 30 nap után indulhat a munka. Az, hogy az állam ezt eljátssza az állami erdőkkel kapcsolatban az az ő ügyük. De a magánerdők esetében hónapokig váratni a határozatra, ez nem európai megoldás. A tulajdonos nem tehet arról, hogy az erdejét védetté nyilvánították. Lehet, hogy a családja már száz éve birtokolja azt a kérdéses erdőt, tehát neki köszönhetik a természetességi állapotot, s cserébe a korlátozások minden kellemetlenségével őt sújtják. Minél több szabály, korlátozás, bürokrácia annál kevesebb kedv a védett területeken történő gazdálkodáshoz. Mindkét hatóságnál szükség volna a szemlélet- és paradigmaváltásra. Jelenleg mindent az erdőgazdálkodótól várnak el.

- Ezt hogy' érted?

Hát, hogy megvédje a fatolvajoktól, ne legyen benne károsító, hogy megóvja az erdőtűztől, hogy felújítsa. A hatóságok egyetlen eszköze a büntetés. Az erdőtűz elleni védelemhez központi intézkedés kellene. A fiatalos, ha jók az adottságok és szerencséd van, akkor egy év alatt behozza a tűz miatt keletkezett elmaradást. De sokszor pótolhatatlan károk keletkeznek idősebb erdőkben is. A hatóságok - az MVH, az erdészeti hatóság, a természetvédelem, a földhivatal, a rendőrség, a tűzoltóság - csak megnézik és továbbmennek, mintha mi sem történt volna. Aztán jön egy másik gyújtogató és újból ég az erdő.

- Mit lehetne tenni? Biztosítani?

Például, és fölvilágosítást folytatni. Falugyűléseken, kistérségi összejöveteleken. Tájékoztató anyagokat osztani. Javítani kellene a rendőrségi, hatósági munkán is. Ha évről évre ugyanott ugyanaz a probléma, annak legyen személyi következménye.

- Említetted az erdőbirtokosságok körüli bürokráciát.

Már nagyon időszerű volna megváltoztatni ezt a régi jogszabályt, hogy koherenciát képezzen az adótörvényekkel.

Tanulmányúton Macedóniában

- Akadályozza a gazdálkodást?

Igen, és az erdőbirtokosságok megszűnéséhez vezet. A lehetetlen adózási rendszer miatt szüntetik meg a tulajdonosok, mert nem férnek hozzá a jövedelmükhöz. A tűzifa áfája is lehetetlen dolog. Ugyanannyi az áfája ennek is, mint a többi árunak és szolgáltatásnak. A végfogyasztó, a lakosság az ÁFÁ-t nem tudja visszaigényelni, és ezért nem is akarja megfizetni. Emiatt a tűzifa-kereskedelem jó része ÁFA nélkül, feketén zajlik. Ez nem jó az ország költségvetésének.

- Vadászol?

Magam nem, de a vadkár miatt kapcsolatba kerülök a vadászattal.

- Ez mennyi többletgondot jelent?

A vadásztársaságok úgy állnak hozzá, hogy nem akarnak fizetni, mert nincs pénzük, vagyonuk. Az erdőgazdálkodó pedig nem tehet mást, mint bekerít és tűr. Meg pereskedik. Most is van egy vadkárperünk, de gyakorlatilag időhúzásra megy ki a játék. Ha mondjuk, a másik fél megfellebbezi a szakértői díjat, akkor azzal eltolódik az ügy tárgyalása fél vagy egy évvel. E téren is rettenetesen rossz a gyakorlat. Ezzel szemben Nyugaton ez úgy zajlik, ha az erdőtulajdonos területén sok a vad, akkor fölszólítja a vadásztársaságot, hogy lője ki. Amennyiben nem tesz eleget a fölszólításnak, akkor az erdőtulajdonos jogosult kilőni.

- Mint a kóborkutyát.

Épp a minap hallottam a rádióban, hogy egy mezőberényi gazda panaszkodott, hogy az erdőtelepítését teljesen lerágta a vad. Ráadásul támogatott terület volt, nem is tudta mihez kezdjen. A vadásztársaság nyilván nem akar fizetni. A kerítés sem mindig járható út. Van, ahol meg tudnak állapodni a költségek megosztásában, fele-fele vagy 70-30 százalék arányban.

- A te kezelésedben álló erdőtelepítések be vannak kerítve?

Van amelyik igen, s vannak kerítetlenek is. A kettő között egyértelműen látszik a különbség a kerített javára. Itt sokkal nagyobb a növedék. Ez akkor szembetűnő, ha a két állomány egymás mellett van. Mert egyébként a vadkár nem mindig szembetűnő. A vadászlobbinak egyértelműen az az érdeke, hogy minél több legyen a vad. Az erdésznek pedig az az érdeke, hogy minél hamarabb fölnőjön az erdeje. Tehát ezen a téren is rendet kellene tenni.

Forrás: ForestPress