Bútorokkal suttogó

Fotó - Oláh Gergely Máté

Az élet, a nagy huncut, mindig produkál olyan történeteket, amelyekből táplálkozhatnak a magukat nyugtalanul kereső fiatalok, és megnyugodhatnak az aggódó szülők is: van remény. Tóth Gergely Máté bútortervező története ilyen, még akkor is, ha maga azt vallja, igazából a bukások jelentették számára a fontos szakmai állomásokat.

Íme az első: szobrásznak, majd textiltervezőnek felvételizett, de nem vették fel. Sok minden érdekelte, a különböző felvételik között három évig Pohárnok Iván maszkmester mellett dolgozott. Később alternatív tárgyakat árusító boltja lett, ahol ő tervezte az enteriőrt, a kiegészítőket és a ruhákat is. Ez már a második bukást jelentette - a vállalkozás csődjét komoly kudarcként élte meg. Évek teltek el, mire eljutott oda, hogy belekezdjen valami újba.

Bár már húszéves fejjel komoly tervezői megbízást kapott, hiszen a budai Náncsi néni vendéglőjének tervezett kaput, s időnként átalakítgatott magának egy-egy számára izgalmas darabot, csak jóval később fordult a figyelme a bútorok felé. Méghozzá a véletlen folytán. Filmes táborban találkozott azzal a művészlelkű megrendelővel, aki szabad kezet adott a sorsfordító tervezői munkához. Nevezetesen egy lerobbant lakás felújításához és berendezéséhez. A feladat az volt, hogy az öröklött, néhol jellegtelen tárgyakba új életet leheljen. Az addig természetes - inkább csak hobbiként űzött - tevékenység innentől tudatos iránnyá vált.

Fotó - Oláh Gergely Máté

- Látszólag hatalmas és felesleges köröket futottam. Aztán sikerült ezeket úgy összegyúrnom, hogy a bútoraimon megmutatkozzanak a korábban megélt tapasztalatok. Édesapám restaurátor volt, így olyan környezetben nőttem fel, ahol nap mint nap láthattam, miként változhat valami újjá. A műhely illata, a különböző anyagok meghatározták az életemet - meséli Tóth Gergely Máté.

A lakásfelújítás annyira jól sikerült, hogy azóta is folyamatosan hozza a munkákat, megrendeléseket. A siker láttán megjelent egy befektető, brandet és közös vállalkozást ígért. A bútorok elkészültek, ám jött az újabb bukás: a brandből nem lett semmi. Az élet azonban, legalábbis azt mondják, igazságos. Egy ismerőse galériát nyitott Dániában, ahova kikerült egy-két bútor. Kint álltak a kirakatban, szó szerint becsalogatva az embereket. - Mindig erőt adtak ezek a sikerek. A bukásokból pedig megtanultam, nem kell várni senkire, hanem bele kell vágni - mondja.

Budapesten létrejött az a bolt, amely egyszerre kiállítótér, s a megrendelőkkel való találkozás helye. Egy csillárkészítő mester fogadta be a bútorokat, együtt alakították ki az egyszerre régiségbolt és dizájnstúdió hangulatát sugárzó környezetet. Még egy fiatal ötvös lány munkaasztalának is jutott hely. A megmentett darabok e közegben újjászülető otthonosságot árasztanak.

- Az elhagyatott öreg bútorokban ott van az egykori jobb sorsuk emlékezete, a mesterember keze munkája. Azért, mert eltelt ötven év, még nem muszáj őket kidobni. Egy-egy darab a felújítással legalább további ötven évet kap. A világhálón rengeteg dizájnbloggal és félelmetes mennyiségű zseniális ötlettel találkozunk. Végre nem lóg minden otthonban rizslámpa a nagyáruházból beszerzett asztal felett. Igenis, lett igény az egyedire, egyre többen veszik magukat körül innen-onnan visszamentett szép tárgyakkal - vallja.

Tóth Gergely Máté szerint minden bútornak más a kisugárzása, és ez dönti el az átalakulásukat. Például Dmitrij, az egyik asztala, férfi, méghozzá egy orosz alkoholista. A nevét onnan kapta, hogy rengeteg kromofágot megivott a felújításnál. Amott egy másik tárgy, amely valójában indián lány, hiszen puha bőr lábszárvédőben pompázik. - Minél kegyetlenebb sorsa volt egy bútornak, annál szebb új külsőt találok ki neki - mondja Tóth Gergely Máté, aki ma már sokszor nehezen birkózik a megrendelésekkel. Ilyenkor besegít neki a Szupernova nevű, lakberendezéssel és dizájnnal foglalkozó csoport. Ő pedig ezt gyakran viszonozza.

Fotó - Oláh Gergely Máté

Szívesen segít Jánosi András Máté lámpatervezőnek is. Közös munkájuk a Pasta Manufaktura tésztaétterem négyméteres spagettilámpája, vagy az Ahava kozmetikai cég párizsi központjába tervezett hatalmas textillámpa. A Vis Major dzsesszklub már önálló tervezés: először csak egy zongorából készült polcot akartak a falra, végül az egész teret átalakíttatták.

Az igazi siker azonban még hátravan. - Így negyven felé el is érkezett az ideje, hogy családot alapítsak, megnyugodjak és leköltözzek vidékre. És kezdjek mindent elölről!

Az persze egy másik történet lesz. Addig is, nyughatatlan fiatalok, aggódó szülők, bizakodjatok: van remény.

Képgaléria

Forrás: nol.hu