Erdei apadékból bioüzemanyag 1 Euro/liter alatt

A VTT kiértékelte az erdei apadékból megújuló, folyékony gépjármű üzemanyag gyártás technikai és gazdasági feltételeit. Az esettanulmányok négy különböző bio-üzemanyagra fókuszáltak, melyeket nyomás alatti fluidágyas gázosításon alapuló módszerrel állítottak elő. Ezen üzemanyagok: metanol (metilalkohol, faszesz), dimetil-éter (DME), Fischer-Tropsch folyadékok és szintetikus benzin.

Az eredmények szerint a lignocellulóz biomasszából (főleg kéreg és erdei apadék) gyártott megújuló bioüzemanyagokkal 50-67% energia-hatásfokot lehet elérni a végterméktől és az eljárás kondícióitól függően. Ha a keletkező hőenergiát mint mellékterméket fel lehet használni távfűtésre vagy ipari gőznek, vagy bármi egyéb módon, akkor az értékesíthető energia és a biomassza összevetésében 74-80%-os energiahatékonyságot lehet elérni.

Az esettanulmányok alapján a kutató tudósok azzal számolnak, hogy a technológia üzemi működése esetén a folyékony gépjármű üzemanyagot 58-78 Euró/MWh áron lehet előállítani. Ezt benzin-egyenérték árra átszámolva a termelési költség 0,5-0,7 Euró/liter lenne. Ez azt jelenti, hogy a megújuló megoldás ára azonos szinten lenne, mint a fosszilis gépjármű üzemanyagok adó előtti ára, és olcsóbb lenne, mint a jelenlegi importált bioüzemanyagok ára.

Mindegyik esettanulmányt 300 MW kapacitású biomasszából-üzemanyag (BTL plant: biomass-to-liquids) üzemre alapoztak. A 300 MW megfelel egy nagy távfűtőmű kapacitásának. Az ekkora biofinomító (A biomasszából üzemanyag előállító mű neve gyakran: Biorefinery, tehát biofinomító az olajfinomító analógiájára.) mintegy 150.000 autó számára elegendő gépjármű üzemanyagot képes előállítani. Az EU célja, hogy a szállítási szektorban a megújuló energia hányad elérje a 10%-ot. Finnország számára a 20% elérése a cél.

Hosszú fejlesztési munka után a termelési eljárás technikai működőképességét alaposan ellenőrizték a VTT tesztberendezésein, valamint ipari próbaüzemi körülmények között is Finnországban és az USA-ban. A technológia immár alkalmas az első üzleti alapú és méretű termelésre. Ugyanakkor ezen gyökeresen új termelő üzemekhez szükség van a köz befektetési tőkéjére is, amivel következetesen számoltak finn és EU szinten is.

A kutatási eredmények alapján a legjobb hatékonyság és a legalacsonyabb termelési költség a biometanol (biofaszesz) előállításával érhető el. A technológia üzletivé tételével kapcsolatos kockázat is alacsonyabb a biometanol esetében, mint a többi terméknél.

A metanol alkohol üzemanyag, melyet a modern autók esetében 3 térfogat%-ig lehet a benzinbe keverni, vagy az erre a célra tervezett FlexFuel autóknál lehet magas koncentrációban használni. A metanol ugyanakkor tovább alakítható szintetikus benzinné, vagy hasznosítható mint megújuló nyersanyag számos vegyi anyag és bioanyag előállításához.

A VTT erdei apadékból bioüzemanyag teljes publikációja (126 oldal, angol, pdf) letölthető.

Forrás: vtt.fi

Kiegészítés:

A fenti közlemény alapján a VTT-nál rákérdeztem az alábbiakra:

- Liter/év vagy tonna/év adatként az említett 150.000 autó üzemanyag fogyasztása mennyi?

- A 300 MW-os üzem éves fafogyasztása (erdei apadék) mennyi m3/év vagy tonna/év?

- A lehetséges fafajok között van-e, amelyik használata kedvezőbb, vagy kizárt pl. főcsoportban: fenyő és lombos, esetleg konkrét fafajonként?

- A végtermék kihozatal szempontjából van-e jelentősége, hogy az erdei apadékban milyen arányban van kéreg, lomb, tű; ez közömbös tényező-e, vagy sem?

Mikor err választ kapok, azzal kiegészítem majd ezt a cikket.

A közlemény címében és szövegében gyakran használ kifejezés a "forestry residues", amit itt erdei apadéknak fordítottam. Ugyanakkor kételyeim vannak, hogy pontosan miről is lehet szó. Ugyanis, ami a kitermelés során az erdőn marad, az az apadék, de ami az erdőn maradt, annak lényege éppen az, hogy nem jött ki és semmilyen termelésnek sem lesz alapanyaga. Ami pedig nettó fakitermelésként kijött, sőt bármilyen termék előállítására eljutott valamilyen üzembe, az semmiképpen sem "residue", azaz maradvány, hanem éppen valamilyen erdei faválaszték.

Az irat szerzői feltehetően azért fogalmaztak így és nem fát, faanyagot írtak, hogy azzal (az alapanyag piaci konkurencia lehetőségével) ne idegesítsék a faipart, sőt immár a biomassza fűtő és erőműveket is.

Ha ez az eljárás teret nyer a piacon és számtalan biolepárló nagy mennyiségben (több százezer és millió tonna-számra) fogja igényelni a koronaaprítékot, az erdei apadék mennyisége egyes területeken oly egész alacsony szintre juthat, hogy könnyen lehet az ellen meg majd a természetvédők fognak tiltakozni. A környezetügyi szempontból nemes kezdeményezést a természetügyiek támadhatják majd. Ha pedig igen jelentős lesz a faigénye, a faiparnak sem fog túl sok örömet okozni.

Sőt, ha valóban beszáll a befektetésbe a köz állami és EU szinten is, az pedig a fapiaci verseny általuk torzítását, abba beavatkozásukat jelenti.

Mőcsényi

-----------------

Hasonló hazai kutatásról olvashattunk az Innotéka 2013. júliusi lapszámában.

Az MTA Természettudományi Kutatóközpont Anyag- és Környezetkémiai Intézete (MTA TTK AKI) KTIA_AIK_12-1-2012-0014 jelű, a "Megújuló energiaforrások újszerű felhasználása és korszerű energiatároló eszközök fejlesztésére alkalmas innovatív eljárások tudományos megalapozása" című nyertes pályázatuk (455 millió forint) munkaprogramja szerint a tervezett kutatások két nagyobb területre koncentrálódnak.

Az egyik a Magyarországon rendelkezésre álló biomassza feldolgozási lehetőségeinek vizsgálata az eddigieknél hatékonyabb, könnyebben kezelhető és nagyobb fajlagos energiatartalmú energiaforrásokká, elsősorban különleges köztitermékekké és bioüzemanyagokká.

A másik terület az előzőek szerint előállított köztitermékek energiaforrásként történő felhasználására alkalmas környezetbarát technológiák megalapozása és a termelt elektromos energia tárolásához szükséges korszerű eszközök fejlesztése.

A projekt két és fél éves időtartama alatt a két területen tervezett kutatások kilenc, egymásra épülő alprogramban folynak.

Az Új Széchenyi Terv részeként 2013. május elején indult és 2015. október végén záruló programban az MTA Természettudományi Kutatóközpont Anyag- és Környezetkémiai Intézete és részben a Szerves Kémiai Intézet vesz részt.

A teljes cikk.

Forrás: innoteka.hu