2014-01-29

Gyászhír - Jóna István [73]

Jóna István 1941. március 29-én született Sopronkövesden. Itt végezte általános iskolai tanulmányainak egy részét de 1948-ban Sopronba költöztek, ezért ott fejezte be. Középiskolai tanulmányait egy nyelvi tagozatos gimnáziumban kezdte Győrben, majd 1956-ban Sopronban fejezte be.

Megosztás:
Megosztás a Facebook-on
Megosztás az IWIW-en

 

Érettségi után közel két esztendőt dolgozott fizikai munkásként a soproni Faforgács Feldolgozó Vállalatnál. Ez a kétévi munka saját elhatározása volt, melyre később is szívesen emlékezett vissza. 1960-ban felvették az Erdészeti és Faipari Egyetem faipari mérnöki karára, ahol 1965-ben okleveles faipari mérnökként végzett. Tanulmányai közben - 1962-ben - megnősült, és óvónő feleségével élték közös életüket, melyből két fiúgyermek született.

 

Az egyetem elvégzése után társadalmi ösztöndíjasként a Budapesti Falemezművek hámori gyárában dolgozott 1967 áprilisáig. Családi okok miatt került Csongrádra, a Tisza Bútoripari Vállalat csongrádi gyáregységébe, ahol először technológus, majd üzemvezető, végül gyáregységi főmérnök lett. A főmérnöki tevékenységéről egészségügyi okok miatt mondott le 1972-ben, de továbbra is a gyáregységnél dolgozott.

 

1972-ben felkérték a Batsányi János Gimnáziumban működő Faipari Szakközépiskola utolsó éves tanulóihoz óraadónak. Még ebben az évben véglegesítették szakmai tanárként, majd igazgatóhelyettes lett.

 

1976-ban, az akkor induló Faipari Szakközépiskola, 610. sz. Ipari Szakmunkásképző műszaki igazgatóhelyettesi kinevezését kapta meg. Az új intézmény kiművelte az alföldi faipar, a bútorgyár, és az egész ország számára az asztalosokat és a faipari technikusokat. Az országban ez volt a negyedik faipari szakközépiskola.

 

1978-ban szerezte meg mérnök-tanári diplomáját a Budapesti Műszaki Egyetem tanárképző szakán.

 

1989-ben az akkori igazgató, Gál Lajos betegsége miatt először megbízott, majd   kinevezett igazgatóként állt az iskola élén 1997-ig, amikor nyugdíjba vonult.

 

A faipari oktatásban szervesen részt vett, Anyagismerettan könyvével a faiparban tanuló diákok találkozhattak a középiskolákban.

 

Annak ellenére, hogy nyugdíjas volt, szívügyének érezte mindvégig az iskola sorsát. Nagy sikernek tartotta, hogy 1993-ban sikerült megépíteni és átadni a sportcsarnokot, valamint elindítani a gazdasszonyképzést.

 

Életének utolsó éveit kissé távol Csongrádtól, Tiszaföldváron élte szerető feleségével.

2014. január 23-án, 73 éves korában hunyt el.

Forrás: Sághy Mihály Szakképző