Gányi Csaba fakerékpárja

Megpróbálom összesűríteni, az 5 hónapot, mert eddig tartott, amíg elkészült, így volt időm rá. Nehéz a jó sorrendet tartani, és tömören leírni a folyamatokat. Az alapgondolat mindig ott volt a fejemben, hogy kéne egy favázas keró, mert itt-ott feltűnt képeken, és mivel szeretek cangázni, meg a fát is szeretem, ezért ez így összeált a fejemben.

A megerősítés akkor, jött, amikor haverokkal tekertünk, és ott is beszélgettünk egy kicsit róla. Van egy cangás haveri kör, (legalábbis annak indult) levelezünk: ha valaki valahová megy tekerni és feldobja, az infót mindenki látja, és ha akar eljön. De ez mára elfajult, mert a futás, úszás, és egyéb programokkal kiegészült. A téma itt merült fel megint, már pontosan nem emlékszem, de a lényege az volt, hogy úgysem tudom megcsinálni ezt a gépet. Igen?! Rendben! Akkor már csak azért is.

A gépet használni szeretném. Mondjuk voltak félelmeim a váztöréssel kapcsolatban, és még bennem van egy tavalyi nagy perecelés.  Éppen ezért kerültek rá újrahasznosított alkatrészek: ha mindjárt az elején eltörik, akkor ne sajnáljam annyira. Kétszer voltam vele betonon, és egyszer egy földes dombos terepen. De ez az utóbbi finomabb menet volt, mert inkább még óvatosabban megyek vele. Itt mondjuk már sáros is lett, de csak slaggal és szivaccsal mostam le, nem mentem rá a sterimóval, amit egyébként mindig is használunk. Azt már látom, hogy a lakkozás bírni fogja. Ez itt ugye a reklám helye, de hát ezeket az anyagokat használtam, ezért nem írhatok mást.

Egyébként a canga felületét tudatosan hagytam egy kissé alul munkáltra, mert a fűrésznyomokat direkt benne hagytam, sőt még kézi fűrésszel több helyen bele is vágtam. Ezt azért csináltam, mert tudtam, hogy gyenge szürke árnyalatú pácot adok neki, ami viszont a bevágásoknál, ahol a fában lévő kis csöveket átvágom jobban be fog szívódni, ezért pont kiemeli a fűrésznyomokat.

Majd kapott kettő Remmerses  Pur FG201-es alapozást, ezután pedig 4 réteg nagy karcálóságú Pur SL 210-es lakkot. Ezek különben olyan lakkok, amit hajók belterében is lehet alkalmazni, rendelkeznek a kormánykerék motívummal. Mivel jelenleg a hálószobában raktam fel a falra, ezért bár én csináltam, mindig észreveszek egy kis új részletet. Többször megtapogatom, és igazából nem is értem, hogy lehet ilyen kemény a lakk, mert a körmömmel neki esek, próbálom karcolni, benyomni, de úgy lecsúszik, mintha üveg lenne. Úgyhogy szerintem le lehet majd mosni a nagynyomásúval is.

A lépések ugye a tervezéssel kezdődtek.  Igazából egy haver kerékpárját vettem alapul, illetve volt egy vázforma a fejemben, ami egy sikeres márka jellegzetessége, és ezt összegyúrtam azon tapasztalatommal, amit a meglévő aluvázas biciklim táplál. Ezért több alkatrészt rövidebbre vettem, és meg kell mondjam kényelmesebb lett, mint a jelenlegi.

Kőrist és bükköt használtam fel főként. Ezeket helyenként tömbösítettem, majd alakítottam a szerkezeti méretekre. A hátsó villa rész van teljesen kőrisből.

A kormányhoz fenyő és tölgy furnért (40 réteg) használtam, és csak itt alkalmaztam hajlítást, de nem gőzöléssel készült, hanem csak ragasztó és préseléssel. Meglepően rugalmas lett a kormány, terhelés közben pedig szinte felkeményedik.

Nem CNC-n készült, csak hagyományos gépeket használtam. Szalagfűrész, egyengető gyalugép, tárcsás csiszoló. Illetve kézi gépeket és kézi szerszámokat. A csomópontokat először bigézve akartam összeállítani, aztán nem került elő egy belső gyűrű a maróhoz, így nem tudtam lemarni. Elég ideges voltam, mert majdnem minden alkatrész találkozását újra kellett dolgoznom, és így végül is egyenes találkozással építettem össze.

Használtam még köldök csapokat is, és gondolva az esetleges esésre. Szégyen, nem szégyen: belül tokrögzítő csavarokat raktam, tudom csalás egy kicsit. Először magát a vázmagot, majd az elejét és kormány részt, végül a hátsó villát alakítottam ki.

Kaptam monoblokkot, aztán azt elvittem az egyik haverhoz, aki esztergályozással foglalkozik. Erre csináltak egy csövet, amibe menetet martak, mintha az lenne maga a fém váz. Majd kifúrtam a vázat, 4 mm-el nagyobb átmérőjű fúróval. Van egy Col Express nevű ragasztónk, ami egy kicsit dagad kötés közben, és lehet vele fém-fát ragasztani, ezzel beragasztottam.

A papucsokat egy másik fém megmunkálással foglalkozó haverom készítette el, a tőlem kapott sablonok alapján. A fém papucsokat átmenő csavarral rögzítettem a vázhoz. Alig vártam, hogy rákerüljön, mert akkor már rádobáltam a kerekeket is. Mindjárt bicikli formája lett!

Ami érdekelt: jött az első terhelési teszt. Meghúztam a kereket, és középre óvatosan ráültem. Hát az bizony meg sem nyikkant. Igaz én csak 70 kg vagyok, de gondoltam tovább feszítem a húrt és aztán rúgóztam is rajta, de megint csak semmi. Na, akkor jól van, mehetünk tovább, jöhetnek a szerelvények.

Azóta tudom, hogy még mennyit bír ki, mert igaz félve, de az egyik kollégámnak is odaadtam kipróbálni, bár csak pár kört ment vele, de Ő akkor 113 kg volt.

A kormánnyal kínlódtam sokat, jobban mondva a bilincsekkel, mert a kormányt erősebre hagytam, nehogy letörjön. Így viszont készítenem kellett plusz kiegészítőket és bilincseket a fék- és váltókarokhoz, mert a gyári méret nem ment rá.

Az üléscsövet úgy, ahogy van meghagytam fából, és csak a végére ragasztottam az előbb említett anyaggal 5cm-es gyári elvágott üléscsövet az ülés bilincs miatt. Bealítottam a magasságot, majd fixre ragasztottam, tehát azt nem lehet állítani.

A fékeket egyszerűen levágtam a tartó tüskével együtt egy másik erre a célra feláldozott elég régi MTB- ről. Majd félbevágtam a csövet, raktam bele fa betétet, és ugyancsak átmenő csavarral rögzítetem a vázhoz.

Az első villa merev, két rétegből ragasztott. A villaszárnál a fekete törésnek a szerepe, hogy ez fogja az elejét össze. Az alsó feketén átmegy mind a két villa, és csavar fogja meg, illetve a fék van rárögzítve. A felső fekete rész, pedig a kormányt fogja, és ez is hozzá van rögzítve a villához. De eleve ennek a közepén a váz felé, van két kinyúlás. Ott találkozik a vázzal. A két fekete közt van a váz legeleje, ott egy átmenő csavar van, tulajdonképpen a kormány tengely, belül pedig tám csapágyak vannak, azt meg lehet húzni, és nem lötyög az eleje. Ezért nem egyesítettem, és így talán a merevebb a villa is.

Az alkatrészek azért ezek, mert adottak voltak, nem voltam teljesen biztos, hogy működni fog a rendszer, ezért nem vettem újakat.

Az volt az érdekes, hogy felraktam a váltót, a láncot, meghúztam a bowdent, és állítás nélkül minden a helyén volt, egyből működött.  Mondjuk gondoltam: többet nem csinálok, mert mindent kitalálni, összerakni, pfuuuuu ... de azon agyalok most, hogy kéne egy országútit is csinálni.

Új alkatrészek, lehető legvékonyabb váz, és csak hajlítva egymásra épített furnéllal. A féknél a húzási iránya és a fékek síkja nem esik egybe, de úgy voltam vele (majdnem elcsábultam egy új V- fékre) hogy most már ami van, azzal csinálom meg. Van vele kis működési probléma menet közben, de ez bele van kalkulálva.

Amin lehetett volna finomítani: a váznál ahol a fém tengely bele megy oda rakhattam volna egy fém perselyt, azért, hogy ne a fával találkozzon a fém tengely. Ha nagyon meghúzom a csavarokat, akkor enyhén szorul a kormány.

Szerintem tárcsaféket is rá lehetne építeni, azon is gondolkodtam, de végül is a pillangónál maradtam.  

A súlya kereken 17kg lett cakki-pakli, nem könnyű jószág.

Az egész bicikli olyan más furcsa, valahogy talán a rezgések elnyelésétől, de érdekes menni vele. Ahogy nézem menet közben az embereket, a legnagyobb része észre sem veszi. Akit valamennyire megfertőzött a kerékpározás ő észreveszi, és miután leesik neki, hogy miből van, utána felhúzott szemöldökkel, ráncolt homlokkal néz rá, hogy akkor ez mi.

A sport csak hobbi szinten van jelen az életemben, bár néha azt érzem, hogy túlzásba viszem, és ez nem túl normális, amiket csinálok. Jószerivel, minden nap űzök valami mozgásformát. Lehet nem jó, de változatos, és így nem unom meg egyiket sem. Nem feltétlen az eredményekre megyek, hanem hogy jól szórakozzak, élvezzem. Ezért jelenleg canga, futás, (bár most inkább a futás a hideg miatt) a Ketlebel, a Cross Fitness van porondon.

A Remmersnél elméleti, gyakorlati tanácsadással, értékesítéssel foglalkozom, a faipari felületkezelés területén. Jelenleg a kerekedelmi ismereteimet kamatoztatom, de van asztalos végzetségem is, amit a mindenapi munkám során jól ki tudok aknázni.

Gányi Csaba

FATÁJ kiegészítés:

Az alsó vázrúdon (hiszen e bringában nem csövek vannak) ez szerepel: Crash Test = törés-teszt. Nos, úgy tűnik, a szerkezet a próbát kiállta, s ha Csabának lesz hozzá ideje, műhelye (kedve biztosan van) készülhetnek az újabb változatok ugyanilyen stabilra, de csökkentve a mostani 17 kg-os össztömeget. Meg nagyon érdekes lesz az országúti változat is, melyről majd szintén szívesen beszámolunk. Kíváncsi lennék: lehetne-e hozzá aero felnit készíteni fából. Sötét és világos furnérokból ragasztva, intarziával ... Az szép kihívás lenne.

Fotók: Mőcsényi Miklós