Szálalás Zalában

A szakmai programsorozat csütörtökön délután a Zalaerdő Zrt. Szentgyörgyvölgy és Magyarföld között elhelyezkedő szálalóerdejében kezdődött, ahol a résztvevők terepbejárás során, továbbá Lukács István, a Zalaerdő Zrt. munkatársa részletes útmutatójának köszönhetően ismerkedhettek annak az erdőterületnek a jelenlegi állapotával, amit a középiskolai vagy felsőfokú tanulmányaik alatt többen mintaprojektként tekintettek meg. Ezt megelőzően Vissi Géza, az Országos Erdészeti Egyesület zalaegerszegi csoportjának titkára mondott rövid köszöntőt, majd Gróf András, a Zalaerdő Zrt. Lenti Erdészetének igazgatója beszélt a szálaló erdőgazdálkodásról.

Gróf András, a Zalaerdő Zrt. Lenti Erdészetének igazgatója (balról) és Vissi Géza, az Országos Erdészeti Egyesület zalaegerszegi csoportjának titkára köszöntötte a résztvevőket a szakmai konferenciát megelőző terepbejárás megnyitóján.
Fotó: Gyuricza Ferenc

- A szálaló erdőgazdálkodás azért kötődik ehhez a térséghez, mert itt valamikor paraszti erdők voltak - mondta Gróf András. - A paraszti erdőgazdálkodás lényege pedig az volt, hogy a tulajdonosok a nem túl nagy területű erdőből mindig csak azt az egy vagy adott esetben néhány fát vették ki, amire épp szükségük volt. Ha a családnak tűzifa kellett, akkor azt, ha arra volt szükség, akkor az épületfának valót, vagy ha hirtelenjében pénzre volt szükségük, akkor pedig a legjobban eladható fűrészipari alapanyagot. Ez nem volt tudatos erdőgazdálkodás, inkább szükségszerű, az élethez teljesen alkalmazkodó erdőkezelési forma. Ezt örökölték meg az államosítást követően, azaz az ötvenes években az állami erdőgazdálkodók.

Gróf András hozzátette: az egyes paraszti erdők is különböző életkorú és állapotú fákat tartalmaztak, ám az államosítás után a kisebb területű magántulajdonokból nagyobb területű tömböket alakítottak ki, s ennek köszönhetően még sokszínűbbé váltak a szálalóerdők, amelyek kezelésére aztán üzemterveket hoztak létre. Ezek tízéves időszakot tettek ki, a szentgyörgyvölgyi szálalóerdő hatályos üzemterve két évvel ezelőtti.

Gróf András azt is elmondta, a szálalóerdőkben továbbra is azt a gazdálkodást folytatják, amit megörököltek a régi paraszti művelésből. Ezzel az erdőfelújítás költségei megtakaríthatóak - ezt a feladatot a természet maga végzi el -, ám azt ma még nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy ez a művelés vagy az általánosan alkalmazott vágáserdő a gazdaságosabb-e. Ennek a konferenciának éppen az az egyik célja, hogy ebben a kérdésben kifejtsék álláspontjukat az erdőgazdálkodó és természetvédő szakemberek. A területileg illetékes Őrségi Nemzeti Park igazgatósága éppen most tervezi elindítani azt a programját, amely a paraszti szálalóerdők visszaállítását célozza.

A szálalóerdőkkel kapcsolatban olyan dilemmák is felvetődtek, miszerint nem tudják minden esetben reprodukálni a korábbi fajgazdagságot. Ennek többek között az is oka, hogy például a szálalás során kitermelt erdei fenyő helyén - mivel az kevésbé árnyéktűrő faj - jellemzően bükk és gyertyán fog növekedni. A fajgazdagság megőrzése érdekében tehát az erdőgazdálkodóknak mindenképpen be kell avatkozniuk.

A rendezvény péntek délelőtt kilenc órától Szalafőn folytatódott szakmai tanácskozással. Ennek során az elmúlt 10-15 év szálalási erdőgazdálkodásának tapasztalatait - az eredményeket és kudarcokat egyaránt - megvitatták az ország különböző térségeiből érkező előadók segítségével.

A konferenciának ugyanakkor volt másik célja is: a résztvevők Hajdú Tibor erdőmérnökre, az Erdőtervező Iroda egykori igazgatójára is emlékeztek, aki tíz évvel ezelőtt súlyos, gyógyíthatatlan betegség következtében hunyt el.

Forrás: ZAOL